Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

Az országgyűlés képviselőházának 279, az elismerésnek, amelyet ebben a tekintetben ez az osztály eddig felszólalt képviselőtársaimtól kapott, sőt ehhez az elismeréshez teljes szívvel csatlakozom. Amikor azonban a törvényelőkészítésről beszélek, méltóztassanak megengedni, hogy egy pár kiragadott kis tételre felhívjam az igazságügyminiszter úr figyelmét. Az egyik a most aktuális gazdavédelmi rendelet. Szemére vetették az igazságügyminiszter úrnak, hogy mennyi pótlást adtak ehhez. Én ezért csak elismeréssel adózhatom a miniszter úrnak, (Helyeslés jobbfelöl) mert egy komplikált gazdasági rendelkezésnek a hatásait az utolsó szegény emberig előre átlátni nem az emberi elmének megadatott képesség. Hát az lett volna a jobb, ha a mindentudás önérzetével azt mondotta volna a kormány, hogy én ezt olyan jól megcsináltam, hogy nem csinálok többet vele semmit, mint az, hogy ahol az élet új problémákat vetett fel, én ezekhez az új problémákhoz a rendeletet hozzáidomítom ? Hiszen majdnem az egész vonalon a matematikai, határidős és nem tudom, milyen limitekkel dolgoztunk, tehát a legméltánytalanabb korlátozásokkal, amelyeken a méltányosságnak keresztül kell ütnie. Arra kérem az igazságügyminiszter urat, folytassa ezt a munkát tovább és bővítse ezeket a rendeleteket. Nem akarom itt ismételni azt, amit a költségvetés általános tárgyalásánál elmondottam, de méltóztassanak figyelembe venni, hogy maga ez a mostoha természet és időjárás teszi elkerülhetetlenül szükségessé, hogy a rendelet egyes tételei módosíttassanak. Mert az a gazda, aki az első negyedévi rátát még be tudta fizetni kamatban, ha az Úristen hatalmas keze így marad rajtunk, nem fogja tudni befizetni még a cséplés utáni rátát sem és akkor a segítség nem volt segítség, hanem csak egy negyedévi, vagy félévi kitolása a katasztrófának. Nagyon kérem az igazságügyminiszter urat, méltóztassék ezt megfontolás tárgyává tenni és ebben a vonalban intézkedéseket hozni. A kényszeregyességi eljárást sürgetőkkel szemben azon az állásponton vagyok, hogy ez ma nem időszerű. A kényszeregyességi eljárás végleges megoldás és^ a mai viszonyok között végleges megoldást létesíteni nem lehet. Méltóztassék csak azt elképzelni, hogy ha én kényszeregyességet hozok létre, akkor fizetési határidőket is kell adnom az adósnak. Vájjon ma abban a helyzetben van az adós, hogy a tőkére fizetni tud? Hiszen kamatot sem képes szolgáltatni. Éppen azért, az igazságügyminiszter úr, vagy a pénzügyminiszter úr nyilatkozott ebben a kérdésben, hogy azt a kíméleti idő végefelé akarja megoldani, amiben én tökéletesen egyetértek és amit helyeslek. Másik ilyen aktuális kis kérdés, de kihatásaiban óriási, az a visszaélés, amely ma a szegénységi jogon való perlekedéssel történik,, (Felkiáltások jobbfelől: Hallatlan!) amely előttünk, gyakorlati emberek előtt, igazán minden kritikát, még pedig a legsúlyosabb kritikát váltja ki. Én már a Te. tárgyalásánál felhívtam az akkori miniszter úr figyelmét arra, hogy hogyan lehet az, hogy 100.000 és 200.000 pengős perek indulnak szegényjogon? Olyan szegény ember az, akinek ilyen nagy követelése van? Ez az egyik baj. A másik az, hogy a bíróságok humánus szempontból túlságosan enyhén bírálják el a vonatkozó szakasznak azt a rendelkezését, hogy a szegényjog csak akkor adható meg, ha a per eredménnyel kecsegtet. Méltóztassék az igazságügyminiszter úrnak intézkedni ebben a tekintetben, hiszen módjában ülése 19 S If május 17-én, csütörtökön. 15 • van. Nem akarok senkit sem, legkevésbbé a szegény embert a maga jogainak érvényesítésétói megfosztani, de meg méltóztatik látni, hogy jó próféta leszek, ha azt mondom, hogy a kincstári jogügyi igazgatóságnak ügyforgalmát 50%-kai csökkenteni fogja a miniszter úr akkor, ha a szegényjog kezelését szigorúbbá teszi. A harmadik — és ez nekem régi kívánságom és vesszőparipám — az ügynökök működésének megrendszabályozása. Igen t. igazságügyminiszter úr, a falusi nép sorsának egyik átka az ügynökök garázdálkodása. (Felkiáltások jobbfelől: Ez így van!) Ma már a gépekkel felsültek, de ami a biztosítási szakmában történik, — különösen amióta kartell van — az elképzelhetetlen. A kartellben álló intézetek egyike az ügynökét kiküldi a másik biztosító ellen, az felveszi a biztosítást, jön a dupla biztosítási díj behajtása. Szerény véleményem szerint ennek egyszerű az orvoslása: kivenni a titokzatosságból az ügyletkötést és kimondani, hogy az ügynök által kötött ügylet csak abban az esetben érvényes, ha az ügyletet az elöljáróság hitelesíti. Mihelyt két tanú van jelen, ez a sok visszaélés, vagy legalább is a visszaélések nagy százaléka, meg fog szűnni. Ezt nemcsak annak a bizalmában megcsalt szegény falusi embernek az érdekében mondom, hanem mondom a tisztességes közvetítő és a tisztességes kereskedő érdekében is. Mert egy ilyen lehetetlen per azután szembeállítja a vevőt aiz eladóval és előidézője lesz egy olyan kereskedőellenes hangulatnak, amely a dolgok rendes folyása mellett nem volna indokolt és nem is indokolt. Köszönöm azt a türelmet, t. Képviselőház, amellyel megajándékozni méltóztattak. Minthogy a kormány, különösen f az igazságügyminiszter úr eddigi működéséből arra a megokolt és pártfelfogástól mentes meggyőződésre jutottam, hogy az út, amelyet a kormány és az igazságügyi kormányzat követ, helyes, és az a reménységem, hogy a múlton okulva, ez az út az ország érdekében tovább követtetik, s minthogy a miniszter úr méltó arra a bizalomra, amelyet egy képviselő miniszterének adhat: az igazságügyi tárca költségvetését el- ' fogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Pallavicini György őrgróf ! Örgr. Pallavicini György: T. Képviselőház! Méltóztassék előttem szólott igen t. képviselőtársam megengedni, hogy a parlamenti szokásoktól eltérőleg ezúttal ne reflektáljak beszédére, mert a t. Ház figyelmét amúgyis csak néhány pillanatra kívánván igénybevenni, azokhoz az érdekes fejtegetésekhez nem akarok hozzászólni. En az igen t. igazságügyminiszter úr figyelmét a sajtókérdés egyes visszásságaira ^szeretném felhívni. Bizonyára meg van a t. Ház győződve arról, hogy nincs senki, aki annyira szívén viselné a sajtószabadságot, mint én, mert azt tartom, (hogy a magyar sajtószabadság t a magyar alkotmány garanciáihoz tartozik. Ezért egyrészt arra hívom fel az igen t. igazságügyminiszter úr figyelmét, hogy immár talán elérkezettnek tartja a kormány az idejét annak, hogy az 1912 : LXIIL törvénycikken alapuló rendkívüli intézkedéseknek véget vessen, amelyek lehetővé teszik azt, hogy egy újság megjelenésének megakadályozása közigazgatási