Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

170 Az országgyűlés képviselőházának 282, nagy egészségnek, amelynek elhanyagolása i bűn és amelynek istápolása és intézményes felépítése pedig nemzeti érdek. Én tudom, hogy a belügyminiszter úr magáévá tette ezt a gondolatot, a népegészségügynek, különösen pedig a falu egészségügyének fejlesztését; mert a főváros egészségügyének fejlesztésére igazán nem sok szót kell vesztegetnem, a főváros egészségügyi intézményei mintaszerűek, majdnem le kellene másolni azokat a vidéken, de mindenesetre, miután a lakosság 66%-a él vidéken, tehát több mint kétharmada falun él, azoknak az egészségügyi viszonyaival való foglalkozás majdnem az egész nemzetet jelenti. Én abban a hitben, abban a bizalomban és abban a tudatban, hogy a belügyminiszter úr ezen az úton halad, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovies György jegyző: Csilléry András! Csilléry András: T. Ház! Az előttem szólott t- képviselőtársam bizonyítgatta azt, hogy amióta a közegészségügy átkerült a népjóléti és munkaügyi minisztériumtól a belügyi tárcához, azóta megfelelő helyen van. A magam részéről ebbeli felfogását nem tudom teljes mértékben osztani, mert bár a belügyminiszter úr egyénileg a maga részéről a közegészségügyi problémákat igyekszik felkarolni, mégis lehetetlennek tartom, hogy egy ember ilyen nagy és szerteágazó közigazgatási problémákon kívül még az egész közegészségügy problémáját is felölelje és ezzel is annyira intenzíven, behatóan, annyi szeretettel és .megértéssel foglalkozzék, mint amennyit ez a probléma megkíván. A megértés és szeretet a belügyminiszter úr részéről megvan, a kivitelnél azonban, sajnos, mindig a tárca költségvetése áll a szeme előtt és nem szívesen farag le a költségvetési tételek között az egyik probléma dotációjából a másik javára, és ennek következtében meg kell állapítanom, hogy a költségvetés a múlt esztendő óta számszerűség tekintetében tulajdonképpen nem változott, ha csak azokat a néhány ezer pengős eltolódásokat nem veszem figyelembe, amelyek a költségvetésben szerepelnek. Előttem szólott t. képviselőtársam az egész belügyi tárca költségvetését a közegészségügyi probléma szemszögébe állította be és ezt én a magam részéről helyesnek is tartom. Hiszen nem tudnám elképzelni, hogy helyes népesedési politikát lehessen folytatni, helyes közigazgatást lehessen végezni ebben az országban, ha a közegészségügyet előbbre nem visszük. En ebben a tekintetben a belügyminiszter úrnak, valamint mindenkinek az országban a legmelegebben tudom szíves figyelmébe ajánlani a legutóbbi napokban megjelent könyvet, amely a magyar • falu szociális és közegészségügyi problémáit tárgyalja, (Ügy van! Ügy van! balfelől) és? amely a »Beteg falu« címmel dr. Kerb olt László községi orvos tollából jelent meg. Nemcsak azért mondom ezt, mert az illető községi orvos lelkiismeretes és becsületes munkáját évtizedeken át volt alkalmam^ megfigyelni, nem csak azért, mert a községi, körorvos szakosztály vezetője a Magyar Országos Orvosszövetség keretében, hanem azért is, mert ez a tanulmány annyira tárgyilagos és annyira rávilágít a magyar falusi társadalomnak minden egyes szociális problémájára, hogy ezt nekünk, igazán — azt lehet mondani — zsinórmértékül kell vennünk, amelyet az egész ország ülése 19 3 U május 2U-én, csütörtökön közegészségügyi problémáinak megoldásánál fel kell használnunk. Ezt azért hangsúlyozom és azért beszélek erről a kérdésről, mert ha ez az ország földmívelő ország, akkor nekünk elsősorban is a falu egészségügyének a problémájával kell foglalkoznunk, legelsősorban is a mezőgazdasági lakosság szociális problémáinak javítását kell szolgálnunk. Ez van tulajdonképpen a leglényegesebben elhanyagolva és itt természetszerűleg igen sok más kérdés is felvetődik,^ amelyekkel ezt a problémát rendezni lehetne és amelyekre ez idő szerint kitérni nem kívánok. Éppen azért hangsúlyozom, hogy a belügyi tárca mellett állandóan nélkülözöm a népjóléti és munkaügyi tárcát és a magam részéről nem is fogok addig nyugodni, amíg ennek a tárcának, vagy legalább is ennek a munkakörnek • a visszaállítása sürgősen^ meg nem fog történni. Mert hívják azt akár egészségügyi hivatalnak, akár népjóléti tárcának, az annak a körébe eső egész problémakör kérdéseinek megoldását egy intézkedő hatalom kezébe kell utalni. A miniszterelnök úr tegnapi beszédében utalt arra, hogy mint katona is nagy megértéssel van a szociális problémák megoldása iránt. En ezt a magam részéről szeretném a gyakorlati életben is megvalósítva látni. Annak idején, másfél esztendővel ezelőtt, amikor az Országos Orvosszöyetség kongresszusán a miniszterelnök úr megjelent, a Nemzeti Munkaterv utolsó két pontjának — azt lehet mondani — teljes kimunkálásával olyan egészségügyi programmot adott az Országos Orvosszövetség kongresszusa, amelynek megvalósítását kellett volna az egész közegészségügyi politika tengelyévé tenni. Sajnos, meg kell állapítanom, ebből a kérdésből megoldásra semmi sem került, mert a megoldás tulajdonképpen pénzt kívánna, ez a pénz pedig nem áll a belügyminiszter úr rendelkezésére. A pénzügyminiszter úr más kérdések megoldására használja azt fel és éppen ennek a közegészségügyi problémának a megoldására, az emberélet megtartására, az adófizető alanyok megmentésére nem fordít kellő gondot. En tehát legelsősorban is szükségesnek tartanám, ha az egészségügyi problémák megoldásánál szociális problémák szerepelnének, a szociális problémák megoldásánál pedig szerintem elsősorban a munkanélküliséget kell a kérdés tengelyébe állítani. Nem is tudunk helyes egészségügyi propagandát elvégezni sok kérdésben, Jha mindenütt az országban a nagy szegénységgel kell megküzdenünk. A miniszterelnök úrnak elsősorban is a magántőkét kell a szociális problémák megoldásának a tengelyébe állítania és a munkanélküliség kérdésének megoldására rá kell kényszerítenie azt a tőkét, amelyhez a miniszterelnök úr is olyan óvatosan és félve kíván hozzányúlni. Elismerem azt, hogy nehéz ezzel álproblémával megbirkózni, mert —mint mondja^— a Nemzeti Bank függetlensége megakadályoz bennünket ebben a kérdésben. Ezt a függetlenséget azonban meg kell szüntetni a nemzet érdekében és nekünk a munkanélküliség kérdésének megoldásánál nem szabad attól se visszariadnunk, hogy maga az államhatalom vegye kezébe a munkanélküliség kérdésének megoldását. Mert hiába van a közigazgatási hatóság, ha az csak arra jó, hogy a hivatalos intézkedéseket foganatosítsa, ha csak arra jó, hogy minden vonalon azokat az intézkedéseket hajtsa csak végre, amelyeket a felsőbbség