Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

Az országgyűlés képviselőházának 282. ülése 1934 május 2U-én, csütörtökön 187 pengő, úgyhogy a ma konstatálható, fixírozható és nyitvaálló deficitek 30 millió pengőt tesznek ki. Vagyis mi történt ezzel a 15 milliós tranzakcióval? Az történt, hogy átkonvveltünk a kölcsönalapból 15 millió pengőt, ott ! támadt egy 15 milliós minusz, átkönyveltük a I háztartási alapba, ott támadt egy 15 mlliós ! plusz, plusz és minusz egymást kiegyenlítik, a helyzet teíhát ebben a tekintetben nem változott. (Wolff Károly: Még a kétmilliónak is van ellentétele!!) Nincs semmi ellentétele. (Wolff Károly: Van, vita van felette!) Bocsánatot kérek, semmiféle ellentétele nincs. (Fábián Béla: Ki kell dobni a könyvelőt és rendben van!) Nem akarok tovább ezzel a kérdéssel foglalkozni, az egészet csak azért 'hoztam fel, hogy a közvéleményt egyszer informáljam arról, hogy az a nagy szenzáció és az a sok vita, amely e körül a kérdés körül folyt, tulajdonképpen mind kárbaveszett, mert a főváros 'helyzetén ez az átkönyvelési művelet egy fillérnyi változtatást nem idézett elo s azok a feladatok, amelyek miatt komolyan bele kell néznünk a főváros háztartásába, változatlanul fennállanak ma is. (Rassay Károly: Deficit és adósság két különböző dolog! — Friedrich István: Tizenöt év alatt jött létre. — Zaj. — Egy hang a balközépen: Hagyjátok már! — Rassay Károly: Ez van olyan fontos, mint egy jegyzőnek a visszaélése!) Elnök: Csendet kérek! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Legyen szabad most áttérnem költségvetésemnek egy másik körére, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) egy olyan témakörre, amely — nagy örömmel kell konstatálnom — az utóbbi időben a közvéleményt, a sajtót, de a költségvetési vita tanulsága szerint a Képviselőházat is igen behatóan foglalkoztatta. Ez a közegészségügyi problémák kérdése, amelyek meggyőződésem szerint ma centrális problémáit ölelik fel a nemzeti életnek. (Úgy van! Ügy van! jobb felől.) Elhangzottak itt az általános vita során is igen érdekes, nagyértékű felszólalások ezekre a problémákra vonatkozólag s nekem legelsősorban azzal a korrekcióval kell élnem, hogy nem szabad túlságosan pesszimisztikusan néznünk a helyzetet az ország népszaporodása és az ország közegészségügyi helyzete tekintetében. (Fábián Béla: Jól néznek ki vidéken az egészségügyi intézmények!) Leszek bátor rövid statisztikai adatokat felolvasni, amelyekkel igazolom, hogy a háború óta az ország közegészségügyi állapota, illetőleg a mortalitási helyzet és a természetes szaporodás kérdése állandóan javuló tendenciát mutatnak. (Esztergályos János: Es a tüdővész pusztítása, a gyermekhalandóság? Ezrével pusztulnak el a gyermekek orvosi segítség nélkül! — Zaj. — Elnök csenget.) Ma bátran elmondhatjuk, hogy halálozási statisztikánk, illetőleg népszaporodási statisztikánk azon a nívón mozog, amelyen körülbelül a mi kultúránknak és a mi életviszonyainknak megfelelő nemzeteknél általában mozog: jobb, mint a nyugati nemzeteké, roszszabb, mint a tőlünk Keletre fekvő és a Balkánon fekvő nemzeteké, amelyeknél a szaporaság kétségkívül óriási mértékben nagyobb, mint nálunk. De semmiesetre sem állítható az, ihogy a szaporodás, illetőleg a mortalitás kérdései körül kétségbeejtő volna a helyzet. Ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk a többi államok, különösen a bennünket közelebbKJ5PVISELÖHÁZI NAPLÓ XXIII. ről érdeklő államok adataival, akkor a következőket konstatálhatjuk. Csak az 1931. évi adatokat hasonlíthatom össze, a külföldi államokról újabb statisztikai adataink még nincsenek, míg a magyarországi statisztikai ada-. tok már 1933-ról is megvannak. Romániában az élveszületések ezreléke 1931-ben 33*3 volt, Lengyelországban 30'2, Bulgáriában 28*5 — ezek a legszaporább népek — Csehszlovákiában 21*5, Olaszországban 24'9, Németországban ltí, Ausztriában 15*9, míg Magyarországon az élveszületések ezreléke 1931-ben 23'7, 1932-ben 23*4, 1933-ban 21*5. Itt tehát igen elszomorító visszafejlődéssel állunk szemben. Ezzel szemben a -halálozási statisztika — méltóztassék megfigyelni — a következő. (Halljuk! Halljuk!) Romániában 1931-ben 20'8, Lengyelországban 15*5, — tudniillik ezer lakosra számítva — Bulgáriában 16*3, Csehszlovákiában 14*4, Olaszországban 14*8, Németországban 11*2, Ausztriában 14, Magyarországon 1931-ben 16*6, 1932-ben 17*9, 1933-ban 14'6. Ha tehát ezt a két adatcsoportot összehasonlítjuk és ebből állapítjuk meg az eredményeket, akkor megállapíthatjuk, hogy míg nálunk az élveszületések aránya 1929-hez viszonyítva 3'6-del csökkent... (Friedrich István: Nem tized!) Ezerből 3*6, ezer lakosra ennyi, a rövidség okáért mondom így, méltóztassék tudomásul venni, így mégis csak tized. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Viszont a halálozás csökkent 3*2 ezrelékkel, úgy, hogy a természetes szaporodás arányszáma csak 0*4 ezrelékkel apadt. Ezzel szemben például Németországban az apadás 0*5 ezrelék, Olaszországban emelkedés van, a többi államban pedig körülbelül ugyanannyi az apadás, mint nálunk. Ennélfogva azt mondani, t. Képviselőház, hogy a mi népszaporodási helyzetünk a környező államokkal vagy általában az e tekintetben fennálló általános statisztikai adatokkal szemben kedvezőtlen volna, nem lehet. Meg kell állapítanom azt is, hogy a háború utáni években például a hevenyfertoző^ betegségek tekintetében lényeges változás állt elő, mégpedig igen lényeges javulás. Ha csak a legutóbbi adatokat veszem s az 1933. évi adatokat hasonlítom össze az 1934. év első negyedének adataival, akkor meg kell állapítanom a következőket: Az 1933. év első negyedében kanyaróban történt 122 elhalálozás, az 1934. év első negyedében 29, vörhenyben 81-gyel szemben 53, influenzában 561-gyel szemben 136, szamárhurutban 102-vel szemben 53, diftériában 455-tel szemben 249, tifuszban 310-zel szemben 56 és vérhasban 19-cel szemben 8. Vagyis a legtipikusabb 8 hevenyfertőző betegségben a javuilás 55%-nak felel meg. (Esztergályos János: Es a tuberkulózisban 1) Arról külön beszélek majd! Tuberkulózis-halálozásunk szintén lényegesen visszafejlődik. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nana!) Lényegesen! Majd rátérek azután a tennivalókra. Ne méltóztassék azt hinni, hogy rózsás képet akarok festeni. En csak a valóságot akarom elmondani és konstatálni akarom azt, hogy igenis azoknak a közegészségügyi berendezéseknek és annak a munkának következtében, amelyet közegészségügyi szerveink a háború óta rendszeresen végeznek, megvannak az áldásos gyümölcsei. (Rassay Károly: Külön dicséret a fővárosnak!) 28