Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

I Az országgyűlés képviselőházának 282. ülése 1934. évi május hó 24-én, csütörtökön, Almásy László, Czettler Jenő és Bessenyey Zénó elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az 1934/35. évi állami költségvetés belügyi tárcája. Felszólaltak : Farkas Tibor, Tóth Pál, Osilléry András, Pintér László, Meskó Zoltán, Farkas Gyula, Büchler József, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Bánó Iván, Fábián Béla, Vázsonyi János, Lázár Miklós, Klein Antal, Peyer Károly, Kertész Miklós, Malasits Géza. — A belügyminiszter benyújtja a magyar fürdőkről stb. szóló 1929. évi XVI. te. egyes rendelkezéseinek módosításáról intézkedő törvényjavaslatot. — A költségvetés pénzügyi tárcája. Temesváry Imre előadó beszédének elhalasztását kérte. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen volt : vitéz KeresztesFischer Ferenc. (Az ülés kezdődik d. u. d óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Takácb Géza jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Petrovics György jegyző úr s a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Patacsi Dénes jegyző úr. Napirend szerint következik a belügyi tárca költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Farkas Tibor képviselő úr, aki beszédének elmondására előző ülésünkön halasztást kapott. A képviselő urat illeti a szó. Farkas Tibor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor a belügyi tárca költségvetéséhez hozzászólok, tartózkodom attól, hogy arra mutassak rá, mi mindent lehetne még itt csinálni, mert elismerem, hogy a lehetőségnek határt szab a pénzügyi helyzet. Azt hiszem a belügyminiszter úr éppen úgy érzi, mint a hogyan érezzük mindannyian, hogy a közigazgatás terén még nagyon sokat kellene tenni, hogy azt mondhassuk, hogy a közigazgatás megfelelő ellenértéket nyújt azért, amibe kerül. Mondom, a legnagyobb mértékben elismerem, hogy az anyagi eszközök hiánya miatt ezt keresztülvinni nem lehet, de mindenesetre vannak még olyan terek a belügyi tárca keretében, ahol az eredmény fokozható volna. Elismerem, hogy a belügyi tárca keretében legalább is a felső fórumnál a munka^ csendben és reklám nélkül folyik. Ez előnyére van a munkának s azt hiszem, a belügyminiszter úr helyes úton jár a tekintetben, hogy a belügyi kormányzatot és igazgatást mindenféle KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. teátrális mellékszínezettől megóvni igyekezett. Azt hiszem, hogy itt még csak arra kellene súlyt helyezni, hogy ez a tendencia — én legalább úgy látom, hogy ez a tendencia megvan — az alsóbb fórumoknál is jobban érvényesüljön, mint a jelenben érvényesül. Szeretném azután, ha a való életben a közigazgatás a napi politikától jobban elkülönülne, mint a hogyan ezt ma látjuk. Bizonyos, hogy nem igen lehet egyszerre, máról-holnapra rendet teremteni, mert hiszen azok az egyének, akik kint a közigazgatást végzik, hosszú időn keresztül arra voltak nevelve, hogy a magyar közigazgatási tisztviselőnek egyik, ha nem is legális, de legálisan akceptált mellékfoglalkozása legyen a politizálás is. (Mikecz István: Sohasem volt ilyen!) En azt látom,.. (Mikecz István: En meg abban éltem!) Nem ismerem a képviselő úr hivatalos működését, ennélfogva nem szólok arról, azt azonban állítom, hogy korteskedő jegyzőket, korteskedő főszolgabírókat, korteskedő csendőröket nem tízével, nem húszával, hanem százával is tudnék megnevezni. Lehet, hogy talán t. képviselőtársam a saját pátriájában teljesen politikamentes adminisztrációt végzett, azt hiszem azonban, hogyha a statisztikára valamit adhatunk, az az eredmény, hogy az országnak az a vidéke nagyon sokszor egyhangúlag kormánytámogató képviselőket küldött be, mindenesetre bizonyos aggályokra jogosít fel. (Mikecz István: Meggyőződés!) En nagyon tisztelem a meggyőződést, de az irányított meggyőződés érvényesítését — történjék az az irányítás akár érdekből, akár a felsőbb hatóság iránti tiszteletből vagy félelemből (Mikecz István: Meggyőződésből!) — nem tartom a közigazgatás feladatának, őszintén megmondom, — és ennyivel tartozom az általam ismert közigazgatási tisztviselők legnagyobb részének —, hogy ezeknek a tisztviselőknek ez a mellékfoglalkozás nem okozott örömet és nagyon kivételes volt az olyan^ tisztviselő, aki ezt passzióból csinálta. De azért csinálták