Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

Az országgyűlés képviselöhő.zának 282 rendel és a nép szociális problémáinak megoldására nem tud semmit sem tenni. A közigazgatási hatóságok főtisztviselői, a szolgabírák, meg a jegyzők is bizonyos mértékben ellenszenvessé fognak válni, ha csak a kényszerítő intézkedéseket hajtják végre és nem tudnak a szociális problémák megoldása érdekében cselekedni. En különösen arra mutatok rá, hogy mindaddig, amíg ez lehetségessé válik, méltóztassék pl. a háziipari foglalkoztatást erősebben felkarolni és méltóztassék az állami munkaközvetítés megszervezésével, az állam által inaugurált munkaalkalmak megteremtésével is lehetővé tenni a munkanélküliség teljes eliminálását. Éppen azért, mivel tudom, hogy a községek, a törvényhatóságok háztartása ez időszerűit nagyon is túl van terhelve, nem tudom megérteni, hogy a belügyminiszter úr miért nincs elismeréssel az olyan közületek iránt, amelyek a maguk részéről a munkanélküliség megszüntetése érdekében mindent megtesznek. Elsősorban utalok arra, hogy talán Budapest székesfőváros az egyetlen a közületek közül, amely a munkanélküliség megszüntetése kérdésében, azt lehet mondani, igazán minden dicséretet megérdemel. Mindennek ellenére a székesfőváros törvényhatóságának .a legutóbbi törvényjavaslat indokolása szerint olyan veszszőfutásban volt itt része, hogy én feltétlenül kívánatosnak tartanám, hogy a belügyminiszter úr a maga részéről arról a helyről, ahonnan ez a vád elhangzott a székesfőváros ellen, ezt a vádat helyesbítse- A belügyminiszter úr ismerje el, hogy ennek a kérdésnek az idehozatala nem egyedül a törvényhatóság megrendszabályozása okából történt és nem a törvényhatóság racionalizálása volt a cél, hanem egyeseknek volt a célja, hogy ezen keresztül maguknak politikai és egyéni érdemeket szerezzenek. (Meskó Zoltán: Ki lesz a főpolgármesteri) Nagyon sajnálom, hogy a belügyminiszter úr ebben a kérdésben befolyásolni hagyta magát egyes törvényhatósági tisztviselők részéről. Mert nagyon furcsán áll ma az, ha egyesek a zárszámadási számadások kapcsán, mint ahogy ez kiderült, egy olyan nagyobb összeget tudtak a törvényhatóság szeme elől elbujtatni, amely összeggel a törvényhatóságot szanálni lehetett volna. Ügy érzem, hogy ebben az országban nincs egyetlen törvényhatóság, amely megengedte volna, vagy eltűrte volna, hogy bármelyik tisztviselője vagy főtisztviselője ellene az államhatalomnál, hogy úgy fejezzem ki magamat, árulkodjék és esetleg olyan színben tüntesse fel a törvényhatóság működését, mintha nem felelne meg a közérdeknek és az adófizető polgárok érdekeinek, inert én úgy érzem, hogy minden törvényhatóság működésének csak egy kritériuma lehet, — amint azt az előttem, szólott Farkas Tibort, képviselőtársam is hangsúlyozta — az adófizető polgárok érdekeinek minden tekintetben való kielégítése. Kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék ebben a kérdésben jól informáltatni magát és méltóztassék azokat az informátorokat, akik ebben a kérdésben félrevezették, környezetéből eltávolítani, vagy legalább is ezek információit a jövőben igénybe nem venni. Nem akarok ebbe a kérdésbe belemerülni, mert hiszen tegnap Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam ezt a problémát itt egészen helyesen fejtette ki és rámutatott azokra a princípiumokra, amelyekkel ennek a kérdésnek megoldását KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. ülése 19 Bk május 2U-én, csütörtökön 171 előbbre lehet vinni. Ennek a törvényjavaslatnak nem szabad bejutnia a magyar törvénytárba, ennek törvényerőre emelkedését és életbeléptetését lehetetlenné kell tenni. Én úgy érzem, —és azt hiszem, befelé a belügyminiszter úr is ezen a felfogáson és állásponton van — hogy ez ,a törvényjavaslat nem volt időszerű és ezt nagyon rosszkor hozták ide a törvényhozás elé. T. Képviselőház! A belügyminiszter úr a pénzügyi bizottság ülésén arról beszélt, hogy a szociálihigiéniai szolgálattal csak az utóbbi időben foglalkoztak szisztematikusan az országban, mert eddig Magyarországon szisztematikusan nem foglalkozott senki sem a közegészségügyi szolgálattal. En, t. belügyminiszter úr, ezt tagadásba veszem, mert állítom, hogy alig van olyan állam, amelynek olyan jól megalkotott törvénye legyen, mint nekünk az 1876. évi XIV. te. Ezt a törvényt tulajdonképpen csak ki kellene tölteni tartalommal, hogy úgy fejezzem ki magamat, egyes fejezeteit ki kellene munkálni. Ez a kötelessége pedig a közegészségügyi tanácsnak volna, amely tanácsot nem adminisztratív dolgokkal és aktaintézésekkel kell foglalkoztatni, hanem ilyen problémák megoldásával kell neki munkát nyújtani. Nagyon jól tudom, hogy ez a törvény minden tekintetben kielégíti azokat a követelményeket, amelyeket a prevenció kérdése is támaszt vele szemben és éppen azért, amikor annakidején Ghyser Kornél ennek a törvénynek megalkotásánál és végrehajtásánál olyan tevékeny részt vett, nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a magyar közegészségügynek olyan lendületet és irányt szabott, amely lendületet és irányt tulajdonképpen csak a háború állított meg. Ez a háború ugyanis különleges helyzet elé állította a magyar közegészségügyet a maga váratlanul reánk törő nehézségeivel. Az idegen hatalmak nyomása akadályozta meg, hogy ez a közegészségügyi politika teljes egészében érvényesüljön. Én úgy érzem, t. miniszter úr, hogy ez a közegészségügyi szisztematikus munka úgy van beállítva, mintha ez csak az utóbbi időben történt volna és eddig ilyen szisztematikus munkával senki sem foglalkozott volna. Szerintem nem a szisztémák fogják megmenteni a népet a tbc-s veszedelemtől, hanem a kereseti lehetőségek megszaporodása és nem a leegyszerűsített eljárások viszik közelebb a higiénikus gondolkozást az emberekhez, hanem az, ha becsületesen fizetett orvosok fogják elvégezni a közegészségügyi propagandát és ezek az orvosok fogják belecsepegtetni a népbe az egészségügyi öntudatot. Nem elég az emberek lelkében felébreszteni a higiénikus gondolkozást és nem elég azt ébrentartani, hanem rendelkezésre kell bocsátani azokat az eszközöket is, amelyekkel^ az emberek ezeket a problémákat meg tudják oldani. En, t. miniszter úr, a magam részéről minden munkát, amit ebben a kérdésben bárki is hármely vonalon kifejt, helyesnek tartok, aláírok, aláhúzok és csak tisztelettel hajlom meg az előtt, aki ennek a munkának előbbrevitejéhen közreműködik. En elismerem Johan Béla dr.-nak, a közegészségügyi intézet vezetőjének az öntevékenységgel létrehozott közegészségügyi intézmények útján kifejtett propagandatevékenységét, elismerem a közegészségügyi ismeretterjesztésnek nagy lendülettel keresztülvitt irányítását. Tisztelettel kérdezném azonban a miniszter úrtól, ki nem csinálta volna meg ezt az ő helyén, ha megfelelő 'pénzösszeg 26,