Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

12 Az országgyűlés képviselőházának 279 főhatalom és a választójog parlamentáris tárgyalásának előkészítésére és utasítja az igázságügyminisztert, hogy e jogteriiletek anyagát felölelő tudományos anyaggyüjteményt az igazságügyminisztérinm kodifikacios osztálya útján rendszerbe foglalva bocsássa a bizottság rendelkezésére 3 hónapon belül s a munkálatokat terjessze e határidő elteltével a Képviselőház elé.« (Propper Sándor: Elfogadjuk!) Nagyon egyszerű és olyan javaslat ez, amely végre a megvalósulás stádiumába juttathatja ezt a kérdést a politikai területről egy tudományos területre, mert amint Guizot nagyszerűen megmondotta, nem ér az államgépezet semmit, ha nem fűti át a jognak és a tudománynak tisztelete és a népnek szeretete. Ha azt akarjuk, hogy erre a Házra úgy tekintsenek, mint a parlamentarizmus várára, s ha nem kívánjuk folyton-folyvást csak Önmagunkat dicsérni és egymás beszédeire reflektálva pártpolitikai szempontok szerint tapsolni, akkor itt van a legfőbb ideje annak, hogy fogjunk hozzá a munkához. Találkozik még 21 olyan ember ebben a Házban, aki minden képességét, odaadását és minden felkészültségét arra fordítja, hogy az állami főhatalomnak a jogkontinuitás szerint való megépítése mindennapi kenyere legyen. A jog folytonossága a törvényességet jelenti és a törvényesség kiépítése mindenkinek érdeke ebben az országban. A két részből álló szuverenitás: a titkos választójogon alapuló parlamentarizmus és a legitimitáson alapuló törvényes főhatalom rendezését tartsa szem előtt ez a Ház és készüljön fel arra az időre, ainikor ez aktuális lehet. Mi mindig azt mondjuk, hogy nem időszerű, de időszerű lehet. Én úgy vagyok ezzel, mint mikor a kőműves egy kődarabot lát. Az a kőműves nem lát benne mást, mint építési anyagot, az archeológus azonban egy egész korszakot lát benne. így vagyunk mi, hozzáértők, azokkal a határkövekkel és azokkal a törvényalkotásokkal, amelyeket mi úgy tudunk felhasználni, mint a nép javára és az állam fennmaradásának, belső konstrukciójának megmentésére irányuló gyógyszert. Kötelességünk ezt a kérdést tanulmány tárgyivá tenni és nem politikai összhangzatok szempontjából, hanem a tudományos közjogi objektivitás és a történelmi fejlődés szempontjából azt, ami ennek a nemzetnek mindennapi kenyerévé kell hogy váljék, tudományos mezbe öltöztetve feldolgozni és én nem tudok magasztosabb feladatot az igazságügyminiszter úr, a pecsétőr számára, mint azt az alkotmányos működést, hogy adja ide, gyűjtse össze azt az anyagot, amelyből a Tri; partitum óta a magyar jogfejlődés határkövei mutatkoznak. Az alkotmánybiztosítékokat, a szabadságjogokat, a sajtóra, bíróságra, mindenre vonatkozólag gyűjtse egybe és így építse át és építse fel azt a területet, amelyre odaállva, valamennyien sziklaszilárdan egybefoghatunk. Ez az a Széchenyi-féle nemzeti öncélúság, amely nem pártba, nem pártegységbe, hanem a nemzeti gondolat fenséges ápolásába, az érzéseken megtüzesedett nemzeti önállóságnak azokat a konstruktív elemeit rakja le, amelyek az agynak kérgén keresztül úgy teremnek, úgy kíván koznak a világ elé, mint földből az áldott termés. Az a jogi konstrukció, amely bázisát fogja képezni egy konszolidált Magyarországnak, egy konszolidált jogállam, egy konszolidált olyan belső berendezés, ahol a bíró, az ügyvéd és mindenki, a nép maga, felolvad a jognak szolgálatában. Nem úgy, mint ma, — hogy csak egy szóval érinthessem még a miniszter úr engedelmével az ügyvédkérdést — nem kisközgyűülése 193'k május 17-én, csütörtökön. léssel, nem kamarai reformmal, de az ügyvédek kenyerével kell megoldani ezt a kérdést. Mondjam-e el a t. miniszter úrnak, hogy csodálkozzék, — bár hiszem, hogy tudja, mert foglalkozott honvédelemmel, — Ihogy létezik egy fegyelmi bíróság, ahova katonai, honvédségi védő katonai becsületügyiben nem 'teheti be a lábát. Nem fogadják el a törvényben biztosított jogot, hogy az ügyvéd ott védhessen. Nyugdíjától fosztják meg a nyugdíjas katonát, a polgárt, ezelőtt a bíróság előtt. Minden más katonai intézmlény és bíróság előtt az ügyvédnek ott van a működési területe. Itt titokban, a nyilvánosság kizárásával, ügyvédvédő nélkül folynak le ezek az eljárások. Tudok esetet, hogy nyolc év óta szenved tábornoki rangban levő polgár ilyen becsületügyi választmányi fegyelmi eljárás alatt — beteggé téve. Tudok más esetet, hogy nyugdíjától fosztottak meg olyan valakit, aki elment és tartott egy felolvasást a piavei ütközetről, amelyben résztvett, anélkül, hogy a parancsnok engedélyét kiikiérte volna, mint nyugdíjas. (Kóródi Katona János: Ott is van Védői rendszer!) T. képviselőtársam, adjon hitelt.a szavamnak, ha azt mondom, hogy az ügyvédet nem engedik be. Van olyan rendszer, hogy a kamerádot beengedik. (Kóródi Katona János: Ha tartalékos tiszt, akkor beengedik!) Bocsánatot kérek, végtelenül sajnáloan, hogy nem lehetek ebben a szerencsés helyzetben, de azért, ha valaki igénytelen tudásomat akarja igénybe venni, akkor a diplomámat talán mégis kell annyira tartani, mint a tartalékos tiszti kinevezést. Es én elvárnám, hogy itt, Magyarország demokratikus képviselőházában ennek a felfogásnak megbecsülés adassék. Meg is vagyok győződve arról, hogy a mélyen t. miniszter úr érintkezésibe fog lépni a honvédelmi miniszter úrral és ezt a sérelmet orvosolni fogja. Azt gondolom, hogy az igazságügyi költségvetés mérlegelésénél és méltatásánál az apróbb panaszok fölhánytorgatása az idő rövidségénél fogva is, de egyébként is nem időszerű, de a rendszert mégis meg kell változtatni, hogy a bírák jobban léphessenek előre. Itt van azután a sok ügyvéd ebiben a Házban. Igaz, hogy ez a megkülönböztetés nem idevaló, mert itt egyformán csak törvényhozók vannak, de a mai érdekképviseletre hajló világban még sem nagyon divatellenes, ha az ember azt mondja. — Engedelmet kiérek, mélyen t. miniszter úr, Szilágyi Dezső kiválogatta a neves ügyvédeket és bevitte a bíróságokba. Sem ön, sem hivatali elődje e karnak egyetlen egy tiszteletreméltó tagját a felsőbíróságoknál el nem helyezte. Elnök: Figyelmeztetem, a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Gál Jenő: En tehát arra kérem a miniszter urat, hagyja abba az adminisztrációs kérdések elsőrendűségét s gondoljon elsősorban a jogalkotás azon tényezőire, amelyekre gondolni Deák Ferenc örökében minden miniszternek elsősorban kötelessége. A miniszter úr eddigi működése során sajnálattal • láttam ezeknek az eszméknek a hiányát, ezért a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Farkas Gyula! Farkas Gyula: T. Képviselőház! Amikor felszólalásomban az igazságügyi tárca körébe tartozó foglalkozási ágak egyik, talán rangsor szerint is elsőhelyen álló részével: a magyar bírósággal kívánok foglalkozni, nemcsak a parlamenti illem, hanem a tárgyalási rendszer