Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

286 Az országgyűlés képviselőházának i Sajnos, időm lejárt, nem folytathatom felszólalásomat, bár szerettem volna még ezekhez a kérdésekhez egy pár megjegyzést fűzni. Befejezem beszédemet és megállapítom, hogy én a nemzeti egység megvalósításának nehéz akadályait látom azért, mert annak ellenére, hogy a mesterséges válaszfalak a társadalomban leomlottak, a kormányzati programm ezekben a döntő jelentőségű kérdésekben nem tud olyan világos, határozott álláspontot elfoglalni, amely a nemzeti egység megalkotását lehetővé tenné. En tehát legnagyobb sajnálatomra éppen ebből eredő bizalmatlanságom következtében az appropriációs javaslatot nem fogadom el. (Elén éljenzés és taps a baloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Két rövid megjegyzést óhajtanék csak tenni az imént elhangzott beszédre. Kassay igen t. képviselőtársam az én személyemmel is foglalkozva kiemelte azt, hogy a kormány tagjai közül én lennék szerinte az egyetlen, aki ridegen és a maguk komoly valósságában állítja be a tényeket. Ezzel a megállapítással szemben kénytelen vagyok . óvást emelni, mert kormányunknak egyik tagja sem kendőzte soha az igazságot és mindig teljes valóságában mutatta be a helyzetet. (Ügy van a középen.) Ez az egyik. A másik az, hogy igen t. képviselőtársam idézett egyik legutóbbi beszédemből, illetőleg röviden utalt csak rá néhány kiszakított mondattal és ebből bizonyos konzekvenciákat vélt levonhatni, ismét úgy állítva be a dolgot, mintha az én megállapításaim ellentétben állanának a miniszterelnök úrnak, vagy a kormány más tagjának álláspontjával. (Rassay Károly: Csak kijelentésével!) Igen t. 'képviselőtársamat megnyugtathatom, hogy a mi kormányunk kapitalista alapon áll és nem volt szükségünk erre a hosszú fejtegetésre, hogy elhatározzuk magunkat, vájjon kapitalista vagy kommunista elvek szerint akarjuk vezetni az ország gazdasági életét. (Rassay Károly: En nagy türelemmel hallgattam meg mindig a pénzügyminiszter úr fejtegetéseit, soha sem mondtam, hogy nincs rájuk szükség!) A fejtegetéseket nagy türelemmel és nagy megértéssel, sőt élvezettel hallgattam, de ami azt a felszólítást illeti, amely egy mondatban volt benne, hogy el kell határoznunk, vájjon kapitalista, vagy kommunista elvek szerint állítjuk be a gazdasági politikát, ennek indokoltságát nem tudtam felfedezni eddigi cselekedeteink és eljárásaink alapján. (Propper Sándor: Túlzó korai kapitalista álláspont!) Elnök: Csendet kérek. Imrédy Béla pénzügyminiszter: Az a következtetés pedig, amelyet igen t. képviselőtársaim azután ebből levon, azt mondván, bogy a kapitalizmus elvi álláspontjával szemben áll az a többször bangoztatott szolidaritási gondolat, amelynek kifejezése nemcsak a miniszterelnök úr szájából, hanem az én számból is elhangzott: nem helyes. Mert igaz ugyan, hogy van egy közgazdasági tan, amelyet úgy hívnak, hogy szolidarizmus, ez azonban a kapitalizmusnak egy ' alfaja, amelynek tulajdonképpeni megalapítója, ha jól tudom, egy Gide nevű francia professzor volt. A szolidaritás maga azonban erkölcsi síkon mozgó fogalom, míg a kapitalizmus gazdasági síkon mozog. Ha ezt a kettőt együttesen szemléljük, akkor meg kell állapítanom, hogy e kettő igenis összeegyeztetJf. ülése lÚSJf május 28-án, hétfőn. hető, mert ha nem tennők fel, hogy összeegyeztethetők, akkor a történelmi materializmus alapjára kellene helyezkednünk, amely az ember cselekedeteiben kizárólag a gazdasági okokat látja érvényesülni, (Weltner Jakab: Ezt nem mondja a történelmi materializmus! — Ügy van! a szélsőhaloldalon. — Zaj.) amivel szemben az ember cselekedeteinek irányításában kétségtelenül erkölcsi erők is szerepelnek, mint történelemformáló erők. En a gazdasági élet mezejéről 'jöttem, de úgy, mint eddig, ezentúl is el fogom ismerni az erkölcsi értékek fontosságát és gyakorlatilag is érvényesíteni fogom. Ezeket voltam bátor csak elmondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Strausz István! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok? Brandt Vilmos jegyző: Lakatos Gyula! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Ki következik? Brandt Vilmos jegyző: Eber Antal! Éber Antal: T. Képviselőház! Sokkal nagyobb gyönyörűséggel és élvezettel hallgattam ... (Zaj a jobb- és a baloldalon. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek. Éber Antal: ... Rassay igen t. képviselő társam beszédének azt ia ragyogó részét, amelyben a gazdasági liberalizmusnak szerintem örök alapelvei mellett tett tanúságot, semhogy •ne érezném helyzetemnek nehéz voltát, amikor én az előterjesztett javaslattal szemben a vele ellenkező álláspontra belyezkedem, amennyiben iazt elfogadom. Talán az az oka ennek, hogy én nem annyira a nagy politika kérdéseinek, mint inkább a közgazdasági politkának szemszögéből nézem az eseményeket és hogy — amint már ismételten bátor voltam itt a t. Ház színe előtt is kifejteni —*a jelenlegi kormánynak IVA cl törekvése és politikája, amely a mai rettenetes nehéz politikai és gazdasági viszonyok között a teljes társadalmi és gazdasági nyugalmat képes volt az országban helyreállítani és fenntartani, az én vélekedésem szerint olyan nagy teljesítmény a mi viszonyaink közepette, hogy én ezért a nagy teljesítményért és azért, mert a mai közgazdasági politikánk az annyira kínálkozó, annyira népszerű és anynyira a közvélemény ízlése szerint való közgazdasági és valutapolitikai kalandok helyett a reális és objektív vonalat választotta, a jelenlegi kormány politikájának ezért a vonalért, ügy vélem, tartozom azzal a viszonzással, hogy a felhatalmazási javaslatot is elfogadom. Előttem mindig az lebegett, amivel felejthetetlen emlékű Apponyi Albert gróf az 1931. évi felhatalmazási vita alatt akkor még a Bethlenkormánnyal szemben való állásfoglalását precizírozta, amikor azt mondotta, hogy ő a szavazatát mindig úgy adja le, mintha azon dőlne el a Ház határozata, s miután ha ő tőle függne, nem amellett döntene, hogy az akkori kormány eltávozzék helyéről, hanem amellett, hogy maradjon, ennélfogva elfogadja a felhatalmazási javaslatot. Azoknak az eltéréseknek ellenére, amelyeket többízben voltam bátor a kormány közgazdasági politikájának egyes gyakorlati intézkedéseivel szemben kifejteni, — és amelyeket mai felszólalásomban is bátor leszek kifejteni — a kormány közgazdasági politikájának általános irányát a jelenlegi viszonyok között én is annyira az ország érdekében