Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

Az országgyűlés képviselőházának 284. ülése 1934. évi május hó 28-án, hétfőn, Almásy László, Czettler Jenő és Bessenyey Zénó elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1934/35. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat. Felszólaltak : Temesváry Imre előadó, gróf Zichy János, Niamessny Mihály, Eassay Károly, Imrédy Béla pénzügyminiszter, Éber Antal, Weltner Jakab, Csizmadia András, Turi Béla, Meskó Zoltán, Kabók Lajos. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen voltaic : Imrédy Béla, Lázár Andor. (Az ülés kezdődik délután í óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti DénesfayDinich Ödön képviselő úr, ;a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Brandt Vilmos jegyző úr. Napirend szerint következik az 1934—35. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 770, 783.) Előadó úr Temesváry Imre előadó úr, őt illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! Az 1934—35. évre vonatkozó állami költségvetési előirányzatunkat a t. Képviselőház letárgyalta és elfogadta, ennekfolytán utolsó akkordként hátra van még alkotmányos gyakorlatunknak megfelelően az előttünk fekvő felhatalmazási törvényjavaslat letárgyalása, amely megadja a lehetőséget költségvetésünk realizálására. A kormány ebbe a törvényjavaslatba kizárólag csak olyan rendelkezéseket vett fel, amelyek költségvetésünkkel szerves összefüggésben vannak és amelyek lehetővé teszik, hogy az állami élet zavartalan menete minden körülmények között biztosítható legyen. Az 1934—35. évi költségvetésünkről szóló ez a törvényjavaslat fejezetenként, r címenként és rovatonként ugyanazokat a tételeket tartalmazza, mint részletes költségvetésünk, amelyet a t. Ház már elfogadott. Ezek szerint az üzemi és közigazgatási kiadásokat együttvéve, 1.150,709.000 pengőben, az összes bevételeket pedig 1.084,589.000 pengőben, a költségvetés hiányait pedig 66,120.000 pengőben állapítja meg. Az állami közigazgatásra a kiadásokból 746,654.000 pengő, a bevételekből 740,619.000 pengő, tehát 6,035.000 pengő hiány, az állami üzemekre a kiadásokból 404,055.000 pengő, a bevételekből 343,970.000 pengő, tehát 60,085.000 pengő hiány esik. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. T. Ház! Az egész költségvetésen keresztül vonul a gazdasági helyzet változásaihoz simuló takarékossági irányzat, amit legjobban bizonyít az, hogy mind kiadásainkat, mind bevételeinket az 1934—35. évi költségvetéssel szemben jelentékeny mértékben alacsonyabb összegben állapították meg. A kormány a legnagyobb óvatossággal került minden olyan kísérletezést, amelyek következményei esetleg efemer jelentőségű, ideig-óráig tartó látszateredményekkel kecsegtetnének is, de amelyek megfelelő szilárd megalapozottság hiányában esetleg olyan bajoknak lehetnek kútforrásai, amelyek a közgazdasági helyzetünkben már kétségtelenül megállapítható javuló irányzatot ismét a hanyatlás felé sodorhatnák és amelyek mind valutáris, mind hitelpolitikai helyzetünkben jelentékeny zavarokat idézhetnének elő. Ezért tehát én nem igen tartom indokoltnak a költségvetés tárgyalása rendjén elhangzott azokat a bírálatokat, amelyek kifogásolják költségvetésünk méretezésének azt az irányát, hogy iölyó évi költségvetésünkkel szemben a beruházások terén is kénytelen volt a kormány további megszorításokat keresztülvinni. Bár kétségtelen és ezt magam is elismerem, hogy a beruházások két és fél millió penpős csökkenése közgazdasági helyzetünk élénkülését jelentékeny mértékben hátráltatja, ezzel szemben azonban nem volna helyes közgazdasági elgondolás, ha az előrelátott budgetáris nehézségek mellett olyan tételek beillesztésével veszélyeztetnők költségvetésünk realitását, amelyekről előre tudjuk, hogy a közterhek további emelése nélkül kizárólag csak újabb és újabb hitelműveletek útján volnának kiegyenlíthetők. Már pedig a mi igen szerény keretek közt mozgó tőkeképződésünk mellett az amúgyis túlterhelt hitelszerveink erőszakolt igénybevétele annál kevésbbé volna megindokolható, mert hiszen idegen tőkék beáramlására^ a közeljövőben nem igen számíthatnánk és így végeredményben ezek csak a Nemzeti Banknál a váltóállomány nem kívánatos szaporítását, emelkedését vonnák maguk utáiv ami pedig kétségtelenül valutánk stabilitásának veszélyeztetésére vezetne. Költségvetésünk óvatos összeállításából tehát azt látjuk, hogy a ha3»