Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

22 Az országgyűlés képviselőházá?mk 279 a mai sajtóeljárás mellett az ember becsületét nagyon nehezen találja meg, vagy legalább is nagyon sokára találja meg, azután kifogásolta azt, hogy a lapok kiteregetik a magánélet és a családi élet belső dolgait és ezek ellen kért védelmet az igazságügyminiszter úrtól. (Mozgás. — Halljuk! Halljuk!) En igazat adok Pallavicini t. képviselőtársamnak abban, hogy a sajtóeljárás, jóllehet a törvény kifejezetten elrendeli, hogy soron kívül kell a sajtóügyeket lefolytatni, ennek ellenére még ma is borzalmasan hosszadalmas, borzalmasan lassú. 3—4 éves sajtóperek vannak, 3—4 év telik el, míg egy sajtóper befejezéshez jut, ha az a sajtóper a Kúriát is megjárja. Ha a soron kívül intézett ügyek ilyen tempóban haladnak, akkor nem .tudom, hogy a nem soronkívüli ügyek tempója milyen lehet. Nagyon kérem az igazságügyminiszter urat, hogy a sajtótörvény ide vonatkozó rendelkezésének felügyeleti jogkörében szerezzen érvényt... (Mozgás.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Kelemen Kornél: ...mert mégis lehetetlen állapot, hogy valaki becsületét 3—4 esztendő alatt ne tudja megtalálni a bíróság eljárásának lassúsága következtében. (Ügy van! Ügy van! — Rassay Károly: Talán nem is olyan nagyon keresi, csak pro forma! Sokszor előfordul!) Egyetértek Pallavicini t. képviselőtársammal abban is, hogy a mai sajtóeljárás nem megfelelő. A mai sajtóeljárás túlságosan formalisztikus. Ha valaki bead egy sajtópanaszt, ha valaki sajtófeljelentést ad be... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kelemen Kornél: ... akkor ugyanazt kell elmondania a vizsgálati indítványban, ugyanazt kell elmondania a vádiratban, mindig szó szerint ugyanazokat. Általában az egész sajtóeljárás túlsók alakszerűséghez van kötve. Megvallom őszintén, nem egyszer tapasztaltam, hogy amikor mint ügyvéd olyan féllel állok szemben, akinek nincs ügyvédje, mondjuk egy szegény újságíróval, aki a valódiságot kéri bizonyítani, az ember mindig úgy érzi magát, mint az a sakkjátékos, aki tud sakkozni, a másik pedig nem tud. A mai sajtóeljárás anynyira megnehezíti az anyagi igazság kiderítését, hogy ezt az eljárást valamiképpen reformálni kell, egyszerűbbé, jobbá és olyanná kell tenni, ami megfelel az igazságügy miniszter úr előbb kifejtett intenciójának, tudniillik annak az intenciónak, hogy nem akarja az ügyvédet rákényszeríteni a felekre. Ha nem akarja a t. igazságügyminiszter úr rákényszeríteni az ügyvédet a felekre, akkor olyan jogszabályokat kell hoznia és olyan jogszolgáltatásokat kell teremtenie, hogy a felek, különösen azok a felek, akik sajtóügyben állnak a bíróság előtt, ügyvéd nélkül is tudjanak védekezni. Mert ma az a helyzet, hogy annak az újságírónak, aki ügyvéd nélkül megy el a tárgyalásra, és valódiságot akar bizonyítani, rendszerint veszett ügye van. T. Ház! Ha már a sajtójognál vagyunk, egy tiszteletteljes kérdést intézek az igazságügyminiszter úrhoz. Mi az oka annak, hogy amikor törvényeinkben minden értéket valorizáltunk, a lapok biztosítékai, amelyekről a sajtótörvény 18. §-a rendelkezik, még ma sincsenek valorizálva? A sajtótörvény rendelkezése szerint — ha jól tudom — a politikai lapoknak 20.000 korona a biztosítéka, ama lapoknak pedig, amelyek egyszer jelennek meg hetenként, 10.000 korona a biztosítéka, a kőnyomatosoké pedig 5000 korona. Azt megértem, ülése 19B

h május 17-én, csütörtökön, hogy azok a lapok, amelyek annakidején jó koronákban lefizették ezeket a húsz- és tízezer koronákat, nem igen hajlandók arra és nem szívesen tennék meg, hogy ezeket a biztosítékokat még egyszer pengőben letegyék, nézetem szerint azonban az államnak kellene ezen valahogyan segíteni, s ezeket a kauciókat valamiképpen valorizálni kellene, avagy a lapokat lehetőleg kártalanítani kellene. Az azonban lehetetlenség, hogy ha ma politikai lapot akarok indítani, akkor elmegyek a törvényhatóság első tisztviselőjéhez és 20.000 pengő helyett leteszek kaució gyanánt négy pengőt, vagy^ ha kőnyomatos lapot akarok indítani, 40 fillért, vagy ha vidéken akarok egy politikai lapot indítani, 1 pengő 60 fillér. A törvény megmondja, hogy a kaucióra miért van szükség. f Ez szolgálj a pénzbüntetések, a bűnügyi költségek és a kártérítési igények biztosítására. így azonban megtörténik az, hogy egy szerencsétlen újság írót, akit a vádlottak padjára ültetnek, sokszor olyan cikkért, amelyhez semmi köze nincs, elítélnek; örül, hogy pénzbüntetéssel megúszta a dolgot, mikor azonban arra kerül a sor, hogy a pénzbüntetést ki kellene fizetni, ő nem tudja kifizetni, a lapja nem fizet, a kaucióból nem lehet fedezni, ezt az összeget, le kell tehát ülnie, mert nemfizetés esetében büntetését átváltoztatják fogházbüntetéssé. T. Ház! Azután meg ha kártérítést keres valaki, nem talál kielégítést, mert nincs meg a biztosíték. Az ügyvéd, aki a költségét keresi, nem kapja meg, mert a biztosítékból nem lehet kiutalni, hiszen biztosíték nincs. Mindenkinek érdeke tehát, hogy kaució legyen. A törvény ezért akarta, hogy legyen kaució. Ezen az állapoton valamiképpen segíteni kell. Ha arra az álláspontra helyezkedik a magas kormány, hogy kaucióra nincs szükség, hogy az felesleges dolog, akkor méltóztassék, t. miniszter úr, ezt törvénnyel elintézni. De ma még a sajtótörvény idevonatkozó rendelkezése fennáll. Méltóztassék a sajtótörvény ezen rendelkezésének érvényt szerezni és megszüntetni azt a képtelen gyakorlatot, hogy Budapesten 4 pengő biztosíték mellett politikai napilapot lehessen indítani. (Gál Jenő: Töröljék el a biztosítékokat!) Töröljék el! Ez más kérdés. A sajtótörvény reformjával kapcsolatban én az igazságügyminiszter úrnál szorgalmazom az újságírói kamara megteremtését. (Jánossy Gábor: Helyes!) Az újságírói kar már több tervezetet készített. Ügy értesültem, hogy ezek a tervezetek állítólag a minisztériumban vannak, talán még^ a miniszter úr elődjei kapták meg ezeket. Az újságírói kamara felállítását feltétlenül szükségesnek tartom még akkor is, ha esetleg az újságírók nem tudnak a kamarára vonatkozó törvényjavaslat dolgában százszázalékos egyességre jutni. (Zaj.) A sajtónak az egiész világon óriási hatalma van. Öriási hatalma van nálunk is. Lehetetlenség, hogy minden szelekció nélkül bárki odamehessen az újságírói asztalhoz és ebben a nagy hatalomban részesedjék. Nálunk, CsonkaMagyarországon különösen azt lehet mondani, hogy a közvéleményt 80, vagy talán 100%-lban a sajtó irányítja. Ennek a közvéleménynek a kialakításától az ország sorsa függ, lehetetlen állapot tehát, hogy mindenki újságot írhasson. (Rassay Károly: Hát hogyan!) Már pedig ezt a szelekciót és az újságírói kar etikája felett való őrködést én csak a kamara útján látom megvalósíthatónak és ezért nagyon kérem^ az igazságügyminiszter urat, nyúljon az újságírói társadalomi hóna^ alá. ök meg akarják ezt az újságírói kamarát csinálni, osak az a pana,-