Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-283
Az országgyűlés képviselőházának 283. ülése 19 3 í május 25-én, pénteken 257 A pénzügyminiszter úr költségvetési expozéját azzal kezdte, hogy hivatkozott arra, hogy katona volt és hogy éveken át a harctéren .teljesítette t kötelességét a hazával szemben. A miniszter úr a lövészárokból a miniszteri bársonyszékbe jutott, vannak azonban egyesek, — és ezek vannak nagyobb számmal — akik nem kerültek miniszteri bársonyszékbe. Ezeknek az embereknek a hazával szemben teljesített kötelességükért a haza nagyon keveset adott. Meggyőződésem az, hogy azok iránt, akik ezeket a vitézségi érmeket a harctéren megkapták, az országnak mégis van kötelezettsége és valami úton-módon — talán más helyeken lehetne megtakarítani — egy egészen kis összeggel teljesíteni lehetne az ezekkel az emberekkel szemben vállalt kötelezettségeket. A másik kérdés, amelyről beszélni akarok, a kisipari begyujtási kölcsönök kérdése. Azt hiszem, a miniszter úrnak jó tapasztalatai voltak ezekkel a kölcsönökkel, mert azok a kisiparosok és ^kiskereskedők, akik ezeket az 50—100— 150 pengős kölcsönösszegeket kapták, ezeket egészen rövid időn belül, anélkül, hogy őket kényszerítették volna rá, visszafizették. Alkalmasoknak mutatták tehát magukat arra, hogy egy nagyobb hasonló akció érdekükben meginduljon. Minthogy, sajnos, nem látom ezt, kérem a miniszter urat, legyen szíves, bocsásson nagyobb összeget a kisipar és a kiskereskedelem rendelkezésére. A harmadik kérdés, amelyről beszélni akarok, az átalányok kérdése. Lehetetlenség a mai csökkenő forgalom mellett az átalányokat a múltban kivetett mértékben meghagyni. Az átalányokat feltétlenül hozzá kell idomítani — ahol még vannak átalányok — a változott forgalomhoz. A pénzügyminiszter úrhoz és általában a pénzügyminisztériumhoz az a kérelmem, hogy méltóztassék ezeknél a kérdéseknél emberségesebben eljárni azzal a kispolgári réteggel szemben, amelyre nagy szüksége volt az országnak a múltban és nagy szüksége lesz az országnak a jövőben is. Tekintettel arra, hogy a kormánnyal szemben bizalommal nem viseltetem, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Gyömörey Sándor! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr az imént mondott beszédében rámutatott arra, hogy mennyire fontos a tőkeképződés egy országban, és_ mintegy felszólítást intézett a Ház minden tagjához, hogy törekedjünk arra, hogy Magyarországon olyan légkör teremtődjék, amely lehetővé teszi a tőkeképződést. Nagyon helyesen beszélt a miniszter úr. Tőke nélkül nincs termelés és minthogy a szocialista állam még a ma uralkodó államformánál is célszerűbben és gazdaságosabban termel, természetes, hogy a szocialista államban is szükség van tőkére. A különbség a szocialista állam és a mai állam között egyszerűen az, hogy ma a tőkék magántulajdonban vannak s a tőkék hozadéka a magánemberek vagyonát, jövedelmét gyarapítja, amivel szemben egy szocialista államban a tőkének szociális céljai vannak és nem a magánosok vagyonosodását, hanem a köz gyarapodását eredményezi. T. Ház! Amilyen helyes azonban az a felszólítás, hogy igyekezzünk a tőkéket gyarapítani, annyira ellentmond ennek a felszólításnak a kormány minden tevékenysége különösen pénzügyi téren. A világon minden kapitalista állam pénzügyminiszterének nagy gondja az, hogy hogyan, mikép, milyen eszközökkel tudja a kistőkések takarékossági hajlamát fokozni. Látjuk ezt Franciaországban, ahol a francia államnak nagy pénzügyi ereje főkép abban van, hogy rengeteg ember, munkás, iparos és kisexisztencia takarékba tett tőkéje gyarapítja a nemzeti tőkét és teszi lehetővé a nemzeti termelést és azt, hogy a francia állam pénzügyileg olyan hatalmas, olyan erős, mint talán egy állam sem a világon. Sajnos, Magyarországon a változó kormányok és a változó pénzügyminiszterek igen szép beállítottságú beszédeket mondanak, cselekedeteik azonban pontosan az ellenkezője beszédüknek. A mi népünkben is megvolna a takarékossági hajlam, a mi népünk is szeretne pár fillért eltenni akár öreg napjaira, akár pedig más célokra, amire szükség van, sajnos, pénzügyi politikánk azonban olyan, hogy a munkásságnak, de maholnap már a középosztálynak sem telik egy fillért sem félretenni. Magam is szerény tagja vagyok egy munkás-takarékintézetnek, gyakorlatból tudom tehát, hogy az utóbbi öt esztendőben a kisbetétesek takarékbetétei nemhogy növekedtek volna, hanem a legjobb esetben is csak stagnáltak, állandóak maradtak. A magánalkalmazottak, a kiskereskedők, a kisiparosok, de általában azok számára, akik munkájukból élnek és dolgoznak, hovatovább teljesen lehetetlenné válik egy fillért is félretenni öreg napjaikra. Ha tehát a pénzügyminiszter úr a tőkét akarja gyarapítani, ha a pénzügyminiszter úr arra törekszik, hogy Magyarországon is meginduljon a tőkeképződés folyamata főkép a kistőkéseknél, akkor a mostani pénzügyi politikával szakítani kell és olyan pénzügyi politikát kell csinálni, amely lehetővé teszi ezeknek a kisexisztenciáknak, hogy öreg nap-, jaikra vagy szükségleteikre valamit félre tudjanak tenni, mert ma a közterhek magassága következtében, a szükségleti cikkek, a lakbérek és egyebek magas ára következtében képtelenség a munkásság, de általában a dolgozók részére, hogy egy fillért is félretegyenek. A pénzügyminiszter úr a költségvetést bemutató beszédében azt a kijelentést tette, hogy a mai nehéz viszonyok mellett nem látja lehetőségét az adóreformnak. Itt-ott foltozásokat helyezett kilátásba, gyökeres adóreformot azonban szerinte ma nem lehet csinálni. En ellenkező véleményen vagyok. Ha a miniszter úr abból a feltevésből indul ki, hogy a gazdasági állapotok hamarosan javulni fognak és egy javult gazdasági állapot közepette jobban módjában lesz az adókat reformálni, akkor téved, mert ahogy ma a világpiaci helyzetet látjuk, ahogy a gazdasági viszonyok alakulnak, ahogy a kapitalizmus betegsége rohamosan fejlődik, kizárt dolog, hogy egyhamar jobb állapotok legyenek, mint amilyenek közt ma sajnos, sínylődni vagyunk kénytelenek. Az adóreformmal pedig éppen a dolgozó néposztályok érdekében sokáig várni nem lehet. T. Ház! A munkásság túl van adóztatva és olyan terheket kénytelen ma viselni, amilyeneket a háború előtt nem is ismert. A háború előtt például egy olyan munkásnak, aki ,30—32 koronát keresett egy héten, úgyszólván nem volt adóterhe. Csekély pár fillérnyi kereseti adót, néhány fillér egyházi adót, a vidéki városokban esetleg valamelyes községi adót 37*
