Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

Az országgyűlés képviselőházának 282. i meggátlása miatt nem akar gyereket. (Ügy van! jobbfelől. — Wolff Károly: Részben örökjogi kérdések is hozzájárulnak!) Koncedálom, hogy ez a betegség magvát talán bizonyos gazdasági kérdésekben leli, (Zaj.) de szerintem a gazdasági kérdések már réges-régen elvesztették jelentőségüket ennél a problémánál, mert merem állítani, hogy ez a jelenség ma egy erkölcsi defektus, amelyet semmiféle gazdasági eszközzel és semmiféle más eszközzel, mint erkölcsi eszközökkel kiirtani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Wolff Károly: Részben az örök jogi törvények megváltoztatásával! — Patacsi Dénes közbeszól. — Friedrich István: Patacsi jegyzőnek menjen! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház! Mégegyszer hangsúlyozom: rendkívül örülök annak, hogy ez a kérdés ma a társadalom lelkiismeretét megint kezdi felébreszteni és közérdeklődés tárgya kezd lenni megint. Mert méltóztassanak nekem elhinni, hogy jóllehet ma még ez a kérdés az egész nemzet élveszületési statisztikáját nem rontja jelentékenyen, mégis olyan rágó szú ez a nemzet fáján, amely, ha nem tudjuk meggy ógyí tan, roppant komoly következményekkel járhat éppen a legtisztább magyar népességünk tekintetében. (Ügy van! Ügy van!) A kormánynak ez a probléma a legkomolyabb gondját képezi és mondhatom, hogy állandóan a legkülönbözőbb oldalakról és a legkülönbözőbb szempontból iparkodunk támadni ezt a kérdést. Őszintén megmondom, legtöbbet az erkölcsi ráhatástól várok, (Helyeslés.) de azért nem szabad figyelmen kívül hagyni ezt a problémát birtokpolitikai elgondolásainknál és adópolitikai elgondolásainknál sem. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Szociálpolitikai elgondolásainkat pedig különösen be kell állítanunk erre a problémára. (Wolff Károly: Meg kell változtatni az örökjogi törvényt!) Nagy kérdés, t. képviselőtársam, hogy az örökösödési jogunkban teendő változtatással, vájjon közelebb jutunk-e ennek a problémának a megoldásához. Én egészségügyi politikámban mindenekfelett első helyre helyezem azt, hogy ezt a problémát valahogyan meg tudjuk közelíteni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ezek után legyen szabad visszatérnem ahhoz a kérdéshez, hogy a legfontosabb egészségügyi feladatot, az itt is sokat emlegetett és sokat tárgyalt profilaxis kérdését, amelyet én ma a legfontosabb egészségügyi feladatnak látok és amelyet a mai anyagi viszonyok között a legkönyebben tudunk a megoldáshoz juttatni, hogyan képzelem én falusi viszonylatban megoldani. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Közegészségügyünk terén sok történt. Nemcsak azok a társadalmi intézmények érdemekiek említést, amelyek a közegészségüggyel foglalkoznak, — s itt elsősorban az állam által nagymértékben támogatott Stefánia anya- és csecsemővédő egyesületnek áldásos működését kell megemlítenem — hanem meg kell említenem a venereás betegségek és a tuberkulózis ellen küzdő egyesületeket is. Ezek a társadalmi intézmények mind megtették á maguk kötelességét. (Fábián Béla: Nem lehet egy tüdőbeteget elhelyezni!) Megtette a maga kötelességét a közegészségügyi intézet is, mert óriási mértékben hozzájárult a helyzet feltárásához és azoknak a lehetőségeknek a kikutatálése 19 SU május 24-én, csütörtökön 189 sához, amelyeknek segítségül vételével a bajokhoz hozzáférhetünk. En azonban azt hiszem, hogy most elkövetkezett annak az ideje, hogy összefogjuk mindazokat az erőket, .amelyek itt parallel működnek, hogy a társadalomnak, az egyesületeknek, az Önkormányzatoknak és az államnak erejét összefogva tűzzük ki azokat az irányokat, amelyek mellett a közegészségügyi problémák megoldhatók. (Helyeslés.) Az én programmom erre az összefogásra van bazírozva és én programmomat úgy állítottam fel, hogy kezdődik a bábakérdés megoldásán, a szülőnőnek, a terhesnőnek a problémáján, folytatódik a csecsemőnek és a gyermeknek problémáján és megy tovább az iskolaorvosi intézméj nyen, vagyis a gyermeknek az iskolában való gondozásán keresztül (Helyeslés.) a családvédelemre és megy tovább a falusi szociális védelemre. En, t. Képviselőház, a mi anyagi eszközeink mellett megoldhatónak a közegészségügy és a társadalomvédelem problémáját csak úgy tudom elképzelni, ha az a primitív falusi viszonylatokhoz mérten egyszerű eszközökkel dolgozik(Ügy van! jobbfelől.)) Hogyan állunk ma például a bábaügy terén? Ebben a tekintetben nem mulaszthatom el, hogy meg ne emlékezzem azokról az elévülhetetlen érdemekről, amelyeket Tauffer Vilmos professzor úr ennek a kérdésnek kimunkálása körül elért. (Ügy van! Éljenzés és taps!) A bábaügy az 1876 : XIV. tc.-en alapszik. Ennek az alapján még most is vannak itt-ott úgynevezett cédulás bábák, akikre a falusi születések kérdése bízva^ van. Ha ennek a problémának fontosságát átlátjuk és ha hozzávesszük, hogy infekcióra hajlamosabb, infekciónak jobban kitett emberi lény, mint a szülőinő, nincsen, akkor be kell látnunk, hogy az a helyzet, hogy ma szülőnőink és csecsemőink helyenként ezekre a legprimitívebb, nem akarok rosszat mondani vele, parasztbábákra vannak rábízva, tarthatatlan. (Ügy van! Ügy van!) Nekünk azonban arra kell törekednünk, hogy falvainkban intelligens bábák lássák el ezt a feladatot. (Ügy van! Ügy van!) Itt természetesen beleütközünk a pénzügyi problémákba. El kell ismernünk, hogy községeink mai háztartási helyzetükben nem tudják a bábákat kétezer vagy háromezer pengő évi fizetéssel dotálni, de viszont az is kétségtelen, hogy -háromszáz pengős és maximálisan hatszáz pengős évi dotálással intelligens bábát nem fogunk kapni. A problémát tehát úgy kell megfognom, hogy a •bábaproblémával, a bába feladataival egyesítem a gyermekvédelem, a csecsemővédelem, a társadalomvédelem és a családvédelem problémáit, egy személyre bízva abban a kis községi viszonylatban. (Helyeslés.) Ne méltóztassék ezen, csodálkozni. Azok a tapasztalatok, amelyeket azokkal a védőnőkkel, akiket az Országos Közegészségügyi Intézet és akiket a Stefánia Anya- és Csecsemővédő Szövetség kiképzett, szereztünk, mondhatom a legjobbak és most már ezeknek a tapasztalatoknak alapján merem állítani, hogy rendkívüli eredményeket tudtunk elérni közegészségügyi, társadalomvédelmi és szociális téren ott, ahol egy ilyen megfelelő, intelligens, természetesen nagy szociális érzékkel rendelkező védőnőt tudtunk beállítani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A mi viszonyaink mellett a falun, — az alföldi települési viszonyoktól eltekintve, ahol meg a tanyakérdés jön előtérbe — kicsi, fa28*