Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

208 Az országgyűlés képviselőházának 282, ülése 1-9$4 május 24-én, csütörtökön keresztül évi 5%-kai emelkedő rátával beállíttatik a költségvetésbe, hogy ily módon a Mabi. és az Oti. tartalékainak növelésére fordíttassék. Legalább egy kis à kontót, legalább egy kis résztöriesztést kérünk erre abban a formában, hogy az öregeknek szociális járadékához ilymódon a kormányzat hozzájáruljon, megkönynyítve esetleg az illetők számára a munkából való kivonulást és a fiatalok számára új exisztenciák teremtését. t • f . ' Még egy körülményre szeretném végezetül a t. miniszter úr figyelmét felhívni és ez a betegségügyi megelőzés kérdése. Amint méltóztatik tudni, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete az idén, a társadalombiztosítás történetében először, az öregségi ágazat keretében előirányzott egyrészt a korai megrokkanás elhárításának céljára, tehát egészségvédelemre 400.000 pengőt, másrészt ilyen célt szolgáló egészségügyi intézmények létesítésére 1,250.000 pengőt. Szeretném, ha a miniszter úr — alantasaival ellentétben — nem helyezkednék arra a szerintem indokolatlanul túlóvat os álláspontra, hogy a már elfogadott és jóváhagyott költségvetés 400.000 pengőjével szemben mindössze 150.000 pengő használtassék fel, mert nézetem szerint nálunk, Magyarországon, olyan súlyos nagy mulasztások vannak az egészségvédelem terén, jelesül annál a rétegnél, amelynek érdekében itt most szót emelek, a kereskedelmi és irodai magánalkalmazottaknál olyan hosszú a munkaidő, olyan rosszak a munkaviszonyok, olyan borzalmasan alacsonyak a fizetések, hogy ennek következtében az egészségügyi leromlás, az idegállapot leromlása oly mértékben következett be, hogy még az a 400.000 pengő is vajmi kevés arra, hogy az ezen a téren jelentkező szükségletet legalább részben is kielégítsük. Szeretném, ha etekintetben a miniszter úr megértő támogatásával sietne az intézet segítségére, valamint abban a tekintetben is, hogy az egészségügyi létesítmények céljára előirányzott 1,250.000 pengőt mindenféle felesleges bürokratikus sallang, nehézségek és akadályok mellőzésével a megadott rendeltetés céljára minél előbb felhasználhassák. A címet, a kormány iránti általános bizalmatlanság okán nem fogadhatom el. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Csilléry András! Csilléry András: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársaim kifejtették, hogy az orvoskérdésben nekik bizonyos kifogásaik vannak, főleg abból a szempontból, hogy a fegyelmi eljárásokat nem intézik el úgy és olyan mértékben, ahogy azt kívánatosnak tartanák. A magam részéről csak azt akarom aláhúzni, hogy én olyan kérdésben, ahol azt látom, hogy valakit bűnös mulasztás, kötelességnemteljesítés terhel, semmiféle regarddal nem tudok semmi irányban sem lenni, s feltétlenül kívánatosnak tartom, hogy azzal szemben a megfelelő retorzió mindenkor megtörténjék. A hiba nem ott van, hogy a választott bíróság összetétele nem megfelelő, hanem abbam hogy az orvosi társadalomnak nincs olyan fóruma, ahol el lehet járni minden kötelességmulasztással szemben, amely kötelességmulasztást egyesekre ráolvasni méltóztatnak. Amenynyiben ,az orvosi kamara kérdése megoldódik, az orvosi kamara keretén belül a fegyelmi bíróság kérdését sokkal könnyebben és határozottabban oldhatjuk meg, mint egy választott bíróság keretében. Ebben annál is inkább több garanciát látok, mert így mód és lehetőség kínálkozik arra, hogy azzal szemben, akit kötelességmulasztás terhel, akit esetleg bűnös könnyelműséggel lehet vádolni, egészen a diploma megvonásáig és az orvosi gyakorlat megszüntetéséig is el lehessen járni. Természetszerűen ennek az úgynevezett választott bíróságnak csak akkor lehet érvényt szerezni, ha azután annak folytatását mindenkor polgári per útjára terelik. A másik hibát ott látom, hogy az orvosi társadalom az utóbbi időben a régmúlt gyakorlatnak megfelelő úgynevezett kollektív szer ződéseket megszüntette. Nagyon jól tudjuk azt. hogy a kollektív szerződés nagyon jó és nagyon megfelelő egyesség volt arra, hogy az orvosokkal szemben saját kartársaik és maga a szövetség is el .tudott járni, amennyiben egyetemlegesen garantálták az orvosi munkát és a betegek ellátását. Nagyon jól tudjuk, — amint előttem szólott képviselőtársaim is, mint szociális munkával és munkáskérdésekkel foglalkozók, azon az állásponton vannak — hogy a kollektív szerződésben mindig van erő. Ennek a kollektív szerződésnek érvényesítése úgy fölfelé, mint lefelé, tehát úgy a munkaadóval, mint a munkavállalóval szemben, olyan kötelezettségeket von maga után, amelyek a szerződésnek száz százalékig való teljesítését minden körülmények között garantálják. Nagyon sajnálom, hogy éppen előttem szólott t. képviselőtársaim nem voltak azon az állásponton, hogy a régi állapot állíttassék vissza a Társadalombiztosító Intézeteknél, hogy kollektív szerződés alapján szerződtessék az orvosokat. (Kertész Miklós: A szerződést igen, de más alapon, mint eddig!) Kollektív szerződésre gondolok. A jelenlegi szerződés nem kollektív, ezt méltóztatik koncedálni. (Kertész Miklós: Tudom.) Ez egyénenként megkötött szerződés, és semmiféle kollektív garanciával nem rendelkezik. Ennek következtében azon az állásponton vagyok, hogy, amint méltóztatik az egész munkáskérdésben is koncedálni, a kollektív szerződésnek ereje van s ezt fölfelé és lefelé érvényesíteni tudja. (Kertész Miklós: Ezt el is ismerjük, képviselő úr!) Azt óhajtanám, hogy ilyen értelemben történjék az orvosok szerződtetése is. Ami. a fegyelmi ügyeket illeti, méltóztassék megengedni, ez egészen egyoldalú dolog, mert hiszen viszont ezzel szemben az orvosok részéről nagyon gyakran felmerül a panasz, hogy nekik nincs semmiféle védekezésük és védelmük a taggal szemben, aki velük szemben túlzott követeléssel lép fel. Méltóztassék megengedni, ha az ember a mélyére hatol és objektíve megvizsgálja a kérdést, nagyon gyakran azt látja, hogy — nem állítom, hogy minden esetben, de — nagyon sok kérdésben és nagyon sok alkalommal van az orvosoknak igazuk, mert a tag velük szemben túlzott követeléssel lép fel. Az egyik hibát abban látom, hogy a tagnak ezt a bizonyos, úgynevezett orvosi rendelőlapot meg kell szereznie. Nagyon helyesnek tartom éppen előttem szólott t. képviselőtársamnak abbeli felfogását, hogy elsősorban is szociális szempontból nem megfelelő, ha külön megterheljük a tagokat, aki úgyis eleget tesz kötelezettségének tagdíjának befizetésével. Nem helyes, hogy akár vény-lapokat, akár orvosi rendelőlapokat köteles kiváltani. Lehetővé kell tenni, hogy a tag közvetlenül mindenféle mellékzönge nélkül — már pedig ez kellemetlen mellékzönge — hozzájusson az orvosi gyógykezeléshez. Szerintem a társadalombiztosításnak legelső feladata az, hogy azoknak a betegeknek nyújtson védelmet és gyógykezelést, akik erre