Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

Az országgyűlés képviselőházának 28 h ciában is helyük van, de erről gondoskodik is a magyar törvényhozás, mert a mai jogállapot szerint, amennyiben ennek a tisztelt népnek egyszer eszébe jutna szeszélyesnek lenni és indulatosnak lenni, amire már hosszabb idő óta nincs alkalma, itt van a Felsőház, amely összetételénél fogva nem valószínű, hogy indulatoskodnék vagy szeszélyeskednék, és itt van végül az államfő, aki ä visszavetés jogával és a házfeloszlatás jogával a visszatartó erőt és kontrollt teljes mértékében tudja gyakorolni. Beszéljek azokról az egyéb kautálékról, amelyeket Eckhardt t. képviselőtársam felhozott s amelyek az ő meggondolása szerint kautélaképpen szerepelnek! Beszéljek a közsegélyből kizárandó választókról? (Esztergályos János: Borzasztó!) Nem is olyan borzasztó, mert benne van a törvényben. Hiszen ez a legérdekesebb benne. T. képviselőtársam felháborodása is csak teoretikusan jogos, mert hiszen a ma érvényes törvényben benne va az, hogy aki közsegélyből él, annak bármilyen formájában, az nem gyakorolhat bármely egyéb kellék fennforgása esetén sem választójogot. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Nem mondom, hogy ^ egy ideális társadalomban nem volna talán egészen indokolt elgondolás, hogy csak azok legyenek aktív részesei a választójognak, akik munkájuk révén a társadalomhoz hozzájárulnak, sőt én el tudok képzelni még olyan megoldást is, hogy még passzív választójoga is csak annak legyen, akinek kimutatható komoly foglalkozása a társadalomnak értéke jelent, (Élénk taps a szélsőbalodalon. — Farkas István a jobboldal felé: Töhbnek nem lenne ott! — Vázsonyi János: Nem volna munkanélküli segély a képviselői fizetés!) olyan időkben élünk azonban, amikor őszintén meg kell vallanom, magát ezt a kérdést sem lehet ilyen elvi alapon ridegen elbírálni, mert őszintén megvallva, nem látom, hogy mi különbség van tannak a szükségmunkára elhelyezett szellemi proletárnak helyzete és esetleg annak a közsegélyben részesülő munkásnak a helyzete között függetlenség szempontjából. Van azután egy másik kautálé is, amelyet képviselőtársam felemlített: a helybenlakás határidejének kitolása. A mi törvényünkben van egy olyan szabályozás, hogy kétévi helybenlakás szükséges — bizonyos kivételes esetektől eltekintve, olyan esetektől, amelyekben normálisan nem várható a szenvedélyek kitörése. Hová akarjuk ezt kitolni, t. Ház? Kétévi helybenlakás nem elégséges, tízévi magyar állampolgárság megkövetelése mellett, a választójog gyakorlásához, amikor Londonban, ha^ elmegy t. képviselőtársam, félévi ottlakás után mint idegen állampolgár résztvehet a helyi önkormányzati választásokban! Vegyük végre tudomásul, — nem akarok rajta változtatni az adott viszonyok között és inkább védelmi vonalra vonulok — hogy a magyar választójog konzervatív választójog, a magyar választójog a 24 éves, a nőknél pedig a 30 éves életkoron épül fel. Magyarországon 4 elemi iskolai osztály elvégzése szükséges a választójog megszerzéséhez, tehát még az írni-olvasni tudás sem elegendő. Bocsánatot kérek, mit akarunk akkor még itt kautálét keresni? Itt ezeken az utakon nem a nép szeszélye ellen kapunk kautélákat, itt maga a nép ellen, a népakarat ellen kapunk kautélákat! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy a politikában ilyen kautélák nem létezüiése 193% május 28-án, hétfőn. 285 nek. Nekünk igenis biztosítékot kell szereznünk abban az irányban, hogy ez a változó népszenvedély ne kényszerítse a Házat arra, hogy gyors egymásutánban választások legyenek. En' nem zárkózom el az elől, ha a Ház az országgyűlés időszakát meghosszabbítaná, — ne ez a Ház hosszabbítsa meg önmagát, hanem elméletileg — hogy ezekben a forrongó időkben bizonyos hosszabb idő és a népszerűségtől való függetlenség biztosíttassák az országgyűlés Házának működésére. Ez egy gondolat, amely ha körül van véve garanciákkal, talán lehetséges, hogy ebben a tekintetben valamit jelent. Ne áltassuk magunkat, garancia csak az, ha a törvényhozás teljesíti a maga feladatát, ha a parlament nem narkotizálódik úgy, ahogy ma narkotizálódva van és teljesíti nemcsak azt a feladatát, amely a legfontosabb, hogy kifejezésre juttatja a közvéleménynek igazi akaratát, annak hű tükrét adja, hanem egyúttal elég erkölcsi erővel rendelkezik arra is, hogy magát ezt a Közvéleményt irányítsa és vezesse. Minden erőnkkel arra kell tehát törekednünk, hogy^ vezessük azokat, akiknek engedelmes szolgái kell, hogy legyünk, vezessük azt a közvéleményt, amelyet tulajdonképpen kiszolgálunk. Ehhez azonban magas erkölcsi emelkedettség^ szükséges és így ebben a tekintetben legelső kellék volna, hogy az Összeférhetlenségi törvényt végre megalkossuk, (Taps a baloldalon.) mert ez több biztosítékot ad, mint a mesterséges garanciák és kautélák. Mert amikor azt olvassa^ az a választópolgár, hogy képviselők a kormány képviseletében — és itt nem Eckhardt Tibor képviselőtársamra hivatkozom, ne értsenek félre, — kimennek ügyvédi ügyeket vállalni és később látja, hogy az illető képviselő urak egy nemzetközi botrányban a költségjegyzékben szerepelnek, — amely költségjegyzéken feltüntetett összegeket jogosan vették fel, mert klienseiktől vették fel, de mégis elkerülhetetlen, hogy ilyen botrányba ne keveredjenek — akxor hiába akarunk mi a nép szeszélye ellen garanciákat keresni, akkor hiányzik az erkölcsi bázisunk, hogy ezt a közvéleményt irányíthassuk és vezethessük. A másik az, hogy nekünk azokhoz az elvekhez, amelyeket hirdetünk, hűeknek kell maradnunk, mert nincs olyan garancia, amely felérjen azzal a csalódással, amely a választópolgár lelkében végbemegy, ha azt látja, hogy ami azelőtt bűn volt, az most esetleg a politikai, sőt taktikai változás következtében erény, vagy legalább is megszűnik bűn lenni. Ha ebben a tekintetben nem tudunk garanciákat adni, formalizmussá válik minden egyéb garancia. Hallok Ötletekről, hogy az indirekt választás gondolatával foglalkozik a kormány. Megdöbbenek, mikor ilyent hallok. (Zaj a balközépen.) A kormányt vádolják azzal, hogy ezzel foglalkozik s azt hiszem, képviselőtársam a kormány szándékával nincs teljesen tisztában. Ha így van, bocsánatot kérek. (Zaj a balközépen.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Rassay Károly: Csak arra utalok, hogy én úgy vagyok informálva, hogy felmerült ez a gondolat is. Hát előre figyelmeztetem a t. kormányt, hogy ezzel a gondolattal ne foglalkozzék, mert ez tökéletesen elegendő ahhoz, hogy ezt a magyar közéletet, amely már úgyis eléggé ki van téve a korrupció veszélyének, teljesen elmerítse a korrupció hullámaiba. 41*