Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-283
260 Az országgyűlés képviselőházának ) a közigazgatási bíróság és a pénzügyi hatóságok arra az álláspontra helyezkednek, hogy a magánalkalmazott fizetéséből semmiféle tehertételt levonni nem lehet. Áll.mindez a magánalkalmazottakra és a nagyon csekély számú, jobban fizetett munkásokra, így az éjjel dolgozókra, mondjuk elektromos vállalatoknál alkalmazott főszerelőkre, a hírlapszedőkre, és még egy nagyon vékonyrétegű munkáskategóriára, amely ebbe beleesik, minthogy valamivel többet keres havi 300 pengőnél. A Közigazgatási Bíróság döntése folytán a hatóságok nem veszik figyelembe, hogy annak éjjel kell dolgoznia, s éjjel rezsiköltsége is van; nem veszik figyelembe, hogy annak esetleg reggel 3 órakor a helyiérdekű vonattal, vagy az éjjeli autóbuszjáratokkal kell hazamennie, ellentétben más adózó kategóriákkal, ezeknél nem vesznek semmit sem figyelembe, hanem adóalapnak tekintik azt, amit az az alkalmazott fizetésként kap. Es — mondom — ha 300 pengőt kapott eddig havonta, most pedig azt 2%-kai javítja a főnöke,, akkor az ő életfenntartása 5—6%-kai rosszabbodik azért, mert az az adó, amelyet azért az 1—2 pengő havi fizetéstöbbletért reá rónak, lényegesen több, mint amennyit fizetés javításként kap. A tehertételek levonhatása tekintetében a munkás- és alkalmazott-adózók különben is igen szűkmarkú és mostoha elbánásban részesülnek az adószabályokban. Amíg egyéb adózókategóriáknál, így a nagybirtoknál, a nagytőkénél, a házbirtoknál dózók igen sokféle címen levonhatnak ellenőrizhetetlen tehertételeket, addig a dolgozó-munkás- és alkalmazottadózók a keresményük megszerzésével felmerülő, úgynevezett rezsitételeket, mint például a munkahelyre való utazás, szerszám, munkaruha, könyv — utóvégre tanulni is kell az embernek, a foglalkozásához tartozik, hogy itt-ott egy jó könyvet olvasson, amelyből fokozza tudását — a szabályok kifejezett tilalma folytán egyáltalában nem vonhatják le. Ezek a bajok orvoslásra várnak és, azt hiszem, hamarosan a kényszerű szükséglet fogja rávinni a pénzügyminiszter urat arra, hogy olyan adóreformot létesítsen, amely ezeket az anomáliákat megszünteti. Mert ha ráerőszakolom az én öreg koponyámat arra, hogy kapitalista módon gondolkozzak, — ami rám nézve meglehetősen nehéz feladat — akkor is azt kell mondanom, hogy a kapitalista gondolkozási móddal sem egyeztethető össze az, hogy az ország legértékesebb rétegeinek egyikét, a magánalkalmazottakat és a munkásságot olyan igazságtalan adóval sújtsák, amelynek súlya alatt ez a társadalmi réteg összeroppan. Miért nem méltóztatnak ezt a szigorú eljárást alkalmazni a nagybirtokkal szemben, amelynek egész konyhaszükséglete adómentes 1 Vagy ha például Grácban egy tantija él valakinek, akkor, azáltal, hogy annak minden hónapban x pengőt kell küldeni kevesebb lesz az adóalapja az illetőnek. Százféle címen módjában áll ezeknek az adózóknak az adóalapot csökkenteni. Nézzük a háztulajdonosokat. Nem irigylem tőlük, de meg kell állapítani, hogy a legutóbbi esztendőben a pénzügyminiszter úr igen nagylelkűen viselkedett a háztulajdonosokkal szemben. Az ezelőtti állapothoz viszonyítva, lényeges könnyítéseket kaptak a háztulajdonosok az adózás tekintetében. Itt vannak a kapitalista vállalatok vezetői s velük kapcsolatban az autókérdés. Ki tudja ellenőrizni, hogy ki fizeti ezek autóköltségét. Egyszerűen a költségszám3. ülése 193% május 25-én, pénteken • Ián számolják el az autók költségeit, holott az igazgató úr egész családjával vagy talán barátnőjével beutazza egész Magyarországot a nélkül, hogy ezért egy fillér adót is fizetne. Ha méltóztatik a nagy adózókkal szemben ilyen elnézéssel lenni és lehetővé méltóztatik tenni, hogy mindenféle címeken az adóalapot szűkítsék és kisebbítsék, akkor ennél az értékes társadalmi rétegnél sem szabad olyan rigorózusan eljárni, mint ahogyan eljárnak. Sem kulturális, sem egyéb szempontból nem indokolt ez az eljárás, szociális szempontból pedig egyenesen veszedelmes, mert nem lehet az államnak sem érdeke, hogy ez az értékes társadalmi réteg olyan módon pauperizálódjék, mint ahogyan pauperizálódik azoknak az adóknak a folytán, amelyeket fizetni kénytelen. Ezzel kapcsolatban legyen szabad a forgalmiadók mellett rámutatnom még azokra az adónemekre, amelyeket az utóbbi esztendőkben bevezettek s amelyek igen súlyosan érintik a magánalkalmazottakat és a munkásosztályt s általában a munkájukból élők háztartási költségeit. Kezdhetném a petróleumon, ott pedig, ahol elektromos világítás van, az izzólámpáért kell meglehetős súlyos adót fizetni. A petróleum kilogrammja után kereken 15 fillér adót kell fizetni. Mint említettem, a cukor adója 54 fillér. A rizsnél is meglehetősen súlyos ez az, adó. Azt lehetne mondani, hogy rizst nem kell enni, de nézzük a tarhonyát, meg a darát, bár hazai termények, mind a kettőnél 10 fillért és forgalmiadót kell fizetni kilogrammonként. A kávé élvezeti cikk, de a kávét Triesztben megvettetem egy pengőért, Budapesten mégis 6—7 pengőt kell fizetnünk a legsilányabb kávé kilogrammjáért. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Malasits Géza: Köszönöm a figyelmeztetést, rögtön befejezem. Teljesen téves tehát a pénzügyminiszter úrnak az az állítása, hogy nem érkezett el az adóreform ideje. Igenis, még kapitalista szempontból is revideálni kell az adókat, mert ezeknek súlya alatt összeroppan az a társadalmi osztály, amely mint gerine tartja a társadalmi berendezkedést. Minthogy a kormány iránt bizalommal nem viseltetem, a pénzügyi tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik"? Takách Géza jegyző. Andaházi-Kasnya Béla! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok 1 ? Takách Géza jegyző: Kertész Miklós! Kertész Miklós: T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr a délután folyamán tartott nagy beszédének végefelé igen érthető nyomatékkal két követelményt állított itt fel: a tőke tiszteletének követelményét általánosságban és a belső tőkeképződés előmozdításának^ követelményét magyar vonatkozásban. A pénzügyminiszter úrnak ezekre a tételeire Peyer Károly i. képviselőtársam gyakorlati szempontból már egynéhány igen megszívlelendő észrevételt tett. Engedtessék meg nekem, hogy elméleti vonatkozásban és a magunk szocialista világnézete szempontjából tegyek néhány észrevételt mindenekelőtt a pénzügyminiszter úr első tételére. Bizonyos az, és ezt nem is vonja kétségbe senki a szociáldemokraták közül, hogy a hiteltőkében nagy alkotó, nagy dinamikus erőtényező van, de amennyi az alkotótényező benne,
