Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

Az országgyűlés képviselőházának 284. szervezettséget, a társadalmi erőket, mint magyar nem tudom elérni, akkor nekem az a kérdésem: mit tartsak helyesebbnek, azt-e. hogy fenntartsam a Tiszák — Bethlen Istvánt is idesorozom — vagy most Gömbös Gyula miniszterelnök úr tervét, amely szerint mindenáron fenn kell tartani a párturalmat, mert ez a parlamentarizmus. Nem hiszem, hogy ezt nem tudná fenntartani, hiszen már a múltkor is megmondottam — szeretek nyiltan beszélni —-, hogy jól megvetett 3 ágyai", megszervezte pártját, megszervezte a bizalmat, szerencsecsillaga fent van, — amint ő mondotta — s nem kételkedek azon, hogy össze is tudja hozni a többséget. Minek kell akkor változtatni a mai alkotmányos formán 1! Hiszen, oua azt tartjuk ia legnyugatibb embernek, aki a parlamentarizmus ruhájában jár. Ha azonban egy ilyen alkotmányreformot vagy választójogot kapok, amely csak ,ezt biztosítja nekem, akkor — bocsássanak meg — inkább olyan választójoggal kapcsolatos alkotmányreformnak a híve vagyok, amely a társadalmat szabadítja fel. Ma a társadalom szabadságharcának kellene folyni, hiszen ez a társadalom nem érvényesül kellőképpen. Mi összegyültünk itt százan vagy kétszázan és azt mondjuk,- mi vagyunk .a nemzet. A társadalmat pedig semmibe sem veszszük. Hogy tisztázzam a fogalmakat, a népképviseleti rendszer nem jelenti okvetlenül a mai formájú parlamentarizmust. A magyar alkotmány lényege az autonómia, ez nem a mai parlamentarizmust jelenti. Ellenkezőleg, lehet, hogy egy alkotmányreform kapcsán jobban érvényre tudom juttatni a népképviseletet, jobban biztosíthatom azoknak a tényezőknek az autonómiáját, amelyek a nemzetet képezik. Miért ne fogadjak el hát akkor egy ilyen megoldást, miért ragaszkodjam liberális elvek folytán folyton ahhoz a gondolathoz, hogy párturalmi alapon vagy nem tudom milyen formák között folyjon az alkotmányos élet? Seipel kancellár már 1929-ben benyújtott az osztrák parlamentben egy olyan rendi alkotmánytervezetet, amely a kamarákat úgy szervezte meg, hogy meghagyta azok politikai hatalmát. Igaz, hogy Dollfuss kancellár egyszerűen kidobta a politikai szellemet a kamarákból. Semmit sem találnék olyan szerencsésnek, imint azt, ha mi a törvényhatóságokon keresztül — amelyek a magyar alkotmány lényegét alkotják -—biztosítanánk alkotmányos és parlamentáris életünket. Nem vagyok híve — amit ma hallottam — az elektor-választás gondolatának, mert halvaszületett dolognak tartom. Bármennyire is szolgálni akarja valaki a konzervatív gondolatot és bármennyire is fenn akarja tartani valaki a történelmi nemzeti magyar társadalmat, ez elektorokkal nem fog sikerülni. A törvényhatóságok képviseletével ellenben és a kamarákon keresztül fenntartani a magyar alkotmányt, rendkívül egészséges gondolat. Különben is ne áltassuk magunkat. Amióta fennáll a 33-as bizottság, azóta nincs itt tulajdonképpen olyan parlament, amely minden jogot birtokolna. Itt két kamara van, csakhogy az esryik 33, a másik 212 tagból all, az egyik a politikai dolgokat intézi, a másik pedig a gazdaságiakat. A hasonlat természetesen sántít, de a dolog maga mégis csak az, hogy szerveztünk egy bizottságot, amely ugyanazt a szerepet tölti be, mint a rendi alkotmány. Es még egyet. A mi alkotmányreformunknak olyannak kell lenni — itt a közvéleülése 193 h május 28-ÓM, hétfőn. 303 meny nézetét vélem hangoztatni —, hogy a költségvetést is apassza. Az a 4—5 millió nem csekély összeg és amikor a mai parlamenti élet ilyen sokba kerül, akkor itt nagy megtakarításokról lehetne szó. Nem lehet a képviselői tisztséget kenyérkereseti pályává tenni. {Ügy van! ügy van! balfelől) Ha erről a szigorú erkölcsi felfogásról letérünk, akkor el fognak bennünket seperni. A képviselőség nem lehet ügynökség sem, amivé ma változott, mert a képviselőt mindkét dolog függő helyzetbe hozza, nincs anyagi függetlensége és a parlamentet a korrupció melegágyává teheti. Nem mondom, hogy teszi, de teheti. Ezeket az elveket egy választójogi reformnál, egy alkotmányjogi reformnál szem előtt kell tartani. Azt a tételt, amelyet a Képviselőház mai súlyos helyzetünkben jelent, igenis apasztani lehet. Nincs értelme annak, hogy húszan üljenek ebben a teremben ilyen kivilágítás mellett. A Ház egész szervezetét és tárgyalási rendjét a házszabályokban megfelelő módon meg kell változtatni. Ide sorozom azonban— mert ez is ide tartozik a mi rendszerünkhöz —, hogy meg kell valósítani a politikai nyugdíjak megszüntetését és azt, hogy az államkasszából emberek — legyenek azok akár képviselők, akár nem képviselők — többféle címen pénzt vegyenek fel. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A harmadik kérdés, amellyel röviden foglalkozni kívánok, a királykérdés. Ezt a kérdést már eleget érintettem és szinte tudom, hogy a t. kormányzópárt, 'ha engem meglát, azt hiszi, hogy most ismét a királykérdésről lesz szó. Nem tehetek róla, de ezt a kérdést a magyar közélet fontos kérdésének tarí'om és most is előhozom, mert ez a kérdés felfogásaink között még egy elválasztó pontot alkot Gömbös miniszterelnök úr felszólalása ellenére is. A magyar parlamentnek új átszervezését, amelyben a politikai s hivatásbeli képviselet egyesül, és amely szervezetet a magyar alkotmány szerint nem is tudom elképzelni másként, mint tetejében a törvényes királysággal. Tour de Pin márki, akinek a szobrát most leplezték le Párizsban — a leleplezésre voltak szívesek a mi pártunkat is meghívni —» már száz évvel ezelőtt a köztársaságban azt vallotta, hogy a korporációs rendszert tulajdonképpen a királyság tetőzi be. Méltóztassanak megengedni, hogy múltkori fejtegetéseimhez egy mondatot ^hozzáfűzzek. Amikor ugyanis a létező alkotmány szel'emében magyaráztam azt, hogy lehetsége-e a szabadkirályválasztási elvet és az alkotmányosságot összeegyeztetni, azt mondották, micsoda beszéd ez, hiszen az ősi jog a nemzetnél van, amint ezt Werbőczi és Deák is tanítja. Ki vonja ezt kétségbe? De az ősi nemzet megszerveződött egy alkotmányban és mindaddig annak az alkotmánynak a formája szerint köteles élni, amíg az létezik és nem lehet mindennap új alkotmányt csinálni. A Pragmatica

i Sanctioban igaz, hogy benne van a szabad királyválasztás. Hogyne volna benne. Az alkotmány kimondja, (hogy abban a percben, amint a dinasztiának ez és ez az ága kihalt, a nemzet visszanyeri szabadkirályválasztói jogát. Ez azonban nem jelenti ^zt, Logy minden tizedik esztendőben új dinasztiát válasszunk, csak azért, mert a többség új dinasztiát akar. Ez két különböző dolog. Az a forrásvíz is, miután kibuggyant és elindult, medret ás magának, mert különben a természetnek nem áldásthozó,