Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

194 Az országgyűlés képviselőházának Ê8È. dorn és ezért kérem a kormányt, hogy ezen méltóztassék segíteni. Ha már elvették az orvosoktól a kenyeret, és ha már az a helyzet, hogy kénytelenek fixjövedelmek után futni, akkor tessék úgy rendelkezni, hogy nem lehet ugyanabban a községben a fixfizetéses, közpénztárakból fizetett orvosi állásokat ugyanannak az orvosnak elfoglalnia akkor, amikor ott vannak a többi orvosok, akiknek nincs közpénztárból fizetett állásuk. Általában figyelmébe ajánlom a kormánynak, amely, sajnos, nem tud kenyeret adni, — mert hiába, a gazdasági helyzet olyan, hogy a kormány nem tud kenyeret adni — hogy ha nem tud kenyeret adni, akkor ne vegye el a kenyeret, ne vegye el az életlehetőséget azoktól az emberektől, akik maguk halálosan küszködve és kínlódva próbálják a maguk életét valami módon tengetni. T. Képviselőház! Nem hallottam a miniszter urat beszélni arról a problémáról, amely pedig az utóbbi időben éppen a kormány akaratából, éppen a kormány felszólítása következtében ismételten nagyon aktuálissá vált. A t. kormány felszólította a magyar publikumot arra, hogy miután magyarok vagyunk, viseljünk magyar nevet. Ezzel a kormány a maga részéről csak egy régi, nagymagyarországi tradícióhoz illeszkedett hozzá. A kormány ezeket a felhívásokat ki is bocsátotta s az emberek választottak neveket. Voltak szerencsések, akik ipszilonos neveket kaptak, voltak kivételezettek, akiknek olyan nevet adtak, amelyekről azt mondották, hogy azok védett nevek. Nem tudom ugyan, hogy azok a nevek, amelyek a belügyminisztérium listáján fel vannak sorolva, miért váltak egyszerre védettekké. Beszéljünk azonban erről a kérdésről egészen nyíltan. Voltak emberek, akiket felszólítottak egyes intézmények, hogy meg kell magyarosítaniuk a nevüket és azután kiderült, hogy voltak az illető intézmény tisztviselői között néhányan olyanok, akiknek magyarosítási kérvénye nem érkezett vissza hónapokon keresztül, sem akkor, amikor mások magyarosítás! kérvénye visszaérkezett. T. Ház! Minden miniszteri- és kormánykijelentéssel szemben meg kell állapítanom, hogy azóta, mióta a kormány felszólította az ország lakosságát arra, hogy magyarosodjon ímeg, magyar nevet szerezni sokkal nehezebb, mintahogyan volt azelőtt. Annak ellenére, hogy a kormány kijelentette, hogy a magyar név megszerzéséhez nincs semmi egyébbre szük*ség, mint csak egy kérvény beadására, meg kell állapítanom, hogy olyan embereknek a kérvénye, akik éveken keresztül a harctéren teljesítették kötelességüket hazájukkal szemben, akikkel szemben sem erkölcsi, sem egyéb szempontból semmiféle kifogás fel nem merült, hónapokon és éveken keresztül fekszik el a belügyminisztériumban anélkül, hogy ezekhez hozzányúlnak. (Zsigmond Gyula: Öriási a torlódás, naponkint ezrével jönnek a kérvények, magam is meggyőződtem róla!) Én örülök neki, ha ezrével adják be őket, de abban az esetben, ha ezrével adják be a névmagyarosítási kérvényeket, és ezeket a kérvényeket el is akarják intézni, egy szolga is el tudja intézni. (Zsigmond Gyula: Nem éppen, mert vannak feltételei is!) Mi, t. képviselőtársam, nem fogjuk egymást meggyőzni ebben a kérdésben. Én a kormány álláspontján állok, amely azt mondja, hogy meg kell magyarosodni, csakhogy én ebben a kérdésben nyiltan is beszélek. Én ebben a kérdésben nyiltan megmondom, hogy külön osztály van a belügyminisztériumban, ahová bizonyos felekezetű állampolgárokéi ése 1931p május 2h-én, csütörtökön nak névmagyarosítás iránti kérvényei kerülnek. (Zsigmond Gyula: Nem tesznek különbséget, a felekezeti kérdésre nincsenek tekintettel! Meggyőződtem magam is róla! — Egy hang a batközépen: Miért sürgős?) Hogy miért sürgős, t. képviselőtársam? Ha egy kormány felszólítást intéz az ország lakosságához, hogy a nevét magyarosítsa meg, ebben az esetben vagy tiszta vizet öntök a pohárba, vagy pedig nem intézek ilyen felszólítást. (Gallasz Ágost Rudolf: Várja ki!) Nem várhatja ki, t. képviselőtársam, mert nincs ideje utánaszaladni. Ha valaki beadta a kérvényét, azt akarja, hogy ez a kérvény el is legyen intézve. Vagy meg kell mondani nyiltan, hogy ezeket a kérvényeket nem intézik el, vagy pedig ezeket a kérvényeket tényleg el kell intézni. Tisztára lehetetlenség az, hogy az emberekkel a bolondját járatják, a kérvényeket pedig tényleg nem intézik el. T. Képviselőház! Azokban a kérdésekben, amelyeket Büchler képviselőtársam itt felemlített, engem teljes mértékben megnyugtatott a belügyminiszter úr nyilatkozata, amelyben kijelentette, hogy ő minden hozzá intézett hasonló panaszt meg fog vizsgálni és el fog intézni. Meg kell állapítanom azt, hogy vidékről én magam is kapok ilyen leveleket, kapok sajnálatos túlkapásokról jelentéseket, és én minden egyes alkalommal a belügyminiszter úrnak küldöm el ezeket a leveleket. Legutóbb éppen a tegnapi nap folyamán küldöttem el a belügyminiszter úrhoz egy hasonló panaszt, és kérem a belügyminiszter urat, hogy azokban az ügyek ben, ahol ilyen túlkapásokat talál a hatósági közegek részéről, ezeket a kérdéseket és panaszokat,a legszigorúbban szíveskedjék elintézni, mert csak ekkor fog bekövetkezni az, hogy a jövőben hasonló esetek nem fognak előfordulni. T. Képviselőház! A belügyi tárcának egyéb problémáival, mint például a demokratikus választójognak a kérdésével már egyéb felszólalásaimmal kapcsolatosan voltam bátor foglalkozni. A^ magam részéről tisztán csak annyit vagyok még bátor elmondani éppen a felmerült választójogi problémával kapcsolatosan, hogy a választójognak nemcsak titkosnak kell lennie, mert csak az ia titkos választói jog az igazi demokratikus választójog, amelynél a polgárok oda adhatják szavazatukat, ahová akarják. Csak becsületes választójog fogadható el. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbalodalon.) Tekintettel arra, hogy a kormánnyal szemben bizalommal nem viseltetem, a belügyi tárca •költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Képviselőház! Ugyanazokról a problémákról kívánok néhány szót szólni a belügy tárcának költségvetésével kapcsolatban, mint előttem szólott t. képviselőtársam. Később kívánok felszólalásom során foglalkozni a választójognak s a fővárosnak ügyeivel, reflektálva a belügyminiszter úrnak mai beszédére. Méltóztassék megengedni előzetesen, hogy kiegészítsem azt a panaszsorozatot, amelyet mint közigazgatási atrocitást Büchler József t. képviselőtársam hozott fel. T. Képviselőház! En a rendőrség, különösen a budapest rendőrség iránt nagy elismeréssel viseltetem. A budapesti rendőrséget abszolút magasrendű testületnek tartom, amely iránt hálával tartozik minden polgár Budapesten, mert