Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-283
Az országgyűlés képviselőházának 283, 1931 szeptemberig a közmunkák tőkeértéke, a ház- és útépítést is beleszámítva, körülbelül 700 millió angol font volt. Ebből az összegből 450 millió házépítésre, 90 millió útépítésre, 120 millió munkanélküli segélyre és 40 millió a Lewisbizottság által szétosztott segélyekre fordíttatott. És mi volt a munkanélküliségre gyakorolt hatásuk? A nevezett időszak elején 1,250.000, a végén pedig 2,800.000 volt a munkanélküliek száma.« (Rassay Károly: Csak nem ugyanolyan körülmények között!) »Valóban bűnös őrület volna — mondotta Chamberlain — továbbra is követni ezt a politikát abban a hitben, hogy a néppel sikerül elhitetni, hogy az a politika, amely a múltban állandóan eredménytelen volt, valami csodálatos fordulat folytán a jövőben eredménnyel jár. Ezt a politikát a kormány egészen biztosan nem fogja vállalni.« (Rassay Károly: Fizeti a munkanélküli segélyt!) Ebben tökéletesen igazat adok t. képviselőtársamnak: ha választanom kell aközött» vájjon improduktív és inrentabilis közmunkákat végezzek-e csak azért, hogy munkásokat alkalmazzak, vagy pedig munkanélküli segélyt adjak, sokkal inkább adnám a munkanélküli segélyt és azok, amiket a dolgok etikája tekintetében előtérbe szoktak állítani, abszolúte nem döntőek ebben a tekintetben s nem azt m ondóm, hogy ennek vagyok a hirdetője nálunk, a mi viszonyaink között, de még kisebb bajnak tekintem ezt, mint azt, hogy nemlétező tőkékből, inflációból, bankjegy-kibocsátásból végezzünk közmunkákat azért, hogy a végzett közmunkák összegének egy kis része ugyanarra a célra jusson, mint ami munkanélküli segélyre jutna. (Mozgás a középen.) Ha méltóztatik érdeklődni a kérdés iránt, t. képviselőtársam, nagyon figyelmébe ajánlom az angol parlament által kiküldött May-bizottságnak az 1930. évben kiadott jelentését, amely ezt a kérdést részletesen és szerintem döntő módon letárgyalja. Méltóztassék elolvasni és akkor méltóztatik meggyőződni arról, hogy ezek a dolgok nem egyszerűen a hajuknál fogva előráncigált dolgok, hanem valóban úgy van, hogy nem lehet közmunkákat végezni valahol, ahol nincs tőke s ha Angliában, ahol ennek a tőkének előteremtése nem okozott gondokat s nem jelentette a százpercentig való inflációt, ezeket beszüntették és olyan ragyogó eredménnyel szüntették be, mint ahogy láttuk, én is azt mondom, hogy bűnös őrültség ezt hirdetni nálunk, ahol semmi másból, mint bankjegyekből és csak bankjegyek kibocsátásából lehet ezt végezni, ami végeredményben igen rövid idő alatt sokkal súlyosabb gazdasági és szociális következményekre vezet, mint amit a közmunkák elmaradása jelent. Igen nagy elismeréssel vagyok a mélyen t. pénzügyminiszter úr iránt azért, mert ő a pénzértéknek, illetve a pénz vásárlóerejének fenntartását mindenekfölé helyezi. Ez valóban mindenekfölé helyezendő szempont, mert ha olyan országok, ahol jelentékeny aranykészletek állnak rendelkezésre, megengedik maguknak a monetárius kísérletezéseket, szerintem azoknál is az áll, amit az Economist egyik legutóbbi számában úgy fejezett ki, hogy ezek közgazdasági bohózatok, de ott nem jár ez az ország vagyoni erejének végleges elpusztításával. Olyan országban azonban, mint a mienk, ahol a pénz értékét kizárólag a bankjegyforgalom korlátozottsága állapítja meg, — amit Ricardo annakidején olyan bölcsen úgy fejezett ki, hogy arany-, illetőleg ércértéknélküli bankjegyek is megtarthatják értéküket a forgalom ülése 193 h május 25-én, pénteken 241 korlátozottsága esetén — az olyan lelkiismeretes államférfiúnak, mint amilyen a pénzügyminiszter úr, első kötelessége a bankjegyforgalom korlátozottsága fölött őrködni mindenekelőtt, mert ha ezt a szempontot bármiféle egyéb szempontnak feláldozzuk, akkor valóságos gazdasági és szociális katasztrófának tesszük ki az országot, amely ellen többé segítség nincs. Ezzel nincs ellentétben az, amire Biedermann báró t. képviselőtársam az előbb hivatkozott hogy én nem - helyeslem teljesen a mezőgazdasági exportnál alkalmazott valutaelszámolási módszert, amelyet a Nemzeti Bank azóta alkalmaz, mióta 1931-ben ezek a viszonyok bekövetkeztek. Elismerem, hogy a jelenlegi pénzügyminiszter úr idejében ezen a téren is lényeges ; változások következtek be, mert a kompenzációs térítések rendszerének kiépítése lényeges jobbulást jelent azzal az első állapottal szemben, amikor a névleges paritáson számolták el az export-devizákat teljes egészükben. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr. Éber Antal: Befejezem. Csak azt tartom, hogy nem mentünk el az exporttérítések eme rendszerével sem addig a pontig, ahová a méltányosság, a gazdasági egyenlőség és igazság követelménye megkívánná, hogy elmenjünk, mert az a hivatkozás, amelyet Biedermann báró használt és amire sokszor hivatkoznak, hogy mindenki annyi térítést kap, amennyi az exportot lehetővé - teszi, abszolúte nem bizonyítható be. A földművelésügyi miniszter úr is erre hivatkozott éppen a lucernamag kivitelénél. Ezzel szemben én azt állítom, hogy ez semmit sem bizonyít, mert nem bizonyítja azt, hogyha valaki a lucernamagot kiviszi a külföldre és annak teljes külföldi értékét pengőben megkapja, a jövő évben mennyivel több lucernát vetnének az országban és mennyivel járulnának hozzá ahhoz... Elnök r Méltóztassék befejezni! É ber Antal: Akkor befejezem felszólalásomat és annak az elismerésnek folyamányaképpen, amelyet a pénzügyminiszter úr politikája iránt kifejezni ; bátor voltam, a költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen,) Elnök: A miniszter úr kíván szólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Köszönetet kell mondanom először is az előttem szólott^igen t. képviselőtársamnak azért a megértéséért, amellyel azokat a fő törekvéseket felkarolta, amelyek engem működésemben vezettek, így nevezetesen, hogy rámutatott a maga nagy közgazdasági tudásával ÍXWCL Si fontosságra, amellyel a költségvetés egyensúlyának biztosítása az egész államélet és közgazdasági élet szempontjából bír és ezzel kapcsolatosan törekvéseim másik fő rugójára, arra, hogy a pénzérték stabilitásának megóvását legeisőrendű érdeknek tekintem. Azok a törekvések, amelyeket az előttem szólott igen t. képviselő úr hangoztatott s amelynek a költségvetés egyensúlyának biztosítására irányulnak, kétségtelenül bizonyos eredménnyel jártak már. Még nem ismeretes a közvélemény előtt a költségvetés első tíz hónapjának eredménye, mert rendesen csak a rákövetkező hónap végefelé szoktuk közzétenni az előző hónap eredményeit, azonban ma már lehetőségem van arra, hogy ezeknek az adatoknak legalább is a lényegét itt ismertessem. Ezek azt mutatják, hogy ennek a költségvetési évnek első tíz hónapjában, — mindenfele 35*