Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

Az országgyűlés képviselőházának 282. elsősorban rászorulnak. A táppénz kérdését és a másrendbeli ellátás kérdését mindig másodrendű feladatnak tekintem, mert a társadalombiztosítási intézményeket elsősorban közegészségügyi intézményeknek fogom fel. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatban éppen a szociális problémákból kiindulólag felhív jam a belügyminiszter úr figyelmét egy körülményre, amelyet voltam bátor a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával is ismertetni. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ez a belügyminiszter úrnak talán elkerülte figyelmét, lehet azonban, hogy egyesek részéről tendencia nyilvánult meg s azok ennek végrehajtását megakadályozták. Rá akarok ugyanis mutatni, hogy^ milyen nehéz és szomorú a rendőrlegénység helyzete abban a tekintetben, hogy hozzátartozóinak gyógykezeléséről semmi körülmények között gondoskodni nem tud. Amíg a rendőrkórház rendelkezésre állott, bizonyos mértékig a rendőrkórtházban ellátták a rendőrlegénység hozzátartozóit is. Az utóbbi időben azonban, miután sajnálattal kell megállapítanom, hogy nálás folytán -ezt is megszüntették, nem áll rendelkezésre semmi lehetőség, ahonnan a renőrlegénység családtagjainak gyógykezelésére segítséget kaphatna. Már pedig nagyon fontosnak tartom, hogy annak a rendőrlegénységnek, amely a polgárság vagyoni és személyi biztonsága felett őrködik, szociális viszonyai minden körülmények között rendezettek legyenek. Ebben a kérdésben nem is látnék nagy nehézséget a megoldás tekintetében, rnert tudomásom szerint a rendőri nyugdíjjárulékalapba bizonyos levonások eszközöltetnek, amelyekkel és az ezekhez való bizonyos hozzájárulással könnyen megoldható volna a rendőrlegénység hozzátartozóinak betegellátási kérdése. Ha talán az Otba.-kérdés rendeződik, remélem, hogy ennek a kérdésnek a rendezése kapcsán úgyis meg lehet oldani ezt a kérdést, de addig is, minthogy ez a kérdés nagyon sokáig húzódik, kérem a belügyminiszter urat, tegye megfontolás tárgyává ennek a kérdésnek a rendezését, mert lehetetlennek tartom, hogyha egy rendőrnek a hozzátartozója megbetegszik és kórházba kerül s nem kap szegénységi bizonyítványt, akkor a kórházi ápolási díjakat az utolsó fillérig levonják az ő csekély fizetéséből. T. Ház! Lehetetlennek tartom azt, hogy ezekkel az emberekkel, akiknek olyan csekély a dotációjuk, ilyen irgalmatlanul és könyörtelenül bánjunk el. Minthogy a belügyminiszter úr előbb említette, hogy általában mérlegelés tárgyává kívánja tenni a betegápolási díjak behajtását, nyomatékkal kérem a belügyminiszter urat, amint az általános vita szónokai is megemlítették, méltóztassék ezt a kérdést is elbírálás tárgyává tenni és méltóztassék ebben a kérdésben is- megnyugvást teremteni. Ügy érzem, hogy az őrszemélyzet által befizetett járulékok összegével, — amely nem csekély, hiszen ha csak Budapestet veszem számításba, 12.500 ember után ez körülbelül 100.000 pengőt tesz ki — legalább is ideiglenesen átmenetileg, amíg a generális megoldás bekövetkezik, megoldható volna a kérdés. Ezek az emberek nem lehetnek az egyedüli kitaszítottak, akikről gondoskodás semmi irányban sem történik. Tisztelettel vagyok bátor még egy körülményre felhívni a belügyminiszter úr figyelmét. Méltóztatnak tudni, hogy az Országos Közegészségügyi Intézet — nagyon helyesen — munkakörét az egészségügyi vizsgálatok terén decentralizálja. A decentralizálást úgy hajtotülése Í9S% május 24-én, csütörtökön 209' ták végre, hogy bizonyos egyetemi városokban a közegészségtani intézetekkel, valamint az : egyes nagyobb városokban levő kórházaknak laboratóriumaival kapcsolatosan olyan módon oldották meg a kérdést, hogy az ott levő főorvosok és az ottani személyzet bizonyos pluszdotációban részesülnek és ezek a szükséges közegészségügyi vizsgálatokat elvégzik. Ameny* nyire helyesnek tartom ebbeli intézkedését, vagyis a decentralizációt minden vonalon, épp olyan szomorúsággal kell megállapítanom azt. hogy a közegészségügyi felügyelők kivétel nélkül.mind a belügyminisztériumban teljesítenek szolgálatot. Sokkal helyesebbnek tartanám, ha a négy közegészségügyi felügyelő az ország négy részében szétosztva, az egyetemi városokban végezné a maga feladatkörét és csak hivatalos jelentéseik kerülnének fel a belügyminisztériumba, így az illetők nem töltenék az időt felesleges oda-vissza utazgatásokkal, amikor is a mostani amúgy is csekély utazási átalány mellett nem tudják feladatukat teljes egészében elvégezni. Kérem a belügyminiszter urat, tegye megfontolás tárgyává ezt a kérdést s akkor azt hiszem, mint a decentralizációnak minden tekintetben híve, ebben a kérdésben is feltétlenül segítségül lesz a tekintetben, hogy az illetők a kerületek székhelyén végezhessék munkájukat. Tisztelettel vagyok bátor rámutatni arra is, hogy a Társadalomegészségügyi Intézet és Múzeum dotálása aránytalanul igen csekély a többi egészségügyi intézményekkel szemben. Érthetetlennek tartom ezt, mert ez az ország egyik legnépszerűbb intézménye, azt lehet mon. dani, a modern egészségügyi feladatok központja és talán igazán hivatott is azoknak a társadalmi feladatoknak a végzésére, amelyekkel szociális elgondolásainkat be .tudjuk vezetni. Ha méltóztatik figyelemmel kísérni, megállapíthatja a belügyminiszter úr azt, hogy a Társadalomegészségügyi Múzeumot rendkívül sok ember látogatja, azt is méltóztassék megengedni, hogy a Társadalomegészségügyi Múzeumban rendkívül sok ismeretterjesztő előadást tartanak,~közegészségvédelmi előadásokat, balesetelhárító, ipari egészségvédő előadásokat, mindenféle olyan előadásokat, amelyek az általános szociális higiénét minden tekintetben szolgáljákÉn ezért azt gondolnám, hogyha a belügyminiszter úr a maga tárcája keretében nem tudná ezt támogatni, volna rá mód az Oti. részéről, amely a baleset-elhárítás érdekében kell, hogy áldozatokat hozzon (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Folyamatban vannak a tárgyalások!) és áldozatokat hozhatna is a múzeum érdekében, amely ezáltal feltétlenül előbbre juthatna és prosperálhatna, mert véteknek tartanám, ha a múzeum a jelenlegi stagnálás állapotában maradna meg és nem fejlesztenék azt továbbra is, mert hiszen arra igen nagy szükség van. Tisztelettel vagyok bátor rámutatni még arra is, hogy az Országos Mentő Egyesület a. városokban és a vármegyékben a betegszállításokat az utóbbi időben teljes egészében az ország egész területén végezte. Nagyon helyesnek tartanám, ha a mentőegyesület fiókjai lehetőleg mindenütt a kórházakkal kapcsolatban végeznék a maguk funkcióit és nem, mint néhol helytelenül történik, attól függetlenül. Ezek mind olyan témák, amelyeket a belügyminiszter úrnak azért adtam elő, mert ezek gyakorlati témák, amelyeket szíves figyelmébe ajánlok és remélem, hogy azok az anomáliák,