Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-279
Az országgyűlés képviselőházának 279. szempontjából is nemcsak kiindulóponttal, kínálkozik, hanem szinte elkerülhetetlenül áll előttem Gál Jenő t. képviselőtársamnak és Váry Albert t. képviselőtársamnak ebben a tárgyban tartott, illetőleg ezzel a tárggyal foglalkozó felszólalása. E két szempont homlokegyenest áll egymással szemben. Gál Jenő igen t. képviselőtársam a tiszta, az elvont elvi álláspontot hangoztatta, elismerem a maga tisztaságában és fényességében, de egyúttal a maga elvontságában is. Minden elv, minden eszme a maga felállításában egyszerű, tiszta és világos, amint azonban az eszme gyakorlati keresztülviteléhez fogunk, a gyakorlati élet akadályai, nehézségei fékezőként hatnak közre és bizony azt az egyenes utat, amelyen az eszme és a cél felé akarunk tartani, gyakran kényszerítik kitérésekre, sőt nehéz időkben a megtett haladást is visszalökik. Ezekben a nehéz időkben, az elvi és a gyakorlati álláspontnak a szembenállása az, amely ezt az éles ellentétet felidézi, mert hiszen hiába tartom én kívánatosnak, követendőnek, elérendőnek, vagy legalább is megközelítendőnek azokat a magas célokat és kívánalmakat, amelyeket a bíróság működéséhez fűzünk és amelyeket ahhoz fűznünk is kell, ha ott áll szemben az élet tiltó parancsa, az anyagi eszközök elégtelensége, amely miatt, sajnos, lassítanunk kell a tempót, ki kell térni az útról és talán meg is kell állni. T. Ház! Kétségtelen, hogy a magyar bíróság működését afelé a cél felé kell vezetni, amelyet Gál Jenő t. képviselőtársam kitűzött és hangoztatott, de az is kétségtelen, hogy ezt a célt csak úgy lehet elérni, amint Váry Albert t. képviselőtársam mondta. Sajnos, le kell szögeznünk, hogy ma nem vagyunk abban a helyzetbeu. hogy az anyagi erőket elő tudjuk teremteni ahhoz az ideális haladáshoz és fejlődéshez, amelyet ebben a korban a modern jogszolgáltatástól Magyarországon elvárhatunk. En azonban azt hiszem, hogy Váry Albert igen t. képviselőtársam kissé nagyobb súlyt és erőt tulajdonított az anyagi eszközök hiányának, mint kellett volna s azt hiszem, hogy a természetes fejlődés útján az igazságügyi kormány; zat büles vezetésével ez a kérdés is el fog jutni a mea-felelŐ mes-oldáshoz. Azok az előttem szólott t. képviselőtársaim, akik statisztikai adatokat soroltak fel, azt akarták bizonyítani, hogy a bíróságok ügydarabjainak a száma a fellebbezési fokon fokozatosan fogy és így a munka csökken. Tény ezzel szemben az, hogy az alsóbíróságoknál, különösen a királyi járásbíróságoknál ez a munkatöbbletcsökkenés nem észlelhető, sőt ellenkezőleg szaporodás tapasztalható. A dolgok természetes fejlődése, hogy a magasabb bírói stallumot nem tisztán képesítés alapján érik el, mert hiszen ezzel bizonyos kor betöltése is jár, lassanként azonban az ember természetes elmúlása, vagy a munkaképesség csökkenése folytán sokan kiválnak, ennélfogva r a magasabb fokon a bírák létszáma lassanként apadni fog, — ezek a tételek járnak magasabb fizetéssel. — viszont az igazságügyi szervezet másik részénél, a járásbíróságoknál, ahol a munkatöbblet megvan, olcsóbb munkaerőket lehet beállítani, ami lehetővé teszi annak a munkatöbbletnek is feldolgozását és az igazságszolgáltatásunkban régen nélkülözött gyorsaság megvalósítását, megoldván egyúttal, ha csak részben is, az ifjúság elhelyezésének problémáját. Azt hiszem, hogy ha az ideálok szempontjából tökéletesnek nem mondható törvénykezési eljárás egyszerűsítését célzó törvény hatásait ilése 19BU május 17-én, csütörtökön. 13 megnézzük, akkor meg kell állapítanunk, hogy ez a törvény azt a célt, amiért hozatott, tudniillik, hogy a nagy létszámmal dolgozó magyar bíróságok magas létszámának lebontását és lecsÖKkentését keresztül vigyük, ezt a célt az eddigi tapasztalatok alapján rövidebb idő alatt el fogja érni, amint előzetesen prognosztizáltuk. A magyar bíróság működéséről Györki Imre képviselőtársam tartott erős szavakkal és jelzőkkel teletűzdelt kritikát. Elismerem, hogy, mint mindenütt a világon, úgy a bíróságnál is vannak hibás egyének és hibák, de azt állítani, hogy a magyar bíráskodás, a magyar ügyészségi eljárás olyan nívón áll, hogy olyat csak Ázsiában lehet tapasztalni: azt hiszem, hogy ez világnézeti vagy pártpolitücai szempontból indokolt lehet ugyan, de ez semmiképpen sem elfogadható aláfestése a tényleges helyzetnek. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. ~ Jánossy Gábor: Ilyen nyilatkozatnak nem lett volna szabad itt elhangzania!) Méltóztassék csak közvetlen szomszédunkba nézni. Meg kell állapítanunk, hogy ott az igazságszolgáitatás legfőbb funkciója egy politikai rendszer kiszolgálása, (Ügy van! jobbfelől.) úgy büntető, mint magánjogi szempontból, ártatlan emberek meghnrcolása, megkínzása, politikai szempontok érvényesülése ítélkezéseknél, úgy a büntetések kiszabásánál, mint az anyagi konzekvenciával járó ítéleteknél mindennapos dolog. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Én arról nem is akarok beszélni, hiszen ez kétségtelen, hogy ott a bírói szerv is egy politikai, még pedig egy gyűlölködő és romboló politikai tendenciának szolgálatában áll. (Ügy van! jobbfelől.) Én nem azért akarom a magyar bíróságot megdicsérni, mert ezekkel az állapotokkal összehasonlítva, magasabb színvonalon áll. En a magyar bíróság előtt azért emelek kalapot, mert elvonatkoztatva minden relativitástól, minden szubjektivitástól, abszolút, objektív mértékkel mérve is magas és kiváló színvonalon áll. (Jánossy Gábor: Mindig is hivatásuk magaslatán álltak a magyar bírák, ezt az egész világ elismeri!) Akkor, amikor különös örömmel és büszkeséggel tölt el az, hogy az én országom és az én nemzetem egy évezred folyamán kifejlődött nemes jogalkotás és törvényhozás keretében éli le jogi életét, ugyanolyan büszkeség és öröm tölt el azért, hogy ezt az évezredes jogot egy, a tradíciók nemes patinájával fedett, a tisztesség, a becsület és a megközelíthetetelenség, a megfeszített munkaképesség jegyében működő magyar bírói kar szolgáltatja ki. A másik hatalmas társadalmi réteg, amelynek sorsa részben az igazságügyminisztertől függ, a magyar ügyvédi kar, amelynek magam is szerény tagja vagyok. Talán elfogultan bírálom meg az ügyvédség céljait és helyzetét, de iparkodom lehetőleg tárgyilagos lenni. (Halljuk! Halljuk!) Tegnap egy közbeszólást tettem Kálnoki-Bedő Sándor képviselőtársam beszéde alatt, amely úgy látott napvilágot, mintha én azt mondottam volna, hogy, sajnos, csak ügyvédek vagyunk az ő megállapításánál jelen, pedig én azt mondottam egy kis keserű iróniával, hogy most elmondhatjuk ezt, mert csak mi ügyvédek vagyunk jelen, természetesen arra gondolva, hogy nem mint ügyvédek vagyunk itt jelen, hanem mint ügyvédképviselők és elsősorban törvényhozók. (Jánossy Gábor: Ügy is úgy értettük!) Kétségtelen, hogy az az ellenszenv, amelyet Kálnoki-Bedő Sándor képviselőtársam említett, de amiről beszélni sem kell, megvan