Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-283
240 Az országgyűlés képviselőházának 283. ülése 193A május 25-én, pénteken legyen, mert ennek a két, vagy három bürokráciának a költségeit és a dolgok elintézésére való gyilkos hatásait elviselni a mai viszonyok szerint képtelenek vagyunk. Rettenetes sajnálkozással látnám, ha a dolgoknak a helyi körökben való intézésétől — amiben nagy gondolat van és amely az autonómia gondolata — meg kellene fosztani magunkat, de kérdezem, vájjon még mindig nem látjuk-e, hogy a mi fizetőképességünkkel és lakosságunk teherbíró képességével semmi arányban nem álló állami apparátusunk mellett az erre fordított kiadásoknak majdnem 50%-ával járulunk hozzá a különféle autonómiák kiadásaihoz, ami már elviselhetetlen. Hiába kesergünk folyton az adóvégrehajtók ellen, ezek végre is nem tesznek egyebet, mint az államháztartás egyensúlyának helyreállításához amúgy is túlkevés adót behajtják, ahelyett, hogy leszámolnánk azzal a helyzettel, hogy magukat az adókat kell csökkenteni, az adók csökkentéséhez szükséges az apparátus lebontása, az apparátus lebontása pedig másként, mint súlyos lelki áldozatokkal, nem vihető keresztül. (Rassay Károly: Akkor a kereskedelmi és ^iparkamara is megszűnnék!) Igen t. képviselőtársam, reámnézve végeredményben ez nem jelentene olyan súlyos fenyegetést, amint a t. képviselőtársam gondolja. (Rassay Károly: Nem fenyegetés, csak logikus következtetése ennek az álláspontnak!) Én igen nagy veszteségnek tartanám a kereskedelemre és az iparra, ha ez az autonómia megszűnnék, de ha minden egyéb autonómia megszűnnék, ennek árán, méltóztassék elhinni, igen szívesen hajlandó volnék erről az autonómiáról ds lemondani. (Rassay Károly: A kereskedők és az iparosok nem mondanának le olyan könnyen! — Farkas Elemér: Ez a legtisztább gleichschaltolás lenne! A diktatúra első lépése!) Igen t. képviselőtársam, igen könnyű ezt mondani. Annyiszor hallottuk már ezeket a lesaktolási törekvéseket... (Elénk derültség. — Farkas Elemér: Gleichschaltolást mondottam!) Majdnem ugyanaz (Derültség. — Rassay Károly: Ez a görög idézetek következménye! — Zaj.) Természetesen ezek mind roppantul népszűtlen, rendkívül népszerűtlen dolgok. (Farkas Elemér: Vagy népszerűek!) Eendkívül népszerűtlenek. Senki előtt sem lehetnek népszerűek, mert ezek rettenetes operációk, amelyekről én magam bevezetőleg mondottam, hogy belátom, politikailag nem érvényesíthetők és teljes egészében keresztül nem vihetők. De viszont legyünk tisztában azzal is, hogy ettől eltekintve semmiféle más gondolat a képviselőházban a kérdések megoldására nem merült fel, mert ismétlem, azt a nagy közgazdasági és állampénzügyi kérdést, hogyan lehet az egyensúlyt helyreállítani s hogyan lehet az adókat elviselhetőkké tenni, az adóvégrehajtóellenes animozitás kihegyezésével még egyik ország sem tudta megoldani és mi sem fogjuk tudni megoldani. (Rassay Károly: Nem a hivatalokat, a funkciókat kell megvizsgálni.) T. Képviselőház! Én azt mondom, ugyanez áll arra a sokat vitatott kérdésre, hogy a közmunkák megindítása-e az, ami életet hoz a közgazdasági életbe. Igen nagy elismeréssel vagyok az igen t. pénzügyminiszter nv iránt azért is, hogy bár általában még nálunk sokkal gazdagabb országokban is igen gyakran szokták a mindenkori kormányok a hangulatokat levezetni közmunkák megindítása által, a pénzügyminiszter úr ellenáll ennek a kísértésnek és — szerintem egészen helyesen és egyeI dül helyesen — ezen az igen olcsó és igen könnyű módon nem akarja a közgazdasági élet látszólagos mozgalmát megindítani. (Mozgás a középen.) Látom, hogy Farkas Elemér t. képviselőtársammal megint nem vagyunk egy véleményen, amint hogy Farkas Elemér igen t. képviselőtársam a legtisztább képviselője mindazoknak az irányzatoknak, amelyek a dolgoknak ilyen efemer elintézését állítják az előtérbe és minden ilyen elintézésnél azt hiszik, hogy a közgazdasági javuláshoz járultak hozzá, holott ezek az elintézések azok, amelyek a közgazdasági kérdések megoldását lehetetlenné teszik. (Farkas Elemér: Egészen jó társaságban vagyok! — Rassay Károly: Elveszti az állam az értelmét az állam lakosai nagy része számára, ha ezen az úton halad!) Méltóztassék megengedni, hogy e tekintetben a pénzügyminiszter úr álláspontjának igazolásául egy elméleti és egy gyakorlati idézettel éljek. Az elméleti idézet Lo*ria-nak egy 1933 decemberében a Revue Economique Internationale-ban megjelent tanulmányából származik, amelyben a szerző a legnagyobb világossággal állapítja meg, hogy a közmunkáknál a produktivitás n szempontjából négyféle fajta különböztetendő meg. Az egyik az, ha a közmunkákra felhasznált tőkéket máskülönben improduktív módon fogyasztanák vagy használnák el és a közmunkák produktívok volnának. A második eset, ha improduktív módon fogyasztanák el ezeket a tőkéket, de viszont a teljesítendő közmunkák is improduktívok. A harmadik eset, ha azokat a tőkéket, amelyeket a közmunkákra fordítanak, máskülönben a magánosok is produktív módon használták volna fel és produktívok a beruházások is. A negyedik pedig az, — és sajnos, ez a gyakori eset — ha improduktív közmunkákra fordítjuk azokat a tőkéket, amelyeket egyébként a magánosok produktívon használtak volna fel. A négyféle közmunka közül tehát csak egyetlenegy olyan eset van, amelyben a közmunkák teljesítése általános közgazdasági szempontból helyesnek volna minősíthető, abban a teljesen valószínűtlen esetben, amikor a magánosok a közmunkákra felhasznált tőkét jimproduktive használták volna fel, holott az állam azokat produktív beruházásokra fordítja. Olyan eset ez, amelyet mi legalább a nálunk 1924 óta lefolyt közmunka-teljesítési múltból alig-alig egy-egy esetben tudunk konstatálni. (Rassay Károly: Ilyen nincs sehol a világon!) Ez a dolog elméleti része. A dolog gyakorlati részére nézve idézni akarnék a jelenlegi angol pénzügyminiszternek, Neville Chamberlain-nek egy 1933 február 16-án az angol képviselőházban mondott beszédéből. Azért idézek Chamberlaintől, mert ő olyan pénzügyminiszter,^ akinek nemcsak az államháztartás egyensúlyát sikerült helyreállítania, hanem sikerült óriási felesleggel zárnia, budgetévét és^ ma azok közé a ritka pénzügyminiszterek közé tartozik, akik most a között választhatnak, hogy a feleslegek milyen részét fordítsák adócsökkentésre, milyen részét beruházásokra, milyen részét adóelengedésekre és így tovább, ö tehát valóban az a pénzügyminiszter, akinek tanításait a gyakorlati pénzügyi politika szempontjából elfogadhatjuk. (Rassay Károly: Közben ugyanaz a pénzügyminiszter kifizeti a munkanélküli segélyeket!) Chamberlain 1933 február 16-án a következőket mondotta (olvassa): »1924 áprilisától