Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

190 Az országgyűlés képviselőházának 282, lusi alakulatokkal, kis falusi típusokkal kell számolnunk. Ezeknek a/kis falusi típusoknak egészségügyi ellátása ma egyedül és kizárólag a körorvosra és a községi orvosra van bízva. Kétségtelen, hogy a községi orvos nagyon sokat tud tenni, ha a hivatása magaslatán áll. (Uhun Ferenc: Sajnos, a legtöbbször nincsen a hivatása magaslatán!) Nem merem azt állítani, hogy a legtöbbször nincs, de bizony sok esetben nincs. Erről a kérdésről szándékozom még beszélni. Ha e mellé a körorvos mellé egy magas képzettségű, intelligens és nagy szociális érzékkel bíró védőnőt tudok beállítani, (Helyeslés jobbfelől és a középen.) akkor a közegészségügyi és társadalomvédelmi problémákat abban a faluban meg tudom oldani és meg vagyok róla győződve, hogy egy ilyen megfelelő védőnő útján tudom a legjobban megtámadni az egyke-kérdést is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) mert a tapasztalat szerint az ilyen védőnők a legközelebb jutnak a lelkekhez és a legjobban tudják ~- jobban, mint a pap és a tanító, ezt merem állítani — lelkileg azt a népet befolyásolni. (Jánossy Gábor: Több bizalma is van a j népnek iránta!) Ennek az elgondolásnak alapján állítottam fel egy 10 éves programmot, amely bizonyos szerény keretek között költségvetésemben is mutatkozik és ameiynek végrehajtásaképpen 800 helyen szándékozom iíyen védőnő-körzeteket felállítani, vagyis 10 év alatt — természetesen, iha a gazdasági viszonyaink megengedik — ez a programm sokkal gyorsabban lesz megvalósítható. De a legszerényebb eszközöket véve figyelembe, 10 év alatt lesz ilyen módon az ország egy ilyen profilaktikus hálózattal ellátva. Ettől nagyon sokat várok. Nem mondom, hogy megoldja az összes problémáinkat, de mindenesetre a mainál sokkal tökéletesebb helyzetet fog teremteni. A városi problémákról ez alkalommal nem kívánok beszélni, mert^ hiszen városaink a kultúrszínvonalukhoz képest megfelelően maguk gondoskodnak a közegészségügyi és különösen profilaktikus problémáikról. Városaink és városias nagyobb községeink vannak azután hivatva arra, hogy e helyett az általános egészségvédelmi szisztéma helyett, amelyet én a kis falvakban beállítok, illetőleg beállítani szándékozom, szakvédelmi szolgálatokat állítsanak be. Egy nagyobb város el fogja azt bírni, hogy neki egy tuberkulózis ellen védekező intézménye, egy külön anya- és csecsemővédelmi intézménye, egy venereás intézménye legyen, és hogy neki mindazok a diszpanzerei meg legyenek, amelyek a fertőző betegségek leküzdésére és a népbetegségek elleni küzdelemre alkalmasak. Viszont ezek a városi, vagy mondjuk nagyobb falusi központok^ amelyekben szakszerűen van már az egészségvédelem kiképezve, szolgálhatnak bizonyos falusi körzeteknek központjául, szolgálhatnak arra, hogy azokat a dolgokat, amelyeket ez a szimpla, egységesített falusi egészségvédelem és profilakszis ellátni nem tudnak, ezek a, mondjuk, járási vagy kisebb körzeti központok lássák el a maguk tökéletesebb berendezkedésével. Ezt a programmot aránylag igen szerény anyagi eszközökkel meg lehet és meggyőződésem szerint meg kell valósítanunk, mert ez a legnagyobb szolgálat, amelyet a közegészségügyért ma tenni tudunk. T. Képviselőház! Ezzel tulajdonképpen végeztem is azokkal a nagyobb problémákkal, amelyeket költségvetésem tárgyalása során fel ülése 1934 május 24-én, csütörtökön akartam említeni, hiszen, tekintettel arra, hogy költségvetésem nem változott Összegileg jóformán semmit sem, sok mondanivalóm ezen a téren nincs. r A költségvetés tárgyalása kapcsán most még kitérek azokra a kérdésekre, amelyek a rámbízott úgynevezett racionalizálási feladatokkal függenek Össze. A múlt évi költségvetés tárgyalásakor voltam bátor kifejteni azokat az elgondolásaimat, amelyeket a közigazgatás megreformálásának kérdésében célomul kitűztem. Ezeket. most nem akarom ismételni, csak kvázi magyarázatot akarok adni ahhoz, hogy a törvényhozás elé eddig azokkal az akkor beigért törvényjavaslatokkal nem jöhettem. Minél jobban, minél behatóbban foglalkozik az ember egy problémával, annál inkább látja a nehézségeket és természetesen annál inkább sarkaltatik arra, hogy minél alaposabb munkát végezzen. Ez az egyik ok. A másik ok pedig az, hogy azok a javaslatok, különösen pedig az alsófokú közigazgatási bíráskodásról szóló javaslat, olyan szoros összefüggést mutatnak a pénzügyi adminisztrációnak különösen a processzuális részével, de a szervezeti részével is, hogy a kettőt egymástól függetlenül megoldani lehetetlennek bizonyult. Ennélfogva meg kell várnom, amíg a pénzügyminiszter úr elkészíti errevonatkozólag a maga javaslatát és akkor együtt fogunk jönni a kettővel. Ugyancsak beígértem akkor a gyámügyi törvény reformját és ezzel kapcsolatban a gyermekvédelemre vonatkozó intézkedések törvényes rendezését is. Ezek a javaslatok is készen vannak, nem jöttem azonban ezekkel eddig a törvényhozás elé azért, mert éppen a profilaxist, az egészségügy nagy problémáit is sok vonatkozásban be kell ide kapcsolnom. A megszervezés sok vonatkozásban érinti a közegészségügyi problémánkat úgy, hogy az egész programm összes részleteinek ki kellett alakulniuk, mielőtt ezeket a törvényhozási munkákat meg lehetett kezdeni. Azt hiszem, hogy az ősszel abba a helyzetbe kerälök, hogy úgy az alsóíokú közigazgatási bíráskodásról, mint pe dig a gyámügyi igazgatásról szóló javaslatomat a Ház elé terjeszthetem. (Esztergályos János: Ha valami különösebb esemény nem történik!) Ha nem leszek ebben a székben, akkor nem fogom állani a szavamat, erről biztosítom a képviselő urat. Ugyancsak a Ház elé fogok jönni az orvosi kamarára vonatkozó javaslattal, amely első lépés kíván lenni az orvosi társadalom kétségtelenül nagyon nehéz helyzetének megjavítása tekintetében. (Fábián Béla közbeszól. — Zaj ) Nagyon jól tudom, de azt is tudom, hogy ha az orvosi társadalom megfelelően meg van szervezve és a maga szakkérdéseit egy törvényes szervezetben tudja letárgyalni és képviselni, akkor egészen másként fognak a problémák jelentkezni és könnyebb lesz azoknak a megoldása, mint a mai. szervezetlenségben. (Peyer Károly: Bár ne volna mérnöki kamara se, akkor, ma is jobb volna! — Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) T. Ház! Ezek után legyen szabad még röviden azokra az egyes kérdésekre reflektálnom, amelyeket a felszólalt képviselő urak itt a vita során felvetettek. Farkas Tibor képviselő úr említett egy kérdést, amely részemről is megemlítést érdemel. Kifogásolta azt, hogy a törvényhatósági és községi tisztviselők alkalmazásánál az egészségügyi vizsgálat, illetőleg a