Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. megismertetni ebbeli elgondolásaimat. Termé­szetes» hogy az ügyvédség sorsán a munkaal­kalmak szaporítása segítene; (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) munkaalkalmakat pedig a gazdasági élet ad. Amennyit lehet, a ma­gam hatáskörében én is megteszek, de soha sem teszem meg azt, hogy a felekre ráoktro­jaljak ügyvédet, amikor azoknak nines rá szükségük. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Krüger Aladár: Nem is kell!) Ellenben igenis, segíteni akarom a magyar népet azzal, hogy igénybe vegye az ügyvédet akkor, amikor at­tól haszna van. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Az ügyvédségnek nagy panasza az ille­tékkérdés, a bírságok kérdése. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Halljuk! Halljuk!) Ez nagyon-nagyon kényes téma. En remélem, hogy ebben a kérdésben a pénzügyminiszter úrral olyan megoldásra jutunk, amely ki fog bennünket elégíteni. Mert nem zárkózhatom el az elől a súlyos érv elől, hogy végeredmény­ben egészen különös helyzet, hogy az ügyvéd egy személyben illetékkiszabó közeg, amikor neki kell kiszámítania, mennyi bélyegilletéket kell lerónia, továbbá illetéklerovó közeg, ami­kor az illetéket neki kell felragasztania stb., végül még azt is kontrollálnia kell, — amint Perto Kálmán t. képviselőtársam tegnapi be­szédében nagyon érdekesen mondotta — vájjon az általa kiszabott és lerótt bélyegeket meg­felelően lebélyegezte-e az arra hivatott hiva­talnok. Ha az ügyvéd rosszul sízabja ki az illetéket önmaga ellen vagy rosszul rója le, (Fábián Béla: Sokszor nem is tudják neki megmon­dani, hogy mennyit kell leróni, hiába kér­dezi! — Zaj a jobboldalon.) akkor bírságot kell fizetnie. Nem zárkózhatom el annak az érv­nek a súlya elől, hogy ha az államnak illeték­kiszabással megbízott egyéb közegei az ille­tékkiszabásban tévednek, akkor semmi esetre sem esnek olyan súlyos jogi következmények alá, mint az ügyvéd, (Fábián Béla: Ez így van! — Ügy van! ügy van! a jobboldalon.) aki ön­magára nézve illetékkiszabó közeg. (Petro Kál­mán: Behajtó-közege az államnak.) Azt az érvet sem engedhetem el a fülem mellett, hogy eldöntendő, vájjon az az ügyvéd, aki az illetékkiszabást például a fél terhére a szükségesnél magasabb összegben eszközli, nem tartozik-e azt annak a félnek visszatéríteni, ha tévedett, viszont ha a fél javára és a kincstár kárára téved, akkor meg oda tartozik megté­rítéssel és a nyakába szakad még egy csomó bírság is. Amíg az illetékrendszer egyszerű volt és az illetékek nem voltak magasak, addig az ügyvédség vállalhatta ezt, ma azonban, amikor az illetékrendszer bonyolult, az illeté­kek magasak, (Petro Kálmán: Az ügyvédnek nincs pénze!) a felek előleget nem adnak, az ügyvéd pedig nem bankár, ebben a kérdésben elérkezett az ideje annak, hogy komolyan fog­lalkozzunk más megoldásokkal. (Élénk helyes­lés. Taps balfelől.) A.i t igazságszolgáltatási szervezetnek követ­kező része a közjegyzői intézmény, amelyre vo­natkozóan csak annyit akarok mondani, hogy ez is súlyosan érzi a mai gazdasági helyzet nyomását. A közjegyzői intézménnyel kapcso­latosan a gyám-^ és nyugdíjintézetre vonat­kozóan előkészítés alatt áll egy részletesebb rendelet, amely már a közeli napokban meg fog jelenni és ki fogja elégíteni a közjegyzők­nek erre vonatkozó régi kívánságait. Méltóztassék megengedni, hogy rátérjek az anyagi jogi kérdésekre is. ülése 193 If május 17-én, csütörtökön. 19 (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Nem mulaszthatom el hangsúlyozni, hogy milyen óriási megnyugvás az igazságügy­miniszternek, ha olyan munkatársai vannak, amilyen munkatársak az igazságügyminiszté­riumban találhatók. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és a baloldalon.) Büszke vagyok rájuk, összeforrottam velük és ez a harmonikus munka, amely az igazságügyminisztériumban folyik, teszi lehetővé, hogy a legnehezebb kér­désekhez is hozzá merjek nyúlni organikus módon. Mert ne méltóztassék azt gondolni, hogy amikor a gazdavédelmi rendeletek szöve­vényes épületeit megcsináltuk, nem fordult meg az én eszemben más is, mint ezeknek a rendeleteknek minél tökéletesebb kicsiszolása. Az igazságügyi kormányzatnak végeredmény­ben az egész magyar kormányzaton belül egy jogrendszer képviselőjének, egységes jogelvek keresztülvivőjének kell lennie. Az igazságügyi kormányzatnak messzebb kell gondolnia, visz­sza kell mennie az eredendő okokra és keresnie kell a távolabbi jövőben megvalósítható meg­oldásokat. Amikor a háború után a korona elértékte­lenedése idejében a magyar föld de facto te­hermentesült és rövid időre rá megint olyan módon megterhelődött, hogy a nemzet egészé­nek kellett összeállnia és az 1933 : XXXIV. tör­vénycikkben 100 milliónyi terhet vállalnia ma­gára a földbirtokosok érdekében, hogy a föld­birtokot megszabadítsa a legsúlyosabb ka­tasztrófától, akkor gondolkodnunk kell azon, vájjon nem kell-e olyan intézkedéseket ten­nünk, amelyek megakadályozhatják az ilyen helyzet újból való előállását. Mert az nem lehetséges, hogy minduntalan ilyen szanálási akciót vigyünk keresztül, (Ügy van! a balolda­lon.) ezt egy nemzet nem bírhatja ki. Ha van mód rá, hogy ezt preventív eszközökkel meg­oldhassuk, akkor meg kell keresnünk ezeket a preventív eszközöket. (Halljuk! Halljuk!) T. Képviselőház! A magyar földbirtok jog­rendszerének kialakulását a 40-es évek tör­vényhozása, az ősiség és (Rassay Károly: Csak ne menjünk vissza az ősiségre!) úrbéri­ség megszüntetése változtatta meg elsősorban. Ez volt az első nagy földbirtokjogi reform. A 70-es évek törvényhozása a földtehermentesí­tési kötvényekkel kárpótolta a tulajdonosokat. A telekkönyvi hitel korlátlanná vált, úgyhogy az úrbéri birtokok felosztási módja és a ma­gyar népbe beidegződött örökjogi szabályok következtében a földbirtokok elaprózódása szükségképpen bekövetkezett, (Rassay Károly: Nagyon helyesen!) A földbirtokok elaprózó­dása az úrbéri felosztás folytán azért követke­zett be különös mértékben, mert három kate­góriát, becsholdat, állapítottak meg, 1100, 1200 és IÍÍOÓ négyszögöleseket, amely három kategó­ria önmagában nem fejezte ki eléggé a birtok értékét és ezért ugyanaz a volt jobbágy a falu különböző területein kapta meg a birtok egyes részeit. Ez volt az első elaprózódás, amely a hibás intézkedés következménye volt. Az örökjog egyenlő osztály elve szükségképpen maga után vonja az örökösödés útján történő elaprózó­dást. A magyar jogalkotás bölcsesége ezzel szemben ellenszerül nem kitalálta, mert hiszen nem magyar találmány, hanem átvette a tago­sítás intézményét, amelyről talán lesz alkal­mam még máskor külön beszélnem annál is in­kább, mert minden földbirtokpolitikai lépés kö­zött a magam részéről a legfontosabbnak, a legeredményesebbnek a tagosítást látom. 3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom