Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

296 Az országgyűlés képviselőházának 28 Á. ülése 1934 május 28-án, hétfőn. tok olyan erősen és hangosan megnyilvánulni, mintha szabadság volna. Ellenben nézzék meg: Németországban a legnagyobb terror ellenére az üzemi választásoknál a szociáldemokrata munkások mindenütt óriási többséget kapnak az üzemekben. Folyik a munka a föld alatt és eljön az az idő, amikor csúfosan távozik a történelem színpadáról a horogkeresztes mozgalom, amely néhány esztendeig valóban a barbárság korát valósította meg Németországiban. Itt van Ausztria. Nyugalom van-e Ausztriában? Bombák robbannak, vízvezetékek repülnek széjjel, katonaságot kell 'mozgósítani, vasúti ezredeket kell létesíteni. Ez az egypártrendszer egysége, ez az a nemzeti egység, amelyet utánozni akarnak, amelyet kívánatosnak tartanak? Peyer barátom beszélt arról, hogy mi is tulajdonképpen az a nemzeti alap, amelyre rá kell helyezkednünk. Megmagyarázta és elmondta, hogy miről van »saó. Itt feledek annak a képviselőtársamnak, aki a túlsó oldalról azt mondta, hogy lehet bizonyos egységet létrehozni. Mi azt mondjuk: bizonyos kérdésekben lehet egységesen szavazni már ma is ebben a parlamentben. Előre kijelentem, hogy a nemzeti egységbe belépünk minden olyan törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, amely az egész ország érdekeit képviseli. Tessék idejönni egy törvényjavaslattal, amely a munkanélküliség esetére való kötelező biztosítást adja az ország népének; abban a pillanatban önökkel fogunk szavazni. Jöjjenek a becsületes, általános, egyenlő és titkos választójoggal és önökkel fogunk szavazni. Jöjjenek a hitbizományok gyökeres reformjával, egy becsületes földreformmal és meglesz a nemzeti egység. Minden olyan kérdésben meglesz az úgynevezett nemzeti egység, amely az egész ország érdekeit és az egész ország népének érdekeit képviseli. Senki sem tudott arra válaszolni, hogyimi is tulajdonképpen az a nemzeti alap. A nemzeti alap az, hogy azoknak a millióknak, akik szenvednek és dolgoznak, jólétét előmozdítsuk. Ez a nemzeti alap és a nemzeti munka. De ezt egyedül mi akarjuk ebben az^ országban, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) tehát a legalaposabb és a legnemzetibb munkát, a fajfenntartásnak legjobb munkáját mi végezzük és aki mást követel tőlünk, az azt akarja, hogy becstelen módon eláruljuk elveinket és ezzel eláruljuk az ország népét. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Petőfinek két dala van: a kutyák dala és a farkasok dala. A kutyák megcsókolják a korbácsot, mert kenyeret és hajlékot kapnak, a farkasok nyomorognak, de szabadon vannak. Nos, azt izenjük a miniszterelnök úrnak, hogy mi a farkasok dalát daloljuk és jöjjön akármilyen erőszakkal, inkább szabadok vagyunk, semhogy odamenjünk a kutyakorbácsot megcsókolni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szabadok vagyunk, mert az ember szabad lehet az internálótáborban is és becstelen és szolga lehet szabadlábon is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi ebben a tekintetben azt mondjuk: a nemzeti alapra igenis ráhelyezkedünk azzal, hogy gyökeres szociálpolitikát, gyökeres reformokat kívánunk az ország érdekében. Itt •van az az egybeolvadás, amelyet velünk nagyszerűen lehet létesíteni. Petőfi Sándor írja »A XIX. század költői« című versében (olvassa): »Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszaD, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földje van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében étlen-szomjan Kétségbeesve tengenek. , Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán, Akkor mondhatjuk, hogy megállj, Mert itt van már a Kánaán.« Betűről-betűre azt valljuk, hogy akkor mondunk »megállj !«-t, akkor mondjuk, hogy itt van a Kánaán, amikor azoknak a számára is adtak valamit, akik ebben az országban éhenszomjan kétségbeesve tengődnek. Kánaánt ma nem lehet követelni, hogy mindenki megkapja a betevő falat kenyeret, hogy mindenki munkához juthasson, aki dolgozni akar. Mi nem akarunk ennél többet, de ezt is hiába követeljük, mindig csak szólamokat és jelszavakat kaptunk helyette. Hogy olvadjunk be a kapitalista társadalomba? Olyan kívánatos, olyan nagyszerű ez a kapitalista társadalom? Hiszen azok a szomorú jelenségek, amelyek a világháború után felmerültek, tisztán a kapitalizmus rendszertelenségéből és esztelenségéből származnak. Az autarkia és^ mindazoknak a reformoknak szükségessé válása, amelyekről beszélnek, nem csupán a háborúnak, hanem a kapitalista rendszertelenségnek is a következményei. Azt mondották, hogy nem szabad támadni a kapitalizmust, mert ez kint rossz vért szülne, itt -a parlamentben pedig rossz példát szolgáltatna. De kérdezem: lehet-e rosszabb példát szolgáltatni, mintha ajnoziban azt látják, hogy a kávéhegyek tetején munkások állanak és lapátolják a kávét a tengerbe? Lehet-e rosszabb példát szolgáltatni, mint amikor azt olvassuk, hogy 500.000 disznót dobtak a szemétdombra? Lehet-e rosszabb példát szolgáltatni, mint amikor azt olvassuk az újságban, hogy a mozdonyokat gabonával etetik? Lehet-e erŐsebb. agitációt kifejteni a kapitalizmus ellen, mint amilyent az a tény jelent, hogy ez a kapitalizmus, amely az egész világot, az egész emberiséget mindennel bőségesen elláthatná, elpusztítja a javakat? Ennél izgatóbb agitátor nincs. Ezek a dolgok izgatnak és mutatják azt, hogy egyedül a szociáldemokratapárt. az, amely a helyes úton jár, amely a termelésnek ezt a rendszertelenségét és esztelenségét meg akarja szüntetni. Nem a fülek és orrok egyenlőségét hirdetjük mi, — mert a miniszterelnök úr erről is beszélt — hanem a jogoknak és a jólétnek egyenlőségét, a kultúrának egyenlőségét követeljük. Amikor a kapitalista társadalom nemhogy jólétet nem tud biztosítani, hanem a munkások százmillióit valósággal kidobja az államközösségből, akkor a szociáldemokratapárt nyugodt lélekkel mondhatja, hogy elveit nem kell revideálnia. Hiszen, ha elveit revideálná, ez azt jelentené, hogy becstelenül feladja mindazt, amiért eddig harcolt, hogy cserbenhagyja az egész emberiséget. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A munkatervvel kapcsolatban nemcsak a miniszterelnökkel kell vitatkozni, hanem annyi