Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-283
Az országgyűlés képviselőházának 28 í adórendszerünk sajátosságának következtében, ha a > magánalkalmazott 5 vagy 10% fizetésjavítást kap, akkor gazdasági helyzete nemhogy javulna, hanem az azelőtti állapothoz képest rosszabbodik. Legyen szabad errenézve pár példát elmondanom, elég groteszkek és igen érdekesek ahhoz, hogy meghallgassák. Egy 300 pengő havi fizetést élvező — használjuk ezt a szót, bár egyáltalán nem nagy élvezet egy hónapban 300 pengőt kapni az egész hónapi robotért, sötét irodahelyiségben, kitéve a főnök mindenféle szeszélyének, kitéve minden percben a kirepülés veszélyének — magántisztviselő alkalmazotti kereseti adója 12 pengő 80 fillért tesz ki. A Mabi.-ról nem akarok beszélni, arról majd külön lesz szó. Arról sem akarok beszélni, ihogy ezeknek az alkalmazottaknak a lakbér után mekkora adót kell fizetniük, mert ezeknél az arány ugyanolyan, mint a munkásságnál. Ha ez az alkalmazott 5%-os fizetésjavítást kap, akkor a helyzete a következőképpen alakul. Javítást kapott — mondjuk — 15 pengőt. Ezzel szemben fizet az alkalmazotti kereseti adót 14 pengő 20 fillért, jövedelmi adót 8 pengőt, ennek 60%-os pótlékát, 4 pengő 80-a.t; ez 27 pengőt tesz ki. Ha ebből levonom azt az adót, amelyet egyébként is fizetnie kellett volna, kitűnik, hogy a 15 pengős javításból az állam elvesz 14 pengő 20-at. Miután a Mabi. sem akar az állam mögött kullogni, ez is siet ennek az alkalmazottnak a járulékát felemelni, sub titulo: fizetés javítást kapott, úgyhogy végeredményben, ha egy 300 pengős fizetést élvező magánalkalmazott 5%-os javítást kapott, akkor a gazdasági helyzete rosszabb, mint amilyen volt a javítás előtt. De még furább a helyzet, ha 10%-os javítást kap. Ez egyébként egészen elképzelhetetlen dolog, hiszen a mi szőrös szívű és acélkarmú kapitalistáink nem nagyon dobálóznak a fizetés javítással, de tegyük fel, hogy valamelyiket megszállja a szent ihlet és azt mondja, hogy 10%-os javítást adok az én szegény magánalkalmazottamnak. Nézzük meg, hogyan áll a helyzeti A 10%-os javítás havi 30 pengő, ebből elvesz az állam 17 pengő 20 fillért, de mert a Mabi. és azonkívül az egyházak is hamar rájönnek, hogy ez fizetés javítást kapott, ők is felemelik az adójukat, úgyhogy végeredményben ez az alkalmazott, aki 10%-os fizetésjavítást kapott, ha megcsinálja a számadást, egy hónapban alig 80 fillérrel kap többet, mint azelőtt. Kérdem, ki kapott javítást, az az alkalmazott-e, vagy az állam kapott javítást? Ahogy a kép előttünk áll, — s ez reális valóság — a fizetésjavításnál voltaképpen nem az alkalmazott jár jól, hanem az állam és a Mabi., mert mind a ketten sietnek a fizetés javításból a maguk részét lefölözni. (Vargha Imre: Azt hiszem, tévedés van ebben a számításban]) Nincs, rögtön megmondom a pontos kalkulálást, államtitkár úr. A pontos kalkulálást nézzük csak meg. (Vargha Imre: Kérem a képviselő urat, jöjjön el hozzám, megnézzük, s azt hiszem, meg tudom győzni, hogy nagy tévedés van benne!) Nem, kérem. Ha az alkalmazott 30 pengő fizetésjavítást kap, 300 pengőt véve alapul, ebből az alkalmazott 12 pengő 80 fillért kap, az állam pedig elvesz 17 pengő • 20^ fillért. (Vargha Imre: Havonkint, vagy egy évben 1 ?) Havonként, ez mind havonként van számítva, 12 pengő 80 fillérrel kap többet az alkalmazott. Igen ám, de amint mondottam a Mabi. is siet az állam után, az is felemeli az illetéket azon a címen, hogy az alkalmazott fizetésjavítást >. ülése 193A május 25-én, pénteken 259 kapott és az egyházak is felemelik az egyházi adót. Méltóztassék nekem elhinni, ha azt mondom, hogy az egyházaknak nagyszerű összeköttetéseik vannak, valószínű, hogy drótnélküli távirászaik vannak, mert amint egy alkalmazott fizetésjavítást kap, azt rögtön elkönyvelik, s mennek utána; ebben a szolidaritás olyan nagy, amilyet a magyar társadalom soha nem fog megtalálni, zsidó, evangélikus, vagy katolikus, teljesen mindegy, mert amint az alkalmazott fizetésjavítást kap, rögtön előállanak és lefölözik a maguk részét, úgyhogy 10%-os javításnál az alkalmazott valóban csak 12 pengő 80 fillér többletet kap. De ha számítjuk, hogy mennyivel több a Mabi.-járulék és az egyházi adó, végeredményben a 10%-os javításnál nem kapott semmit. Lehetetlen ezt az állapotot fenntartani. De van egy másik nagyon bájos dolog adórendszerünknél és ez különösen a magánalkalmazottaknál kirívó. Nevezetesen a jövedelmi adó szabályai megállapítják, hogy a magánalkalmazottnak, munkásnak és tisztviselőnek a létminimuma 3600 pengő. Ugyanezek a szabályok állapítják meg azt is, hogy létminimum az, ami a tehertételek levonása után tisztán jut az alkalmazott kezéhez. Ez a törvényes gyakorlat 1930-ig így fennállott. Azóta a pénzügyi hatóságok'nem ismerik el a létminimum megállapításánál a tehertételek levonásának jogát, hanem a bruttó összeget nézik. ^ Szerintük tehát létminimum 3601 pengőnél már nem áll fenn, abban az esetben sem, ha a jogos tehertételek levonása után az alkalmazott tiszta jövedelme akár 3200 pengőre csökkenne is. Ezt a sérelmes gyakorlatot téves törvénymagyarázat útján a Közigazgatási Bíróság is megerősítette. És itt engedje meg a mélyen t. Képviselőház, hogy elmondjak valamit, ami ugyancsak magyar furcsaság. A közigazgatási bíróságot a törvényhozás bölcsesége azért alkotta meg, hogy megvédje a polgárt a finánc esetleges túlkapásai ellen. Ma én, a szocialista, vagyok kénytelen a Ház színe előtt elismerni, hogy odajutottunk, hogy a fináncnak kell megvédenie a polgárt a közigazgatási bíróság rettenetes döntése ellen. A nyugtabélyegilleték dolgában hozott ugyanis a közigazgatási bíróság egy olyan döntést, amely, ha a pénzügyminisztérium nem enyhítette volna, azt jelentette volna, hogy minden alkalmazott keresetiadó-pótléka újabb 9%-kal emelkedik. Mégis a pénzügyminisztériumban — el kell ismernem — volt annyira emberséges belátás, hogy olyan rendelkezést hoztak, amely ezt a szörnyű határozatot valamennyire ellensúlyozta. Már most ebben az esetben ez áll fenn. Az a, szegény alkalmazott, aki családját valamiképpen otthonhoz akarja juttatni és vesz a kültelken egy házat, arra adósságot csinál és költségei vannak rá, ezeket a költségeket nem vonhatja le az adóalapból, mert a közigazgatási bíróság bölcsesége kimondta,_ hogy a magánalkalmazottnak nincs adóalapja, annak fizetése van s ez nem adóalap. Adóalap a közigazgatási bíróság szerint a következő (olvassa): »Nyelvtani értelemben sem jelenti a szolgálati illetmény a tiszta jövedelmet, mert a szolgálati illetmény a szolgálatért járó díjazás, a tiszta jövedelem pedig a szükségletek kielégítésére rendelkezésünkre álló javak összessége.« Kérdem, mi az, amit az a szerencsétlen alkalmazott kap? Az élet fenntartásához szükséges javak összessége sokkal több, mint amennyit kézhez kap az az alkalmazott, mégis
