Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-279
Az országgyűlés képviselőházának 279. szúk, hogy a kormányzat ezt a céljukat giém segíti elő. (Rassay Károly: Hogyan gondolja a képviselő úr a kamarát? Mondaná el, kérem, hogy mi az elgondolása, roppant érdekes lenne!) Hogy az újságírói kamarát hogyan gondolom el, e tekintetben szívesen fogom jvéleményemet a folyosón igen t. képviselőtársammal közölni, de a Házat untatnám azzal, !ha az egész kamarai törvényt és egész konstrukcióját elképzelésem! szerint most a Házban előadnám. (Rassay Károly: Milyen lenne ez a szelekció 1 ?) Éppen arra utalok, felszólalásomnak éppen az a célja, hogy miután az újságírói kar nem tud megegyezni abban, hogy milyen legyen ez a kamara, foglalkozzék ezzel a kérdéssel az igazságügyi kormányzat, dolgozzon ki egy törvénytervezetet, bocsássa ezt a tervezetet a sajtó bírálata alá, kérje ki a sajtó véleményét, úgy, mint ahogyan más törvényjavaslat is meg szokott születni és végrevalanára az újságírói kamarát* állítsuk fel. A zugsajtó megszüntetését, a zugsajtó kiirtását csakis ennek a kamarának révén tartom lehetségesnek. (Ügy van! a középen.) Minden foglalkozási ág védi a maga munkaterületét, és minden foglalkozási ágnak van valami szerve, amely ezt a munkavédelmet ellátja. Az ügyvédi kamara ügyészei útján üldözi a zugírászokat, a mérnöki kamara szintén és így tovább; az orvosok üldözik megfelelőképpen a kuruzslókat, a kereskedelmi és iparkamara üldözi a kontárokat, minden foglalkozási ág megtalálja a módját, hogy a területére illetéktelenül betolakodott kontároktól a kart megszabadítsa. (Rassay Károly: Objektív ismérvek alapján!) Nem akarom azt mondani, Ihogy az újságírói kart zárt testületté akaróim tenni, csak azt akarom, azt célozza felszólalásom, »hogy azokat a betolakodókat, akiknek az újságírói nemes hagyományok iránt semmiféle érzékük nincs, hanem tisztán kalmárkodás céljából tolakodnak az újságírói karba, az újságírói kamara felállítása útján valamiképpen ki kell a karból irtani és meg kell tőlük az újságírói kar kiváló testületét tisztítani. (Rassay Károly: Ehhez tisztult gazdasági élet kell és ez fogja ezt az orvosságot megadni, ahol majd ezek az urak nem tudnak keresni I) Az igazságügyminiszter úr foglalkozott a tagosítás kérdésével. Én ezt már a bizottsági tárgyalás során megtettem, de most is a legnagyobb elismeréssel és hálával adózom ezért az igazságügyminiszter úrnak. Bocsánatot kérek, hogy Váry képviselő úr nyomdokaiba léptem tévedésből, (Derültség.) de a miniszter úrnak a tagosítás kérdésében elfoglalt álláspontja annyira közérdekű és annyi hálára fog számot tartani, annyi hála fog osztályrészül jutni érte az igazságügyminiszter úrnak, hogy kénytelen vagyok én is ezért a legnagyobb elismerésemet kifejezni. A tagosítás a magyar föld racionalizálása, Mindent racionalizálunk, a magyar földet is racionálnunk kell. (Rassay Károly: Es 15 év elmúlt a nélkül, hogy komoly lépést tettünk volna ezen a téren, pedig évek óta sürgettük!) Én is sürgettem esztendőről-esztendőre. A példa azt mutatja, statisztikák állnak rendelkezésünkre, (Rassay Károly: Egymilliárdot elköltöttek!) hogy ha egyik községben a tagosítást végrehajtották, körülötte a többi községek mind kérik a tagosítást, ami azt mutatja, hogy maga a nép, maga a gazdaközönség is kívánja. Nekem csak az a panaszom van, hogy az igazságügyminiszter úr szavaiból azt vettem ki, -a jövő évi költségvetésben kíván fedezetről ' ülése 19 SU május 17-én, csütörtökön. 23 gondoskodni, (Lázár Andor igazságügyminiszter: Van már ebben is!) mert itt csak forgótőkéről van tulajdonképpen szó, a mi visszatérül. Az én információm szerint — pedig elég jól vagyok informálva — 500.000 pengő, amit az igazságügyminiszter úr hitel útján is meg tud szerezni, óriásig lendületet adna ennek az ügynek. Nemcsak sok mérnöknek adna ez kenyeret, hanem azokat a községeket, amelyeknek a tagosítását végre lehetne hajtani, valósággal boldogítaná. Ez a köznek is használna, mert a termelést valóban 20—25%-kal növelné. * Az ügyvéd- és bírókérdéssel nem kívánok foglalkozni. Teljesen osztom az igazságügyminiszter úrnak abban a nézetében, hogy ha túlságosan, örökösen magasztaljuk bíróságainkat, az már félreértésre ad okot. Itt az igazságügyi költségvetés tárgyalásánál évrőlévre azt látjuk, hogy magasztaló dicshimnui&zok hangzanak el a bíróságokról. En is azon a nézeten vagyok, hogy a bíróság erre nem szorul rá, mert éppen az ellenkezőjére enged következtetni a .túlságos magasztalás. Őszintén megvallom, jobban szeretném, ha tárgyilagos kritikával a bíróság hibáira is rá lehetne mutatni. Minthogy azonban ez a másik oldalról engedne félreértést, azért én a bírói kérdéssel nem kívánok foglalkozni. Osztozom azonban abban az álláspontban, — és ezigaz is — hogy ma nagy lehangoltság van a bírói karban. Ha az igazságügyminiszter úr végigmenne az alkotmány-utcai törvényszék folyosóin s benyitna a szobákba, csupa lehangolt embert találna ott. Elvileg teljes mértékben egyetértek az igazságügyminisizter úrral abban, amit előbbi beszédében mondott, hogy tudniillik nem helyes dolog az, hogy itt címekkel és nem tudom mikkel felruházott bírók legyenek, akiknek nem tudunk megfelelő fizetést adni. Ez elvileg teljesen helyes, de ezek az emberek azt mondják, hogy ha már fizetést nem kapunk, legalább az elismerésnek valami jelét szeretnők látni, mert most úgy érezzük magunkat, mintha rosszul végeznénk kötelességünket, mintha nem felelnénk meg hivatásunknak s ezért fizetésben, előléptetésben, elismerésben nincs részünk. Sajnos, nem tudok a helyes megoldásra nézve propozíciót tenni az igazságügyminisz.ter úrnak, mégis kérem, méltóztassék ezzel a kérdéssel foglalkozni. Vannak az első fizetési fokozatban 50 éves bírák is, akik amellett, hogy kiváló bírák, kétségbe vannak esve s egészen reménytelenül néznek a jövőbe. Az ügyvédkérdéssel szintén nem kívánok foglalkozni. Jellemző a helyzetre az, hogy amikor egyik kormánypárti t. képviselőtársamat megszólítottam és azt mondtam neki, hogy mégsem helyes dolog az, hogy az ügyvédek mindig önmagukat védik és önmagukat dicsérik itt a Házban, te gazda vagy, emelj szót az ügyvédek érdekében, mutasd meg, hogy van bizonyos szolidaritás, mert a gazdákat örökké védelmezik az ügyvédek; a válasza az volt, hogy: inkább máglyán égettetem el magamat, mint hogy az ügyvédek mellett felszólaljak a Házban! (Derültség és zaj.) Ez jellemzi a hangulatot. Ennek ellenére azonban az ügyvédkérdéssel nem kívánok foglalkozni azért, mert előttem felszólalt t. képviselőtársaim már bőven foglalkoztak vele. En bízom az igazságügyminiszter úrnak az ügyvédek iránti jóakaratában, mert mást nem is várhatnának tőle; csak egyet kérek, és pedig azt, hogy ha időnként bizonyos elégedetlen hangokat hall ügyvédi körökből, ne vegye túlságosan tragikusan. Vegye tudomásul, hogy az ügyvédi kar
