Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-279
Az országgyűlés képviselőházának 279. ülése 193% május 17-én, csütörtökön. jenek. Az 1913. évi békebeli költségvetés szerint 2993 bíró és királyi ügyész közül volt 152 kúriai bíró és ennek megfelelő rangban lévő királyi ügyész. Ma az 1660 főből álló bírói és ügyészi létszámból 164 van, tehát 12-vel több iá (kúriai bírók és megfelelő rangú ügyészek száma. (Tomcsányi Vilmos Pál: Minden szolgálati ágban így van!) Igen, de egyelőre nem beszélhetek másról, csak a saját bajunkról. Részletezni nem akarom ezt, de meg kell állapítanom, hogy békében az egész létszámból 5% volt a kúriai bíró s kir. ügyész, ma 10%, békében 16% volt a táblabíró, illetőleg főügyészhelyettes, ma 29%, és míg békében 79% volt az elsőfokú bíró és ügyész, ma csak 61%. Ugyanakkor azonban a bírósági fogalmazási személyzet százaléka akként alakult, hogy békében a királyi ügyészeknek és bíráknál: fele, 47% joggyakornok és jegyző volt, 2993-ból 1403, míg ma csak 35%-a. az 1660-nal szemben csak 581. Igaz, a válasz erre az, hogy ez tulajdonképpen csak névlegesen nagyobb szám, mert a fizetések sokkal kisebbek, mint békében voltak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen,) A létszám azonban mégis magasabb s különösen a magasabb állások száma több. Nekem véleményem, hogy ezt a magas létszámot az ország jelenlegi gazdasági helyzetében nem bírja el. Ez a létszám 14'5 millióba! kerül, 32*7 millió Ipengőbe kerül az, egész igazságügyi adminisztráció és 15 millióba a nyugdíj, szóval összesen 48 millióba kerül az egész igazságügyi szervezet. ^ Ez igen nagy összeg, ekkora összeget az igazságszolgáltatásra ma nem költhetünk. Jól tudom, hogy fájó kérdés ez. A kiadásokat kétféleképpen lehet csökkenteni. Vagy további fizetéscsökkentés fog bekövetkezni, amitől Isten mentsen, mert hiszen a rosszul fizetett bíró az igazságszolgáltatás legnagyobb veszélye, (Jánossy Gábor: Elég rosszul van máris fizetve!) vagy pedig a bírói kar létszámának megfelelő további csökkentésével. Ezt a létszámcsökkentést kétféleképpen lehet keresztülvinni. Vagy a meglévő bírósági szervezet épségben, érintetlenül hagyása mellett bizonyos további állások, bírói és ügyészi állások megszüntetésével, vagy pedig egyes bíróságoknak, tehát járásbíróságoknak, törvényszékeknek és egyes királyi tábláknak a megszüntetésével, amely esetben tehát maga a szervezet érintetlen marad. Igaz ugyan, hogy minderre van megfelelő válasz: nagyobb a forgalom, nehezebb a munka, amit a bírónak végeznie kell, szükség van a létszámra, azonban a szükség és a nyomorúság, amelyben az ország és annak adófizető polgársága van, ma a legnagyobb úr. Ez parancsol, a nyomorúság s nem az, hogy kell ennyi bíró. (Kelemen Kornél: Szükség van ezekre a bíróságokra! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Lehet azonban egy másik megoldás is és ez az, hogy az igazságügyi szervezet megbontásával valamely bírósági fokozatot kihagyjuk, illetve megszüntetünk. Ennek a kérdésnek az eldöntése nagyon nehéz s csak fájdalmas szívvel és csak óvatos kézzel szabad ennek a kérdésnek a megoldásához hozzányúlni, ha a királyi járásbíróság, királyi törvényszék, királyi Tábla és királyi Kúria megszokott gyönyörű igazságügyi épületét meg akarjuk bontani. (Krüger Aladár: A legszerencsétlenebb dolog volna!) Ezzel a kérdéssel azonban foglalkoznunk kell! (Krüger Aladár: Ezzel nem!) Tessék^ tudomásul venni, hogy ma már a tudomány és a gyakorlat legkiválóbb képviselői között is sokan vannak, kik az egyfokú perorvoslat mellett törnek lándzsát. (Krüger Aladár: Isten mentsen tőle!) Bocsánatot kérek, ne méltóztassék feltételezni, hogy az első fok annyira gyönge, hogy jó ítéletet nem várhatunk. Ne higyjük, hogy az első fok rossz, hanem mindig azt méltóztassék feltételezni, hogy olyan bírákkal dolgozunk, amilyen bíráink vannak, kik kiváló képességűek s olyanok, amilyenek mi magunk vagyunk, hogy igyekszünk mindig a tőlünk telhető legjobbat adni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Krüger Aladár: Akkor nem kell fellebbezés!) Tessék tudomásul venni, hogy az igazságszolgáltatás minősége elsősorban a jó elsőfoktól függ (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és a jó elsőfokon dől el a legtöbb komoly és legnagyobb ügy sorsa. Ezt mutatja az élet is, (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztassanak figyelemmel kísérni a különböző ügyek tárgyalását. A közönség érdeklődése csak az elsőfokú tárgyalásig kíséri el az ügyeket.^ mert ezen az elsőfokú tárgyaláson már eldőlt az ügy sorsa s bár igaz, hogy Tábla is van, Kúria is van és ez a vádlottra, a vádra nézve kedvező körülmény lehet, de általában az elsőfok minőségétől függ az igazságszolgáltatás jósáéra s az esetek kilencven százalékából az elsőfok igazsága a jó. Mert mi a legfontosabb az igazságszolgáltatás területén 1 ? A jó tényállás. A per legfontosabb része a jó ténymegállapítás, (Kelemen Kornél: Nemcsak az elsőfok, hanem a rendőrség érdeme is ez.) Sá, jó tényállás pedig hol dől elf Az elsőfokú bíróság előtt, ahol megjelennek a felek, meg; jelennek a^ tanúk, megjelenik az élet a maga' közvetlenségében, itt van a közvetlen szóbeli tárgyalás. Az, hogy a királyi ítélőtábla még egyszer megnézi azt a tényállást, az nem az, amire valaha az gondolt, áki a királyi táblákat, mint fellebbviteli fórumokat megalkotta, (Gál Jenő: Szilágyi Dezső nem ezt mondotta!) mert a királyi táblák maguk előtt bizonyítást ma alig vesznek fel, ezt rábízzák a kiküldött bíróra, ami lehet a vádnak, vagy néha a védelemnek igen kedveződdé vitás, hogy ez mindig az igazságnak használna. Igenis, a jó elsőfok az, amelytől az igazságszolgáltatás ^ jósága függ s a jövő iránya, hogy az ítélkezés súlypontját az elsőfokú bíróságra kell helyezni. Ha pedig az egyfokú perorvoslati rendszert bevezettük, még mindig módunkban áll a jogegység érdekében, jogi tévedés esetén, a királyi Kúria böleseségét kikérni. Nekem az a véleményem, hogy a királyi járásibíróságok, a királyi törvényszékek feltétlenül megh agyán dók, ellenben a királyi ítélőtáblákat, amelyekből ezidőszerint öt van, a főügyészségekkel együtt, ha feltétlenül szükséges, ha más megoldást nem találunk, ha az igazságügyi szervezet kiadásait és költségeit másképpen nem tudjuk csökkenteni, bár fájó szívvel, a mai igazságügyi tagozatból ki kell hagyni. (Krüger Aladár: Es legyen egy mamniutkúria!) Annál is inkább, mert az 1921. óta alkotott törvények, köztük az 1921 : XXIX, az 192« : X. és az 1930 : XXXIV. tcikkek már körülbelül az egyfokú perorvoslat felé haladnak, mert hiszen a járásbíróságnál^ 200 pengő, a törvényszéknél 2000 pengő, a királyi tábláknál 5000 pengő értékig jogerős az az ítélet, amelyet hoznak, kivéve a munka- és egyéb szolgálati szerződésből eredő pereket. A törvények tehát már mintegy előkészítették az egyfokú perorvoslat útját s lehetővé teszik, bogy a kir. ítélőáblák — ha más megoldás nines — végső szükség esetén megszüntettessenek. Termesze-
