Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-284
Az országgyűlés képviselőházának 28 If., hogy beolvadunk-e a polgári társadalomba vagy a nemzeti egységbe 1 ? Teljesen független az egyik a másiktól. Ebben az országban millió és millió szenvedő és éhező ember él s a kormány kötelessége, hogy a legjobb tudása és módja szerint segítsen ezeknek a helyzetén. Független ez minden elvtől, független mindentől, ez belevág abba az elgondolásba, amelyet önök hazaszeretetnek, fajszeretetnek neveznek. (Zsindely Ferenc: Hát önök minek nevezik?) Majd rátérek erre, ki fogom fejteni, s képviselőtársam meg lesz elégedve, bár azt hiszem, ez kicsit ellenkezik az önök elgondolásával. Mondom, az ország népét felemelni a kormány legelső kötelessége, függetlenül attól, hogy bárkik milyen elveket vallanak. Miért van a kormány a helyén, kinek a bizalmából? Az egész ország lakosságát kell képviselnie, a legutolsó napszámos érdekeit ugyanolyan módon, mint akármilyen kiválasztottnak a kiváltságosnak érdekeit. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem a grófok kormánya ez, hanem az egész országé. Nagyon helytelen kifejezés volt az, hogy »legutolsó napszámos«, mert szerintem a legutolsó napszámos ugyanannyit ér, mint a legkiválóbb gróf, (Farkas István: Sőt!) mert egyenlők s ebben az országban csak egyenlő polgárok vannak. (Zsindely Ferenc: Senki sem mondotta az ellenkezőt!) Csak csinálják az ellenkezőt. E szerint tehát a legnehezebb munkával dolgozó napszámos érdekeit épúgy kell a kormánynak képviselnie, mint a legelőkelőbb arisztokratáét. A szociálpolitikai reformok alkotása tehát nincs és nem lehet ahhoz kötve, hogy mi milyen véleményen vagyunk és ha a kormányt eddig csak ez akadályozta meg abban, hogy szociálpolitikát csináljon, akkor nagyon helytelenül fogja fel feladatát. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zsindely Ferenc: Mit értenek hazaszeretet alatt? — Zaj.) Visszatérek a miniszterelnök úr beszédére, amelyben azt mondotta, hogy olvadjunk bele a polgári társadalomba. Kérdem, hogyan olvadjunk be a polgári társadalomba, mit lehet ez alatt érteni? Á mai polgári társadalom 'kapitalista társadalom s a kapitalista termelési rend mellé szegezte le magát. Ma lírai hangokat hallottunk a kapitalizmusról. Rassay és Éber képviselőtársaim s a pénzügyminiszter úr is kijelentette, hogy szilárdan a kapitalizmus alapján állanak, mert a kapitalizmust kitűnőnek találják. Ismétlem, azt hiszem, önmagukat biztatják, különösen azok, akik azt mondják, hogy a bírálattól tartózkodni kell és nagyon érdekes, hogy még az egységespárt is megró vasi kalandban részesült, amiért túlságosan bántja a kapitalizmust. Hát nem bántja túlságosan, nem bírálja eléggé, mert ez a kapitalista társadalom sokkal szigorúbb bírálatra szorul rá, mint amilyet bármely oldalról elmondhatnak. Elsősorban is azt kell kérdeznem, hogy vájjon egy termelőmódot, egy termelési rendszert meg lehet-e azzal dönteni, ha bírálják? Ha a kapitalizmus már olyan gyengén áll, hogy a széltől is féltik, és ha a kapitalizmus olyan gyenge, hogy nem is lehet róla beszélni, akkor nagyon nagy bajok vannak és akkor nem okoz megnyugvást az, ha itt vigasztaló szavakkal akarják bebizonyítani, hogy a kapitalizmus a szabadság és a kultúra milyen magaslataira, vitte az emberiséget. Nem! A kapitalizmusnak megvolt a maga történeti korszaka. Tagadhatatlan, hogy a technikai eszközök óriási haladása, a termelés fejlesztése a maga idejében szükségszerű volt, de ez a rendszer, ameiy a termelest óriási módon vitte előre, túlélte maülése lö$4 májm 28-án, hét fon. 295 gát (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ma epp olyan káros, mint amilyen hasznos volt a maga idejében. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) • i \ minisizterelnök úr felszólítására ki kell jelentenem, bogy ha úgy érti & polgári renddel való összeolvadást, hogy mi a kapitalizmus ellenes küzdelemmel felhagyjunk, ha azt érti a polgári társadalomhoz való csatlakozás alatt, hogy mi helyezkedjünk & kapitalista termelés alapjára, akkor azt mondom: kár minden szóért, (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) azért, mert bennünket a miniszterelnök úrtól ebben a kérdésben egy egész világ választ el. Amint o őszintén kijelentette, hogy a kapitalista termelési rend, termelési mód alapján áll, ugyanolyan nyugodtan jelentjük ki mi, hogy nem állunk a kapitalista termelési mód, termelési rendszer alapján és károsnak, rossznak, elvetendőnek, az emberiség megnyomorítójának tartjuk ezt a kapitalista rendszert. Ez azonban teljesen független a magántulajdon elvétől. Itt ismét egy olyan tévedés van, amelybe sokan beleesnek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A szociáldemokratapárt nem ellensége a magántulajdonnak. Szerintünk a termelőeszközök kivételével mindenki megtarthatja a magántulajdont. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi csak azt akarjuk elérni, hogy azok a nagy •termelő eszközök — a gépek, a föld és mindaz,. amit a technika az egész emberiségnek nyújtott, — ne lehessenek egyes emberek magántulajdonai, egyszóval, hogy precízen, pontosan körülírjam és kifejezzem: a szociáldemokratapárt ellenzi és lehetetlenné akarja tenni azt, 'hogy egy ember másokat kizsákmányolhasson a termelő eszközökben való magántulajdon alapján. Hogy azután egyebekben valakinek van-e magántulajdona, vagy nincsen, az bennünket nem érdekel. Mi az elosztásnak, a termelésnek egy új rendjét akarjuk, olyan rendet, amely lehetetlenné teszi, hogy óriási tőkével bíró egyének az emberek tízezreit és százezreit kizsákmányolhassák, éhbérért dolgoztathassák. Ennyit a kapitalizmusról. Ha tehát a miniszterelnök úr azt gondolta, hogy ezen az alapon történjék az egybeolvadás, akkor végzetesen csalódik: lehetetlent követel. Ha ellenben azt gondolja és azt akarja, hogy szép, barátságos szavakért adjuk fel elveinket, akkor ismét olyasmit követel, ami lehetetlenség, ami miatt nemcsak mi vetnénk meg saját magunkat, hanem valószínűleg ő is és mindenki, aki becsületesen tud gondolkozni. Mit gondolnak tulajdonképpen? Azt gondolják, hogy azt, amiben hiszünk, aminek győzelmében bízunk, fel lehet adni egyszerű felszólításra? Nem lehet feladni! Senki sem követelheti azt, hogy a szociáldemokratapárt megtagadja azokat az elveket, amelyeket ő egyedül tart* helyesnek, amelyek mellett szerinte egyedül lehet az emberiség boldogságát kivívni. Mostanában járványos az úgynevezett egypártrendszer és valószínűleg innen támadtez a felszólítás. Az egypártrjends'zert megvalósították Németországban tűzzel-vassal, erőszakkal. Nemzeti egységet jelent egy az egypártrendszer, amelyet internáló táborokkal, rohamosztagosok erőszakával létesítenek. Nemzeti egységet jelent ez a rendszer Ausztriában, ahol szintén az erőszakos elnyomás és^ a leggaládabb erőszak eszközeivel némították el a szociáldemokratapártot. Mgvan-e az egypártrendszer ezekben az országokban? Nem, legfeljebb az van meg, hogy mia nem tudnak a par-
