Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-283

Az országgyűlés képviselőházának 28 múltban én is igen sokszor szót emeltem, újabb támadások hangzottak el. Az én régebbi felszólalásaim során rossznéven vették tőlem, hogy én, mint merkantilista, támadtam a pénzintézeteket és a nagy ipari vállalatokat, sőt a kartelltörvényeknek is talán én vagyok a kútforrása ebben a Házban. Most mégis szükségesnek tartom, ha kritizáltam is ezeket a pénzintézeteket, hogy aláhúzzam, hogy én nagyon jól tudom, mint tettek a hitelintézetek ebben az országban és milyen érdemeik vannak. Nagyon jól tudom, hogy az idők folyamán, ahol csak lehetett, jogosan vagy nem jogosan, mindig a hitelintézeteken ütöttek egyet, ahol éppen találták őket. Ügy látom, hálátlan a világ, mert hiszen Magyarország voltaképpen hitelintézeteinek köszönheti szépségét, kiválóságát, felemelkedését, az államnak is óriási szolgálatokat tettek. Nem akarok másra hivatkozni, mint az idősebb Wekerle által eszközölt konverziókra^Az államnak is nagy szolgálatokat tettek, a magánosokat pedig évtizedeken keresztül úgy szolgálták ki, hogy jobban sem lehet. Ma pedig a kifosztott tőkét mint kiszipolyozót állítják a szégyenoszlophoz és minden kontár kitöltheti rajta a dühét. Ez a düh rendesen akkor jelentkezik, ha valaki egy kölcsönt nem kap meg, vagy pedig ha valakit a régen kötött kölcsönenek visszafizetésére szorítanak rá. Ilyenkor jelentkezik rendesen ez a düh az intézetek ellen. Pedig hol r láthatók ennek a kiszipolyozásnak az eredményei^ A mérlegben? A tőzsdei kurzusokban? Emlékeztetem önöket, hogy a 18.000 pengős papiros ma 100 pengő alatt áll. Hol vannak tehát a kiszipolyozás eredményei? Vagy pedig látjuk-e; ma a dividendákat, látjuk-e ma a tantiémeket, amiken olyan s^ofkat lovagoltak a múltban? Sehol sem látjuk. Ezek a régi világban megvoltak, de most nincsenek meg. Beszéltek itt a margeról is. Meg vagyok róla győződve, hogy sokan nem is tudják, mi a marge. A marge a betéti kamatláb és a kihelyezett tőke kamatlába közötti különbséget jelenti. Ebben a tekintetben én kutatásokat végeztem s legnagyobb meglepetésemre arra az eredményre jutottam, hogy Olaszországon kívül Magyarországon^ van a legkisebb marge a mi (hitelintézeteinknél ; a marge mindenütt sokkal nagyobb, nagyobb Jugoszláviában, Komániában, Ausztriában s Belgiumban 6 százalékos marge van, nálunk csak 4 és fél százalékos. Ha nézzük Csehszlovákiát, ott 5 egynegyed, Franciaországban 5 és fél, Németországban 6 százalék, nálunk, miként említettem, csak 4*5 százalék a marge, tehát e tekintetben sem lehet sze

mrehányásokat tenni. Es ha itt állították, anélkül, hogy megvizsgálták volna, hogy a marge nálunk sokkal nagyobb, csak azt mondhatom, hogy az, aki állította, nagyon rosszul volt informálva, vagy pedig nagyon gyűlölködő módon akarta az intézeteket megvádolni. Mindamellett nem tagadom, hogy a mi hitelorganizációnk hiányos és beteg. Ezt a betegséget sok körülmény okozta, először az intézetek túl nagy száma, aztán az ország elszegényedése, a magas adók, az ország cscinkasága, mindennek az elértéktelenítése, az új üzletek teljes hiánya, de mindennél sokkal nagyobb baj volt a bizalom megrendítése. Ne felejtsük el, hogy egész halom inzolvencia volt, ami nagyon erősen igénybevette a bankok tartalékát; ne felejtsük el, hogy a sokféle moratórium, amelyet statuáltak s a védett-birtok petrifikált és immobilizált olyan kapitálisokat, 3. illése 193A május 25-én, pénteken 221 amelyeket a bankok, mint forgótőkét használtak. Azonkívül ez bizonytalanságot teremtett azok számára is, akik solvensek. Csak á napokban mondotta — gondolom — a miniszterelnök úr, hogy a gazdák kétharmadrésze nincs eladósodva. Ennek a kétharmadrésznek óriási károkat tesznek, mert nem tudják ma, hogy kinek lehet hitelezni, miután holnap jöhet a t. pénzügyminiszter úr yagy^ a^ kormány egy új rendelettel, amely ismét elodázza a fizetéseket, ismét lehetetlenné teszi a hitelezést. t Azután jött a pénzelvonás^ s miként az előadó úrtól hallottuk, háromszáz és egynehány millióval tartoznak az állam üzemei. Ez az a deficit, amelyet fedezni kellett a pénztárjegyekkel az itteni bankoknak. Mindezek a dolgok oda vezettek, hogy általában^ gyöngítették a mi hitelintézeteinket. En tehát azt állítom, hogy a helyzet súlyosodott és nem lehet kitérni többé a szanálás elől. Hozzájárult ehhez még az, amit mindnyájan tudunk, de nem tartunk szem előtt, hogy tudniillik a lakosság, amelynek utolsó tartalékai értékpapírokban voltak, elszegényedett. Akármilyen olcsón álltak ezek az értékpapírok, piacra kellett nekik vetniök az értékpapírokat, mert szükségük volt a pénzre. Ennek következtében olyan kínálat támadt ezekben a bankpapírokban, hogy azt kapitális hiányában senki sem volt képes felvenni. Koncedálom, hogy mindegyiknek, vagy a legtöbbnek a belső értéke több, mint ahogy ma jegyzik a tőzsdén, azaz, nincs jegyezve a tőzsdén, hanem több annál, mint amely árat ismerünk. Mit tehettek ezek a bankok? Saját részvényeket nem vehettek, mert ezt tiltja a törvény, tehát alapítottak szindikátusokat és holdingokat, amelyek felvették ezeket az értékpapírokat. Természetes, hogy a bankok támogatták a holdingokat abban, hogy felvehessék ezeket a részvényeket. Ismerek p'éldául egy bankot, amelynek több mint 50%-nyi részvénye van egy holdingnál. De ezek a viszonyok egészségtelenek s még a mai napig sem merték jegyezni ezeknek a papíroknak kurzusát és még mindig azon tanakodnak, hogy szabad-e jegyezni, mert félnek attól, hogy még inkább vissza fognak esni ezek a papírok. Hozzájárult még az a nehézség, hogy a bankok kénytelenek voltak az ő ipari papírjaikat éppen úgy finanszírozni, éppen úgy holdingokkal felvétetni, nehogy azok árfolyama a nullára süllyedjen. T. Ház! Ezek nagyon szomorú jelenségek, amelyeket itt látunk és hogy ha ezeket nem fogjuk megoldani, válságra fognak vezetni. A t. miniszterelnök úr tegnapi 'beszédében azt mondotta, hogy a bankok nagy nyomást gyakorolnak egyes iparokra. A bankok örülnének és boldogok volnának, ha átvehetné más azt a pénznyujtást, amelyet ők kötelesek teljesíteni régi üzletfeleiknek csak azért, hogy azok fenmaradhassanak. Nagyon örülnének, ha megszabadulhatnának ezektől a terhektol, tehát nem áll, hogy nagy befolyásuk volna. Természetesen sokkal erősebben ellenőrzik ezeket az ipari társulatokat, mert vigyáznak pénzükre, ezt azonban kötelességük megtenni. Mégis csodálkozni kell azon, hogy a mi pénzintézeteink — összehasonlítva a múlttal — a háború óta milyen gyönyörűen tartják magukat- Az is mutatja, hogy a magyar nemzetben van genialitás, amely mindenre kiterjed. Nézzük meg Amerikát- Húszezer bank ment tönkre. Nézzük meg a bank-pestist Németországban, vagy akárhol, ahol akarják. Mindé-