Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

268 Az országgyűlés képviselőházának 28 4. ülése 193U május 28-án, hétfőn. lasztható állami kiadások későbbi időkre való kitolásával igyekszik a kormány a mai generáció terheit bizonyos mértékben könnyíteni és a valuta stabilitásának minden körülmények közötti megóvása mellett a hitelpolitikát olyan irányba kívánja terelni, hogy a bizalom és a biztonságérzet fokozásával egészséges irányú hitelélet alakulhasson ki az országban. Ezek a szempontok lebegtek t. Ház a kormány előtt akkor, amidőn ebben a költségvetési törvényjavaslatban az előző évivel szemben a kiadásokat 22,576.000 pengővel, a bevételeket pedig 12,496.000 pengővel kisebb összegben irányozta elő. Rátérve a törvényjavaslat részleteire, az I. ^ a kiadásoknak, a 2. § pedig a bevételeknek főösszegét # és részletezését rovatonként, címenként és fejezetenként úgy tárja elénk, amiként azt már a t. Képviselőház elfogadta, a 3. § pedig a kiadások és bevételek végösszegét, valamint azok mérlegét' tünteti fel és egyben felhatalmazást ad a kormánynak, illetve a pénzügyminiszternek arra, hogy a kiadásoknak azt a részét, amelyre a 2. §-ban felsorolt bevételek és jövedelmek kellő fedezetet nem nyújtanak, hitelművelet útján egyenlíthesse ki. E hiányok egyrészének kiegyenlítéséről elsősorban úgy fog ia pénzügyi kormányzat gondoskodni, hogy az államadóssági szolgálat keretében a transzferalapba beszolgáltatandó összegek helyett kincstári jegyeket helyez letétbe és csak az ezeken felül mutatkozó hiányról gondoskodik azután hitelmüveletek formájában. Meg kívánom azonban jegyezni, hogy ez a hitelművelet útján kiegyenlítendő összeg már olyan csekély jelentőségű, ihogy a hitelélet keretében, egyáltalában, semmiféle zavart nem fog előidézni. A 4. § tartalmazza a tulajdonképpeni megajánlást és felhatalmazást arra, hogy a törvényjavaslat 2. §-ában megjelölt állami jövedelmek beszedethessenek. Az 5. <§> a hitelátruházási (virement) jogot szabályozza az 1897. évi XX. te. 15. 4-ában foglalt régi rendelkezések és az 1924/25. költségvetési évtől az 1931/32. évi költségvetési évig követett eljárás előnyeinek egybeolvasztásával. A hitelátruházás kérdése ebben a költségvetési évben is úgy szabályoztatok, miként az elmúlt két; költségvetési évben történt, vagyis, hogy már magában a költségvetési törvényben taxatíve fel vannak sorolva azok a költségvetési tagozatok, amelyek között egyáltalában történhetik hitelátruházás. De ez is csak akkor történhetik meg, na erre vonatkozólag a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával a minisztertanács megadja az engedélyt. A 6. § a költségvetési évek közötti hitelátvitel kérdését szabályozza am előző évektől eltérően, úgyhogy a tárgyéven túl a kiadásokra felvett összegek egyáltalában nem használhatók fel a következő új költségvetési évben. A 7. $ a törvény életbelépésére és végrehajtására vonatkozik. T. Képviselőház! A kormány most is csatolta a törvényjavaslat indokolásához az előző költségvetési törvényünk megszavazása óta történt állami ingatlanok elidegenítéséről szóló kimutatást. Ez az előterjesztés a Képviselőháznak egy, az 1880. évi november hó 23-án hozott határozata alapján történik, amely kötelezte a kormányt arra, hogy minden évben az elidegenített állami ingatlanokról jelentést tegyen a törvényhozásnak. Ezt a jelentést régebben a kormányok a földmívelósügyi tárca költségvetésének indokolásához csatolt kimutatással tették meg, a háború után pedig két alkalommal az appropriációs törvényben jelentette ezt he tudomásulvétel végett a pénzügyi kormányzat. Az 1929/30. költségvetési év óta állandóan a felhatalmazási törvényjavaslat indokolásához csatolt kimutatásban tesz jelentést erről a kormányzat a törvényhozásnak és kéri egyszersmind annak tudomásulvételét. Ezekbe voltam bátor, t. Ház, az 1934/35. költségvetési évre vonatkozó felhatalmazási törvényjavaslatot úgy általánosságban mint részleteiben ismertetni. Tisztelettel kérem, méltóztassék azt úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Helyelés a jobboldalon és a közében.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Zichy János gróf! Gr. Zichy János: T. Képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A megajánlási törvényjavaslat az a bizonyos, par excellence alkotmányos értelemben vett nagyfontosságú alkalom, amikor a törvényhozás a legpregnánsabban fejezheti ki bizalmát, vagy bizalmatlanságát a kormánynak. Mielőtt a magam részéről leadnám szavazatomat, méltóztassék nekem megengedni, hogy mondanivalóimat, tekintettel az érdeklődés hiányára, a lehető legnagyobb rövidséggel mondjam el. (vitéz Kenyeres János: Azon az oldalon még kevesebben vannak!) T. Képviselőház! A megszavazott költségvetés maga hű és egyúttal komoly képe a jelenlegi közgazdasági helyzetnek, amelyet a pénzügyminiszter úr olyanformán rajzolt meg, mintha egyáltalában már alig volna rendelkezésünkre álló belső eszköz, amellyel bajainkat gyógyítani lehetne és mintha azok az orvosszerek, amelyek rendelkezésünkre állanak, már nem birnának elég intenzivitással arra, hogy a gyógyulást előmozdítsák, úgy hogy talán ma-holnap arra kell gondolnunk, hogy esetleg csak egy kedvező nemzetközi konjunktúrától várhatjuk azt a lökést, amely közgazdasági életünket a holtpontról elmozdíthatja. Nem volnék azonban igazságos és méltányos, ha nem viseltetném elismeréssel a kormány iránt, amely, nézetem szerint, minden igyekezettel és jóakarattal azon van, hogy a helyzetet orvosolja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Különösen el kell ismernem a pénzügyminiszter úr erélyességét és azt a következetességet, amellyel azon az úton halad, amelyet magának választott. Mindazonáltal, hogy a helyzet még ma is olyan prekárius, hogy tulajdonképpen aránylag nagyon kevés eredményt tudtunk felmutatni, ennek oka természetesen az általános viszonyokban van, de egyúttal ama politikai értelemben vett lélektani momentumokban is, amelyekre rá fogok mutatni később, és nézetem szerint különösen abban is, hogy a kormány túlságosan későn fixirozta külügyi orientációját. A múlt költségvetési vita óta külügyi szempontból & helyzet csak annyiban változott, hogy a kormány megszívlelve a megszívlelendőket, végre mégis azt a külügyi orientációt tette magáévá, amelyet mi itt különösen Ausztriával kapcsolatban, a legutóbbi költségvetési vita alkalmával mint követendőt jelöltünk meg. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Talán ennek is tulajdonítható, hogy az Anschluss réme, amely a múlt évben még közeiállott hozzánk, ma távolabbra vonult vissza, amit a kormány akkor nem prognosztizált, mert úgy érezte, — és nem csinált titkot ebből a véleményből — hogy az Anschluss talán fel sem tartóztatható.