Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-283

256 Az országgyűlés képviselőházának í alapjából, jöjjön a megtorlás. Elhiszem, hogy ez átmenetileg bizonyos vexaturával, kellemetlenséggel jár, de mindenesetre meghozná az adómorált és meghozná az adózók részére azt a bizonyos megnyugvást, amelyet az igazságos megadóztatás magával hoz. Az igazságos adóztatás másik főkelléke az, hogy az adó legyen progresszív. Nézetem szerint ennek első és legfontosabb feltétele az volna, hogy az összes közvetett adókat eltöröljük. Mindenütt az iskolákban, a főiskolákon azt tanítják, a szakkönyvekben mindenütt azt olvassuk, hogy a legigazságtalanabb adók a közvetett adók, a fogyasztási adók. Ezt meg is magyarázzák azzal, hogy a kisjövedelmű egyén egész jövedelmét elkölti, azaz egész jövedelme után fizeti a fogyasztási adót és annak ellenére, hogy a fogyasztási adók révén jövedelme már egyszer meg van adóztatva, egész jövedelem után mégegyszer köteles az összes egyenesadókat is viselni, ellentétben azzal a nagyjövedelmű egyénnel, aki jövedelmének csak kis részét költi el, csak ez után a kis rész után fizeti a fogyasztási adókat és egész jövedelme után mégis csak ugyanazt a százalékos egyenesadót köteles fizetni, mint a létért küzdő szegény ember, aki egész jövedelme után kétszeresen fizet adót. (Müller Antal: Ügy van!) Tudom, hogy ezeket a fogyasztási adókat, ezeket az úgynevezett közvetet adókat az államháztartás egyensúlyának veszélyeztetése nélkül egyszerre megszüntetni nem lehet, minthogy azonban általánosan tudott és elismert tény, hogy ezek igazságtalanok, véleményem szerint ezeket fokozatosan mégis csak le kellene építeni. A progresszív adózás természetszerű következménye volna az, hogy a létminimumos jövedelmet alig elérő kisexiszteneia csak annyi adót fizessen, hogy azzal mintegy csak dokumentálja, hogy az állampolgári kötelezettségből ezen a téren is ki akarja venni a részét; viszont a létminimumot meghaladó jövedelemmel biró adózó fokozatosan többet fizessen: ha jövedelme megengedi, fizessen 20—30—50%-ot, mint ez Angliában van, ahol sok esetben 50—60%-ot is kénytelen az adózó jövedelméből leadni. A progresszivitásnak elengedhetetlen feltétele nézetem szerint a családtagok számának a tekintetbevétele, különösen a gyermekek számának a tekintetbevétele. (Ügy van! Ügy van!) Itt ugyancsak rá kell mutatnom a mai rendszer helytelenségére. Megtörténik ma az, hogyha az adófizető az adótárgyaláson arra hivatkozik, hogy azért nem tudott fizetni, mert négy-öt gyermekem van, az asztalomnál heten-nyolcan ülnek, akkor az adókivető belekap ebbe a mondásba és azt mondja, hogyha neked hét-nyolc családtagot kell eltartanod, azoknak eltartásához ennyi és ennyi jövedelem kell, az adóalapod tehát kicsi és azt fel kell emelni. Ezzel nem azt érjük el — amit elérni akarunk —, hogy sok családtaggal biró apákon segítsünk, hanem ellenkezőleg, elriasztjuk a családanákat attól, hogy szüleiket és gyermekeiket eltartsák, vagy hogy több gyermekük legyen. örömmel látom, hogy maga a pénzügy miniszter úr is kijelentette, hogy a gyermekek számának tekintetbevétele a jövő adóreformjánál feltétlenül szükséges lesz, s a belügyminiszter úr is azt mondotta, hogy az egyke szempontjából az adózásnak ilyen módon való megreformálására szükség van. Ahol tehát ennyire belátják ennek szükségességét, ott azt hiszem, sürgősen kellene intézkedni és ezt mi3. ülése 198% május 25-én, pénteken nél előbb be kellene vezetni, mert akkor, ha nem is szűnnék meg, de legalább nem terjedne annyira a gyermektől való húzódozás és óvakodás. (Müller Antal: Kedvezményeket kapnának!) A közteherviselés iránti érzéket és az államhoz való ragaszkodást is mindenesetre emelnék az ilyen intézkedések. Az adózással kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy nézetem szerint helyes lenne az az intézkedés, amelyet most már egyes rendelkezéseknél bevezettek, hogy necsak a késedelmesen adózó részesüljön kedvezményben azáltal, hogy hátralékára kamatmentes részletfizetési kedvezményt kap, hanem annak is, aki rendesen fizeti az adóját, ugyanolyan kedvezményt kellene adni, talán egy bizonyos összeg betudásával, illetőleg elengedésével. Itt említem meg, hogy talán célravezető volna az is, ha a hadikölcsönkötvényekkel való adófizetést engednék meg olyan adózónak, aki mindig pontosan eleget tett adófizetési kötelezettségének, olyan módon, hogy talán az utolsó részletfizetést hadikölcsönkötvényekkel lehetne teljesíteni. (Fábián Béla: Hozzájárulunk!) Ezzel az a sokat hangoztatott hadikölcsön-valorizáció is részben el volna intézve és ez bizonyos jutalmazás is volna azok részére, akik mindig eleget tettek kötelezettségüknek. (Ügy van!) Az adóztatás kérdésén kívül reform után kiállt az illetékek ügye is. (Fábián Béla: Ez igaz!) Az illetékek éppolyan aránytalanok és igazságtalanok, mint az adózás ^ tételei, mert, hogy úgy mondjam, a progresszivitás az illetékeknél ugyan megvan, de csak a szegényebb, a kisebb exisztenciák terhére. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni! Schmidt Miklós: Minthogy beszédidőm lejárt, röviden befejezésül csak .annyit akarok mondani, hogy az ingatlanátruházási illetékekre vonatkozó 1920 : XXXIV. tc.-et meg kellene változtatni, mert az ingatlanokban beállott nagy áresésnek az a következménye, hogy bár a törvény szerint csak 5% illetéket kellene fizetni, a valóságban azonban 20—25%-ot fizetnek, mert a kataszteri tiszta jövedelem százszorosát és. nem a tényleges vételárat kell alapul venni. Röviden kívánom érinteni a hadikölcsönsegélyek ügyét. A pénzügyminiszter úr figyelmét felhívom arra, hogy amennyiben lehet, nagyobb összeget fordítson a hadikölcsönjegyzők segélyezésére, (mert a hadikölcsönsegélyezés annyira megnyugvást kelt hogy az a kis összeg, amelynek felhasználásával segélyezni lehetne az 1000, illetőleg 2000 koronán aluli hadikölcsönjegyzőket... Elnök: Ne méltóztassék új témába kezdeni képviselő úr. Különben is ezt már elmondották a Házban többször. Schmidt Miklós: ... nem állana arányban azzal a közmegnyugvással, amelyet ez a segélyezés keltene. Minthogy >a miniszter úr és az egész kormány iránt a legteljesebb bizalommal vagyok, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobb' oldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Csak néhány percre akarom a t. Ház figyelmét igénybe venni. Három kérdéssel akarok foglalkozni: az egyik a vitézségi érempótdíjak, a imásik a kisipar és kiskereskedelem részére adott begyujtási kölcsönök, a harmadik az átalányok kérdése.