Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-283
220 Az országgyűlés képviselőházának ; lag 0*7 millió pengős kiadási többlet állott elő. Ezzel szemben a nyugellátásban részesülők lakáspénzének csökkentése az állami üzemeknél 1*8 millió pengős megtakarítást íüézett elő. T. Képviselőház! Ezekben voltam bátor ismertetni a pénzügyi tárca és a vele összefüggő államadósságok, békeszerződési terhek és nyugellátások fejezeteit. Tisztelettel kérem, méltóztassék a költségvetést úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.} Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Ház! Nagyon szeretnék megfogalmazott beszédem helyett vitába szállani a t. előadó úrral, ez a félóra azonban — sajnos — nem elégséges arra, hogy mindazokat az indokokat kifejthessem, amelyeknek folytán más véleményen vagyok, mint az előadó úr. Szeretnék azonban az ő helyzetében lenni, szeretném a világot olyan optimista szemüvegen át látni, mint a t. előadó úr, bár ő ezt nem húzta alá. Sajnos, a termési kilátásokat nem tartom valami nagyon optimisztikusaknak. Bevallom, nagy örömmel és élvezettel hallgattam a tőle megszokott szakavatottsággal előadott beszédét, de elnézését kérem, hogy azzal nem foglalkozom. Elsősorban azt kérem, méltóztassanak meghallgatni az én következő határozati javaslatomat és ahhoz hozzájárulásukat adni (olvassa): »Utasítja a magyar országgyűlés kép. viselőháza a kormányt, hogy rendelettel haladéktalanul léptesse életbe a következő intézkedéseket: Ha az adózó terhére egy és ugyanarra az évre jogerősen kivetett összes állami egyenesadóknak, az általános kereseti adónak, valamint a megfelelő helyhatósági pótadóknak és a községi jövedelemadónak együttes összege az adózónak az adóévet megelőző évben valósággal elért összes jövedelmének 75%-át meghaladja, abban az esetben igényelheti az adózó az adóknak olyan mértékben való aránylagos törlését, hogy ezeknek az adóknak együttes összege a valóságos jövedelem 75%-ánál ne legyen több. Amennyiben a jövedelemadó kivetése hiteles mérlegen alapul, valóságos jövedelműi — a levont adók és magánjogi terhek hozzáadásával — azt a jövedelmet kell tekinteni, amely a jövedelemadó szempontjából megállapíttatott. Ha pedig a jövedelemadót nem hiteles mérleg alapján állapították meg, akkor a fél hitelt érdemlő módon köteles kimutatni a jövedelemadó tekintetében fennálló rendelkezéseknek megfelelően kiszámított valóságos jövedelmét.« (Helyeslés bal felől.) T. Ház! Ezt a kérdést sem meríthetem ki olyan teljesen, ahogy szeretném, mégis el kell mondanom röviden a historikumát. 1920-ban súlyos terhekkel adóztatták meg a közönséget, de mik ezek a terhek azokhoz az adókhoz é» terhekhez képest, amelyeket azóta a lakosságra róttak? Mindamellett az akkori pénzügyminiszter, Korányi Frigyes, elfogadta indítványomat, először a pénzügyi bizottságban, azután a Házban, hogy 75%-nál többet senki sem köteles fizetni a jövedelméből. Ezt az intézkedést az 1920: XXIII te. 112. §-a mondotta ki, ezt átvette az 1927/600. számú pénzügyminiszteri rendelet, a közadók kezeléséről szóló hivatalos összeállítás 156. $-a, ellenben az 1931-ben kelt hírhedt és híres 5300. számú miniszterelnöki rendelet 12. §-a hatályon kívül helyezte, sőt nemcsak hatályon kívül helyezte azzal, ?#. ülése 1934 május 25-én, pénteken hogy mindenki köteles 100%-ot fizetni, hanem azonkívül még bevezette a szükségadót is, amely ugyanebben a miniszterelnöki rendeletben foglaltatik, amelyet még akkor is kell fizetni, ha a 100%-ot már tényleg lerótta az illető. Már a pénzügyi bizottságban is, nem mint a bizottság tagja, hanem egyszerűen mint képviselő, felvetettem, hogy közgazdasági, • pénzügyi szempontból és jogilag is teljesen nonsensnek tekintem, hogy egy polgár köteles volna egész jövedelmét átszolgáltatni az államnak. Ezt semmi a világon nem indokolja; ezt az intézkedést hiába keressük az egész világ adótörténetében, sehol sem fogjuk megtalálni, hogy 100%-on túl is köteles az adózó polgár fizetni. Hová tegyük akkor az adómorált? Hiszen lehetetlen, hogy egy embert arra kényszerítsünk, hogy ő ne élhessen, hogy ő a jövedelméből 100%-ot legyen köteles átadni. Koncedálom, ilyen nincs is az életben, nem fizet senki sem 100%-os adót, de mégis a törvényben, jogilag, papiroson szabályozva van, hogy 100%-os adót kell fizetni. Ez olyasvalami, amit a t. pénzügyminiszter úr nem követelhet egy állam polgáraitól. T. pénzügyminiszter úr, én csak az ország lakosait nézem és méltóztassék elhinni, hogy én nem akarom feketére festeni a dolgokat, amikor mindenki azt mondja, hogy javulást lát, — én is látok javulást, — de hogy valaki 100%-ot fizessen, hogy jövedelmének 100%-át odaadja az államnak: ez lehetetlen állapot, ez nem méltó egy állam törvényhozásához. T. miniszter úr, egy képviselőtársam itt felvetette, — már nem tudom, ki — hogy 20.000 licitáció volt ebben az évben csak Budapesten. Nem tudom, hogy a szám megfelel-e, — nem cáfolták meg, — kíváncsi volnék azonban, t. miniszter úr, hogy e 20.000 licitáció alapján mennyi pénzt vett be tulajdonképpen a t. miniszter úr? — hiszen nem érdemes annyi embert teljesen tönkrejuttatni a licitációval, ha az államnak abból semmi előnye nincs. Én tehát anélkül, hogy jobban kiterjeszkedném erre a kérdésre, végtelen hálával venném, ha a t. miniszter úr visszaállítaná — hiszen az adófizető polgár különben nem védekezhet semmivel — úgy, amint azt határozati javaslatomban kérem, a 75%-ig való adófizetés kötelezettségét. Higyje el a t. pénzügyminiszter úr, mindenki kifizeti az adót, ha ki tudja fizetni. Ha megtörténik a licitálás, akkor is kifizetné, ha volna pénze, de nem képes fizetni. Talán itt szabad emlékeztetnem a t. miniszter urat az ó-kor idejére, akkor is voltak ilyen dolgok. Akkor történt, hogy nem kisebb ember, mint Themistokles ment el Andros szigetére és ezt mondotta^ »Két istenséggel jövök hozzátok, az erőszak és a jóság istenével, válasszatok!« Nem akartak ugyanis az Androsszigetiek adót fizetni. Erre az Andros-szigetiek ezt mondották: »Nekünk is két istenségünk van, akik megakadályozzák a fizetés teljesítését: a szükség és a szegénység istenei!« Ezt Heroflotos íri^ le művében. Epp így állunk mi most: a lakosság egyszerűen nem képes megfizetni azt a 100 százalékot, Méltóztassék elhinni, ha a lakosság előtt az áll, hogy neki egész jövedelmét kell odaadnia, már ez maga olyasmi, amit a mai .viszonyok nem tűrnek meg. Ezután legyen szabad főtémámra áttérni. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy az utóbbi időben a Hitelintézetek ellen, amelyek ellen a
