Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-282
188 Az országgyűlés képviselőházának 282, A főváros elsőrendűen végzi ebben a tekintetben a kötelességét. (Ügy van! Ügy van! — Rakovszky Tibor: El kell ismerni! — Rassay Károly: Ezt is mondjuk meg!) T. Ház! Ma már megállapíthatom, hogy azokon a nyomokon, azokon a vágányokon, amelyeket elődeim közegészségügyi tekintetben lefektettek és amelyek ma már kipróbáltattak, kell tovább haladnunk a közegészségügy kiépítése terén. Itt azonban legyen szabad, mielőtt most a közegészségügyi problémákkal, illetőleg közegészségügyi programmommal foglalkoznék, néhány kérdésre rámutatnom, amelyek fajfennmaradási és népszaporodási szempontból, tehát a nemzet nagy problémái szempontjából tényleg aggasztók. Az egyik kérdés az, hogy az élveszületések szama — ezt konstatálni kell — határozottan visszamegy és ezt csak a halálozások számának apasztásával, vagyis az emberek életkorának meghosszabbításával lehet .ellensúlyozni. Ez kétségtelenül egészségtelen folyamat, mert hiszen régen megvan már állapítva, hogy az a nemzet, amely az élveszületések számában lesülyedt a 18 ezrelékre, pusztulásra van ítélve. Mi ettől a 18 ezreléktől ebben a tekintetben nem állunk messze, nekünk tehát igenis a legnagyobb gondunk kell hogy legyen az a probléma, hogy az élveszületések számát emeljük. (Rassay Károly: Kenyér! Kenyér! — Farkas István: Kenyér! Munkanélküli segély!) Itt természetesen rendkívül nagy szerepet játszanak a gazdasági kérdések, (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) illetőleg az ország népességének gazdasági szintje. El kell ismerni, hogy a mai nyomorúságban ezt a kérdést gazdasági oldalán megfogni rendkívül nehéz. (Ügy van! jobbfelöl.) De én nyugodt lélekkel merem állítani, hogy a gazdasági nyomorúságon kívül vannak itt egyéb tényezők is, amelyek közrejátszanak ebben a nagy bajban (Ügy van! Ügy van!) és amely tényezők leküzdése végett, igenis, mindenkinek küzdenie kelL (Hulljuk! Halljuk!) Mert a születések számának apadása nemcsak azoknál a társadalmi rétegeknél mutatkozik, amelyekhez tartozóknak házassága azért meddő vagy azért kevés gyermekű, mert a gazdasági nyomorúság nem engedi meg nekik a gyermekek felnevelését. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Leggazdagabb társadalmi rétegeinkben is látunk ugyanis ilyen jelenségeket. (Ügy van! Ügy van!) JSTem lehet tagadni, hogy ebben a jelenségben (Zaj. — Elnök csenget.) egy erkölcsi defektus is súlyos szerepet játszik. (Ügy van! Ügy man!) Ebben a jelenségben, igenis, szerepet játszik az az egocentrikus életfelfogás, amely kezd úrrá lenni az európai társadalmon, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) amelynek hatása alatt az ember mindig csak a saját kényelmére van tekintettel (Ügy van! Ügy van! Taps u jobboldalon.) és nemcsak a nemzet érdekeit nem nézi, hanem még saját családjának érdekeit sem. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nincs mentség azzal a jelenséggel szemben, hogy a gazdagok társadalma élén álló embereknek ma nincs gyermekük, vagy csak kevés gyermekük van. Ezeket a jelenségeket nem lehet a gazdasági nyomorúsággal magyarázni. (Esztergályos János: Földhöz kell juttatni a falusi népet, hogy legyen kenyér! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Legyenek türelemmel a képviselő urak, rá fogok térni arra is. (Esztergályos János közbeszól.) ülése 19 3 í május 2U-én, csütörtökön Elnök: Csendet kérek, Esztergályos képviselő úr! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Itt van azután a város publikuma. E közé számítom a gazdag rétegeket, kivéve a lateiner osztályt, a polgári osztályt és a proletárságot egyaránt. Ezeknél az élveszületések számának apadása már kétségtelenül elsősorban gazdasági probléma. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Bár a középosztálybelieknél is elharapódzni látom ugyanazt az erkölcsi fogyatékosságot, mégsem tudok reájuk követ hajítani, azért, mert nem kívánhatja senki az emberektől azt, hogy gyermekeikből nyomorgó proletárokat neveljenek. (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) Konstatálnom kell tehát, hogy a városi publikum egs ke-problémája elsősorban gazdasági és szociális probléma és ezen csak gazdasági eszközökkel lehet segíteni. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! — Zaj. — Elnök csenget.) De nem szabad elmulasztani itt sem felébreszteni az emberekben az emberi lelkiismeretet, mert utóvégre nagyon sok példáját látjuk annak, hogy az emberek sot gyermek' mellett lemondanak sokmindenféléről csak azért, hogy gyermeket neveljenek és családjuk életét továbbfolytathassák és a nemzetnek hajtsanak hasznot. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Ezt a szempontot azért itt sem szabad teljesen mellőzni. (Mozgás. — Elnök csenget.) Egészen más jellegű probléma a falu problémája. A falu ebben a tekintetben túlnyomó részben egészséges. A falvakban, meg kell állapítani, hogy a mai nagy nyomorúság ellenére is alig apadt a születések száma, sőt helyenkint egyáltalában nem apadt. Ellenben vidékenkint s éppen a tősgyökeres magyar vidékeken van a falunak egy rákszerű betegsége, — nem tudom máskép jellemezni — az egyke, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) amely (semmiféle gazdasági okkal, semmiféle más okkal meg nem magyarázható, mint azzal, amelyet rögtön meg fogok mondani, meg fogok jelölni. Ez az ok egy mélyenfekvő morális ok, (Patacsi Dénes: Erkölcsi züllés!) amely ma már veszedelmes divatnak, morális clferdülésben gyökerező divatnak nevezhető. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Esztergályos János: Ez különösen ott jelentkezik, ahol a nagybirtok terpeszkedik! — Ellenmondások a jobboldalon. — Zaj. — Patacsi Dénes: Az erkölcsnek nincs összefüggése a birtokkal! — Esztergályos János: Fel kell osztani a nagybirtokokat!) Elnök: Esztergályos János képviselő urat kérem, ne méltóztassék külön előadást tartani. (Esztergályos János újból közbeszól.) Esztergályos képviselő urat rendreutasítom. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Esztergályos János képviselő úr nagyon alapos tévedésben van. Csodálom ezt a tévedését, mert nagyon közeli képviselő az egykés vidékhez. (Esztergályos János: Statisztikai adatokból tudom!) En a magyar egykés vidékek viszonyait ismerem és nagyban és egészben meg kell állapítanom, hogy ez az egyke-probléma nem a szegény földnélküli népet, hanem a legvagyonosabb magyar parasztságot pusztítja, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) ahol egyáltalában nem lehet megindokolni a dolgot azzal, hogy az illető a birtok-elaprózódás megakadályozása miatt vagy a nyomorúság