Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

Az országgyűlés képviselőházának 282, ülése 19 3 A május 2h-én, csütörtökön állott volna a rendelkezésére, megfelelő anyagi eszközök híján pedig senki sem tudott volna ennek eleget tenni. A közegészségügyi intézet vezetője csak kötelességének tesz tehát eleget, amikor ezt a munkát 'helyesen és jó irányban fejti ki, azonban úgy érzem azt, hogy ennek a munkának kifejtése nem történik olyan értelemben, hogy az orvosi társadalomnak minden egyes tagját ëbhez a munkához igénybe venné. Sok száz orvos dolgozik ma is és dolgozott a múltban is önzetlenül ebben az országban és nem kért, nem kívánt érte semmiféle elismerést, csak megbecsülést. Ez a megbecsülés, sajnos, az utóbbi időben meglehetősen hiányosan jutott az orvosi társadalomnak osztályrészül. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urak hangosabban beszélnek, mint a szónok! Csilléry András: Ennek az orvosi munkának a megbecsülését úgy értem én, tisztelt miniszter úr, hogy ne méltóztassék megengedni, hogy egyes intézmények saját önpropaganda tevékenységük érdekében használják. ,ki .az orvosokat ingyenesen és az ingyenes munka által igyekezzenek maguknak előnyt szerezni, az orvosi munkának az értékét pedig devalválni. Viszont azt sem tartom helyesnek, hogy sok olyan intézmény foglalkozik egészségügyi pro' pagandával, amelyek egymást munkájukban keresztezik. Itt utalok arra, hogy a legutóbbi időben mennyi differencia adódik a hivatalos propaganda és a nagyon tiszteletreméltó és minden elismerést megérdemlő Stefánia Szövetség munkája között. Itt van a tbc. elleni küzdelemnek, a venereás betegségek elleni küzdelemnek a munkája. Külön szervek végzik ezt a munkát. Utalok viszont arra is, hogy legutóbb a Vörös Kereszt Egylet, (Ügy • van! a jobboldalon.) amelynek hivatása volna talán a mentésügybe való erőteljesebb bekapcsolódás, szintén egyes orvosi gyógyítási ágazatok propagálásával akarja az egészségügyi munkából a részét kivenni legtöbbször egymással szemben. Tisztelettel vagyok bátor rámutatni, hogy nagyon jó gondolat volt, amely már évekkel ezelőtt felvetődött az orvosi társadalomban, az orvosi munkaközösségnek és az ezek között az egyesületek és intézmények között való munkaközösségnek a megteremtése. "Ügy érzem, hogy nemcsak a belügyminisztériumnak, hanem a belügyminisztérium egyes szerveinek is a hivatása volna ennek a (munkaközösségnek a megszervezése. Hat éve annak, hogy az Országos Orvosszöveteég egyik kongresszusán ezt a gondolatot felvetették. Ebben az irányban a mai napig semmiféle intézkedés nem történt, hanem' ellenkezőleg, azt lehet mondani, hogy az egyesületek között és a hivatalos szervek közt állandó torzsalkodások és állandó súrlódások vannak. Ezeket pedig nekünk helyes nevezőre kell hoznunk. Ha keresem az okát, hogy mi okozza ezt, akkor az okot abban kell látnom, hogy a közegészségügyi intézet jelenlegi vezetője talán nem birja ebben a kérdésben valamennyi egyesület, intézmény osztatlan bizalmát. Bátor voltam előrebocsátani, hogy tárgyilagos leszek. Elismerem az ő, Johann Béla munkáját és működését, viszont azonban azt is meg^kell állapítanom, hogy neki a maga személyében is tűrnie kell a kritikát ebben a kérdésben, amely minden oldalról megnyilvánul vele szemben. En igenis látom a helyes módot, ahogyan a kérdést le lehetne vezetni. Ne törekedjék a közegészségügyi intézet vezetője egyénileg diktatórikus .szerepre. Ne avatkozzék bele minduntalan a közösségek munkájába. Méltóztassék megengedni, hogy arra is rámutassak, hogy az ilyen beavatkozások még mindig idiszszonanciát termeltek. így például amikor beleavatkozott az orvosi társadalom, a Magyar Országos Orvosszövetség kérdésébe. Ne igyekezzék megbontani az orvosok közt a harmóniát. Ne igyekezzék ' diszharmóniát teremteni. Rá akarok mutatni, hogy amikor a kamarai rendszerre kívánt rátérni az orvosi társadalom, akkor egy egészen új elgondolás problémáját vetette fel, amely teljesen, homlokegyenest ellentétben állott magával a miniszter úr elgondolásával. ^ (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Mi köze ehhez a közegészségügyi intézetnek? — Ügy van! a jobboldalon.) Ehhez a közegészségügyi intézetnek csak anynyi'ban van köze, mert a közegészségügyi intézet vezetője diszharmóniát teremtett e kérdésben. De rá akarok mutatni arra is, hogy a legutóbbi alkalommal az orvosi sajtó terén hasonló problémát vetett fel. A közegészségügyi intézet maradjon abban a munkakörben, amely a prevenció kimunkálását szolgálja. A belügyi tárca költségvetésében benne szerepel, hogy a Népegészségügyet, ezt a hivatalos lapot meg fogják szüntetni. Ehelyett pedig ugyanakkor egy másik lapot, amelyet újonnan kreált a közegészségügyi intézet, fogja a hivatalos állami hatalom támogatni. Méltóztassék megengedni, olyan mindegy, hogy ezt a lapot ki szerkeszti, olyan mindegy, hogy az a lap kinek a kiadásában jelenik meg. Szerintem csak az a fontos, hogy kik írnak és mit írnak abban a lapban. Ha azt a lapot a hivatalos hatalom, a közegészségügyi hatalom irányítja, akkor biztosítékom, garanciám van rá, hogy olyan közegészségügyi politikát fognak inaugurálni az országban, amilyet a belügyminiszter úr maga is akar, mint az ezidőszerinti közegészségügyi politikának irányítója, mert a közegészségügyi propagandának vezetője a belügyminiszter úr kell, hogy legyen. Ezért vagyok bátor tisztelettel rámutatni arra, hogy lehetetlennek tartom a jelen helyzetet. De ha úgy áll a dolog, hogy Johann annyira kiváló ember, akkor méltóztassék az egész közegészségügy vezetésével megbízni, a jelenlegi államtitkár úr úgyis elfáradt, biztosan nyugdíjba akar már vonulni, helyette tessék _ Johann Bélát a közegészségügy élére állítani és akkor talán a súrlódási problémák meg fognak szűnni; mert ha valaki felalő-sség mellett kell, hogy intézkedjék és diszponáljon ezekben a kérdésekben, akkor, azt hiszem, igyekezni fog mindenkinek a megnyugvására dolgozni. Nekünk ezeket a kérdéseket feltétlenül eliminálnunk kell és ezért tisztelettel bátor vagyok a belügyminiszter úr figyelmét arra is felhívni, hogy az orvosi kamaráról szóló törvényjavaslatot méltóztassék mielőbb benyújtani. A miniszterelnök úr az 1932 decemberében tartott kongresszuson megígérte, hogy 'gy hónap múlva azt a törvényhozáshoz benyújtja. Azóta már másfél esztendő telt el, de ez a kamarai törvényjavaslat még mindig nem került ide. Nagyon jól tudom, hogy a belügyminiszter úr ebben a kérdésben meg akar minden szervet kérdezni, de talán kicsikét túl lassan megy ez a megkérdezés és a feleletek is talán túl lassan érkeznek be. Mód volna rá, hogy ezt megsürgessék. Sok mindenféle kellemetlen kérdésnek és problémának megoldását könnyebben vinné előre az, ha a belügyminiszter úr a törvény-