Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

14 Az országgyűlés képviselőházának 27 ma a magyar közvéleményben. Ennek megvan a magyarázata, de nincs meg az indoka. (Ügy van! ügy van! jobbfelől.) A sajtó foglalkoziK az ügyvédi karnak azokkal a tagjaival, akik vagy véletlen szerencsés helyzet vagy tehetség utján nagy keresethez jutottak vagy foglalkozik azokkal az ügyvédekkel, akik legtöbbször a nyomorúság kenyérgondjától megtévesztve bűnbe kerültek. Talán még egy pár helyen beszéd tárgya az olyan eset, ahol az ellenfél szidja a másik, a győztes ellenfél ügyvédjét, (Fábián Béla: Néha a saját ügyvédjét szidja!) néha, sőt nagyon sokszor, a saját ügyvédjét. Ebből alakul ki a közvélemény. Nem látja azonban ez a közvélemény azt a tisztesség és szorgalom jegyében dolgozó ezer és ezer magyar ügyvédet, (Kálnoki-Bedő Sándor: Ez az igazság!) akik segítenek a bajbajutott embereken (ügy van! Úgy van! —Taps a jobb- és a baloldalon. — Láng Lénárd közbeszól.) és akik segítenek kiépíteni és megvédeni azt az ezeresztendős magyar jogot, amely nélkül ön, igen t. képviselőtársam, nem volna biztos annak a kisbirtoknak tulajdonában sem, amelyet a sors önnek juttatott. (Lang Lénárd: Általánosságról nincs szó, de vannak egyesek... — Fábián Béla; Ez az, egyesek vannak!) Ügy van, egyesek vannak, ismétlem, hibák, hibás emberek vannak, de maga a kar a maga egyetemében és összességében a hibák lefaragásán fáradozik, úgyhogy azt hiszem, objektív bírálatot mondtam a magyar ügyvédi karról. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez a magyar ügyvédi kar, mélyen t. igazságügyminiszter úr, ma a gazdasági nyomoníság nehézségeivel küszködik. (Fábián Béla: így van!) Ennek a nyomorúságnak előidézője — elismerem — az általános gazdasági nyomorúság, amely alól az ügyvédi kar sem mentheti és húzhatja ki magát. Éppen azért mi ügyvédek bele is nyugodtunk abba, hogy országosan leszállították az eddig szokásban volt úgynevevezett ügyvédi tarifát, (Kálnoki-Bedő Sándor: Rendben is van!) mert elismerjük, hogy a magyar gazdasági élet azokat az — hogy úgy nevezzem — adminisztratív kiadásokat nem bírja el. Méltóztassék azonban megengedni nekem, hogy én egy olyan példát hozzak a t. igazságügyminiszter úr és a t. Ház elé ezekkel az újabb tarifamegállapításokkal kapcsolatban, amelyet talán hihetetlennek méltóztatnék tartani. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék elképzelni egy 50 pengőn aluli fizetési meghagyást. Ma a vidéki praxis 90%-a ebből áll. Ha tárgyalásra kerül a sor, én lerovok a kincstár részére 1-30 pengő ítéleti bélyeget, mert megvan a már lerótt határozati bélyeg, 30 fillér főjegyzőkönyvi bélyeget és 50 fillér meghatalmazás! bélyeget, tehát 2-10 pengőt, amely összegnek én nemcsak beszedője, hanem a saját zsebemből való fizetője is vagyok. (Fábián Béla: Felelős!) Ennek ellenében kapok munkadíjban 75, mondd 75 fillért. Igen t. igazságügyminiszter úr, méltóztassék átlátni, hogy^ ez a viszony egyrészt a kincstári teher, másrészt az ügyvédi munkadíj terhe közt nem megfelelő. {Fábián Béla: Azért néznek így ki, az ügyvédek!) Es ha azt méltótatik gondolni, hogy az ügyvédi munkadíj nagyobb mértékét ez az ügy nem bírja meg, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, hogy vájjon azt a nagy bélyegtételt megbírja-e az ügy, mert valahogy megnyugszunk abban, hogy mi ügyvédek keveset kapunk, de viszont nem tudunk belenyugodni abba, hogy miért kap akkor a kincstár az olcsóság jegyében többet, mint az ügyben K ülése 193% május 17-én, csütörtökön. munkát kifejtő és az illetéket is lerovó ügyvéd. (Káinoki BedŐ Sándor: Abba nem tudunk belenyugodni, hogy az illeték háromnégyszerese a bírság!) A másik dolog, amit Kálnoki-Bedő Sándor igen t. képviselőtársam mondott, — nem akarom ismételni — a le nem rótt illeték utáni bírságnak ez az óriási mértéke. . Hogyan lehet az ügyvédi karon segíteni? Azt hiszem, az a megoldás, amelyet most divatba jött hangoztatni, sőt a kamarák többsége is erre az álláspontra helyezkedett, — Östör igen t. képviselőtársammal szemben mondom ezt — a numerus clausus nem fog segíteni. Nem fog segíteni, mert ennek hatása csak évek múlva fog jelentkezni. (Jánossy Gábor: Semmin sem segít, igaza van ebben.) Lehetne azonban a munkaalkalmak többletét r megteremteni az ügyvédi kar részére. _ Talán nem az igazságügyminiszter úr tárcája körébe tartozik, de vagyok bátor a Képviselőházat emlékeztetni, hogy a közigazgatási reform tárgyalása alkalmával hívtam fel rá a Képviselőház figyelmét, hogy vájjon a közigazgatás terén fennforgó kontradiktórius eljárásokban miért nem állapittatik meg ügyvédi költség az eljárásra okot szolgáltatott fél terhére? Telepengedélyezések, kisajátítási eljárások, egyéb iparügyi kontradiktórius eljárások, a rendőri büntető bírósági eljárások, amelyek a maguk belső konstrukciójában azonosak a bíróság előtti eljárással, olyan tág lehetőségét nyitnák meg az ügyvédi keresetnek, amely a közönséget nem sújtaná, mert hiszen az a gyáros, az a nagyobb iparos, úgyis ügyvédi képviselettel megy el a tárgyalásra és vele szemben a másik félnek nincs más választása, r mint vagy személyesen védekezik jogi képzettségének hiánya ellenére, vagy pedig ügyvédet választ és a saját zsebéből fizeti. (Fábián Béla: No, Gábor bácsi, erre mondj kádenciát! — Jánossy Gábor: Semmire sem mondok kádenciát!) Méltóztassék megfontolás tárgyává •' tenni, hogy ez az állam részéről nem igényel áldozatokat és az én elbírálásom szerint a gyakorlati eljárásnak és a célszerűségnek is ez a megoldás nemcsak velejárója, hanem szükségszerű következménye. (Jánossy Gábor: Az ügykereső közönség szegény, nem tud fizetni, ez az ügyvédi bajnak a fő oka!) Egy eljárás drágaságát sohasem az szabja meg, hogy az egyik félnek mibe kerül, hanem az szabja meg, hogy mindkét félnek mibe kerül. Hiába nem marasztalják el az egyik felet a költségben, ha ezer pengőt kell fizetnie, azért az az eljárási költség de facto ezer pengőbe kerül. Nem értem, hogy ha az egyik fél szolgáltatott az eljárásra okot, miért ne viselje az ő makacsságával vagy konokságával előidézett eljárás költségét? (Ügy van!) Ez volna az, amire az igen t. miniszter urat kérném. Mi majd csak megvívjuk ezt a nehéz harcot a nyomorúsággal és az élettel és az ügyvédség a maga történelmi hagyományaival, erejével, élniakarásával és munkakészségével, ha a munkára kész fejnek és kéznek munkaalkalom adatik, át fogja magát egyedül is harcolni ezen a veszedelmen. (Fábián Béla: Adja Isten!) A harmadik osztály, amelyet említenem kell az igazságügyi tárca keretében, az igazságügyminisztérium központi igazgatása és j abban az engem, mint ügyvédet és törvényhoj zót főként érdeklő törvényelőkészítő osztály. 1 Egy jelzőjét, egy hangját sem vonom el annak