Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

18 Az országgyűlés képviselőházának ÎS és a baloldalon. — Fábián Béla: Hát mit kon­templál a miniszter úr?) Aljegyzők lesznek! (Krüger Aladár: Mint ahogy azelőtt volt!) Igen t. Képviselőház! A bírói szervezeti kérdésekkel kapcsolatban az eljárásról, különö­sen a polgári eljárásról óhajtok néhány szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) Teljes őszinteség­gel kell ugyanis megvallanom, hogy a büntető eljárás kérdéseinek részleteivel még nem fog­lalkoztam annyira, hogy ebben a vonatkozás­ban itt nyilatkozatot tudnék tenni. A polgári eljárásnál Váry Albert igen t. képviselőtársam az egyszerűsítés módját abban látja, hogy bizonyos bírói fokot a bírósági szervezetből kapcsoljunk ki. A mi perrendtar­tásunk mai alakjában az egyfokú fellebbezés elvére tért át. Kétfokú fellebbezés ma percen­tualiter is rendkívül ritka dolog, úgyhogy ezen a téren a változtatás anyagi eredmény ­nyel semmiképpen sem járna. Az ügyeket el kell intézni, és ha én kikapcsolnám a Királyi Táblát és helyette a Királyi Kúriára bíznám az illető ügy elintézését, nem hiszem, hogy ez megtakarítással járna, sőt egészen bizonyosan emelné a költségeket. E mellett ne méltóztas­sék elfelejteni azt sem, hogy a Királyi Táblák igen nagyjelentőségű adminisztratív szerepet is töltenek be a bírósági felügyeletben, úgy­hogy akkor ezt az adminisztratív szerepet va­lamely más hatóságnak kellene átvennie, ami ismét csak újabb költséggel járna. Ellenben perrendtartásunknak vannak azért olyan ré­szei, amelyek a garanciák sérelme nélkül is kibírják a további egyszerűsítést. Itt külö­nösen a közbevetett perorvoslatoknak, a fel­folyamodásoknak meglehetősen bonyolult rend­szerére gondolok, amely perorvoslatok a Kirá­lyi Kúria idejét igen nagy mértékben igénybe­veszik. (Krüger Aladár: Nagyon helyes!) Most a^ költségvetési tárgyalás során nem akarom részletesebben ismertetni a perrendi kérdéseket. Mindezek gondos előkészítés alatt állanak és én boldog vagyok, hogy az itt fel­szólalt képviselőtársaim kívánságai teljesen megegyeznek az én intencióimmal. így remé­lem, hogy ha egy ennek megfelelő kodifiká­ciós tervezettel előállók, az meg fogja nyerni a Ház tetszését és el fogja érni azt a célt, ame­lyet mindnyájan helyesnek tartunk. Igen t. Képviselőház! Az igazságszolgálta­tási szervezet másik nagy oszlopa az ügyvéd­ség. (Mozgás balfelől.) Az ügyvédség kérdésé­ről elég sok szó esett a közelmúltban. Végered­ményben senki sem tagadhatja meg önmagát és így én sem tagadhatom meg azt, hogy 25 éven át voltam ügyvéd. Ezekkei a kérdésekkel foglalkozva azt képzeltem magamról 25 évi praxisom alapján, hogy tudok talán valami megnyugtatót és jót teremteni. Ebben a gondo­latkörben született meg az 1934. évi II. tcikk, és végtelenül jól esett Petro Kálmán;, igen t. képviselőtársam tegnapi kijelentése, amelyben eddigi ellenzésével szemben konstatálta, hogy, úgylátszik, mégis az igazságügyminiszternek volt igaza. Nem azt kívánom, hogy a hiúságom ki legyen elégítve, hanem azt, hogy az ügyvédi intézmény, mint olyan, emelkedjék nívóban. Ez volt a célja ennek a javaslatomnak is. Ezt a törvényalkotást követte a zugirászat­ról szóló 1934 : III. tc>, amelynek hatását ke­reste már rajtam tegnap egyik felszólalt kép­viselőtársam. (Petro Kálmán: Ebben már nem nagyon volt igaza a miniszter úrnak! — Östör József: Még kissé korai erről ítélni!) Nagyon bajos egy párhónapos törvénynek hatását ke­resni. Én csak azt akarom itt különösen hang­súlyozni, hogy megbeszéltem az érdekelt ügy­'. ülése 19Sít május 17-én, csütörtökön. védi kamarák és az ügyészség kiküldötteivel a törvény végrehajtásának mikéntjét azért,, hogy csakugyan érvényesüljenek azok a gondolatok, amelyeknek jegyében ez a törvény meghoza­tott. Ellenőrizni fogom a törvény végrehajtá­sát és remélem, hogy meglesz az a hatása, amelyet tőlem ellenzéki képviselőtársaim kö­vetelnek. (Fábián Béla: Hány eljárás indult meg azóta, amióta ez a törvény megvan?) In­dult meg eljárás és fog is megindulni. (Petro Kálmán: Ezt nehéz bizonyítani! — Kassay Károly: Ne örüljünk a bűncselekmények sza­porodásának!) Nagyon helyes. Teljes tudatában vagyok annak, hogy az ügyvédség ma nagyon nehéz helyzetben van. Ne méltóztassék azt hinni, hogy én ezt csak egy foglalkozási ág helyzete gyanánt nézem és csak azért óhajtok intézkedéseket tenni, hogy ennek a foglalkozási ágnak hely­zetén könnyítsék. Ez is lehetne intézkedés célja, de végeredményben nem szabad, hogy csak ez a gondolat vezessem engem. Nekem meg kell győződve lennem az ügyvédi intéz­mény szükségességéről és meg is vagyok győződve arról, hogy a magyar népnek, a ma­gyar közéletnek az ügyvédségre, a szabad, független, anyagilag is jól szituált ügyvéd­ségre szüksége van, mert az az ügyvéd, aki­hez jogkereső közönség fordul, ennek a kö­zönségnek ügyeiben segítséget és hasznot hoz. Közérdekből kell tehát foglalkoznom az ügyvédek sorsával, amint azt különösen Kál­noki-Bedő Sándor t. képviselőtársam is hang­súlyozta. (Rassay Károly: Csak az alperesek nem szeretik az ügyvédet!) Szomorú, hogy az ügyvédet akkor kezdik nem szeretni, ami­kor fizetni kell neki. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A legutóbbi időkben meglehetős nagy hul­lámokat vert fel az ügyvédi gyám- és nyug­díjintézet kérdése. A tartalékolási szisztémá­nak a 'kirovó és elosztó rendszerrel való szem­beállítása az ügyvédi karban meglehetős nagy mozgalmat keltett és azt várják az igaz­ságügyminisztertől, hogy megfelelő törvény­alkotással bizonyos nyugvópontra hozza ezt a kérdést. En az ügyvédi autonómiának min­dig tisztelője óhajtok lenni; én nem kívánom parancsszóval, törvényes rendelkezéssel^ el­dönteni ezeknek a szisztémáknak a kérdését. A törvény hosszú időre szól, és nehezen vál­toztatható meg, míg a gazdasági viszonyok változnak, már pedig kell, hogy minden ilyen intézmény képes legyen a gazdasági viszo­nyokhoz alkalmazkodni. Éppen ezért a már tárgyalás alatt álló ügyvédi gyám- és nyug­díj intézeti új törvényjavaslatban tervezek bizonyos fizetésbeli könnyítéseket, kisebb díjakat egy átmeneti időre, (Helyeslés a bal­oldalon.) de a rendszer megállapítását ^ ma­gára az autonómiára f óhajtom bízni, r változ­tasson az rajta, ha jónak látja és változtas­son később, ha a gazdasági viszonyok a vál­toztatást szükségessé teszik. (Helyeslés a jobboldalon. — Krüger Aladár: Csak a terhek legyenek kisebhek ! ) Az ügyvédség kérdésénél maradva, meg kell jegyeznem, hogy már volt alkalmam a bi­zottságban is bejelenteni, hogy nemcsak ezek­nek a kisebb jogterületre kiterjedő javasla­toknak, hanem az egész ügyvédi rendtartás­nak új, kódexszerü feldolgozása is munkában van. Erről egyelőre még nem óhajtok nyilat­kozni, de remélem, hogy az őszi ülésszak al­kalmával már módomban lesz a t. Házzal

Next

/
Oldalképek
Tartalom