Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. tesen az elsőfokot ebben az esetben meg kell erősítenünk, fontosabb ügyekben lehetőség szerint tanács ítéljen s az egyes bíróság kivé­tel maradj on. A legnagyobb igazságügyi fel­adat a jó elsőfok megteremtése: egyszerűsít, gyorsít, emeli az első bíró felelősségét. Jogviták esetén a kir. Kúria jogegység érdekében való panasszal biztosíthatja a jogegységet. Hasonló a helyzet a büntető ügyekben. Mint nagyon jól méltóztatnak tudni, a kir. járásbí­róságtól a kir. törvényszékhez van fellebbezés, onnan csak kivételesen, a 381/a pont alapján van semmisségi panasz, ha szabadságvesztés büntetés van megállapítva. Az egyes törvény­széki bírótól, ahol az ügyek 80%-a tárgyalta­tik le, általában egyfokú perorvoslat van a kir. ítélőtáblához és csak a 385— I. a) és c) pontok alapján van tovább semmisségi panasznak he­lye. De nincs helye semmisségi panasznak, ha a Tábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, vagy enyhébb büntetést szabott ki. Tehát igenis a mi törvényeink, éppen az adminisztrációs törvé­nyek, szabályosan előkészültek arra a lehető­ségre, hogy egyszer számolnunk kell azzal a szükségességgel, hogy egy fokozatot a gyö­nyörű bírósági épületből ki kell hagynunk. En mint igazságügyi ember nem szívesen mondom ezt el, de mint népképviselő kötelességeimnek tartottam elmondani és jobib, ha én mondom el, aki értek hozzá, mintha olyan ember mondja el, aki éhhez a kérdéshez nem ért. En úgy kép­zelem, hogy így okozzuk^ a legkevesebb kárt, ezzel meg tudnánk takarítani magunknak leg­alább 2—2-5 millió pengőt, mert mintegy 200 magasabb állást tudnánk ilyen módon megtaka­rítani. (Lázát Andor igazságügyminiszter: Ki van zárva!) Az élet rá fog kényszeríteni ben­nünket. Adja Isten, hogy ne úgy legyen, de én úgy érzem, hogy ez, sajnos, be fog következni és ennek következtében azt hiszem, hogy ezzel a kérdéssel az igazágügyminiszter úrnak na­gyon komolyan kell foglalkoznia. Nem mon­dom, hogy ezt az utóbbi módszert válassza, hogy egy igazságügyi tagozatot kihagyjon, de akkor kénytelen lesz a másik módszert válasz­tani, hogy ismét bírák és ügyészek állását szünteti meg, vagy egyes járásbíróságokat, egyes törvényszékeket, egyes táblákat ifog megszüntetni, amiért pedig nagy harc fog le­folyni, mert minden falu, minden város védel­mezi a maga bíróságát. Ennek nem tudunk majd ellenállni és ez tényleg sokkal több aka­dállyal, de kevesebb eredménnyel járna, mint egy ilyen komoly és végleges rendezés. En a kir. ügyészség és a bíróság működése iránt a legteljesebb elismeréssel viseltetem^tu­dom, hogy milyen szörnyű nehéz ma a bírói tiszt betöltése, amikor minden érdek olyan ^éle­sen áll egymással szemben és a felek nem ön­magukban, hanem a bíróban keresik mindig a bűnbakot, ha igazukat meg nem kapják. A komplikált viszonyok, a jogi nehézségek, a ret­tenetes sok munka, mindez próbára teszi a bíró tudását és idegrendszerét. Mégis kényte­len vagyok nehéz helyzetünkben komolyan r fel­hívni az igazságügyminiszter úr figyelmét a további létszámcsökkentés szükségességére. Egyben azonban ismételten hangsúlyozom, liogy a jó adminisztráció nagyon sokat segít rajtunk. Jó adminisztrációval s felügyelettel es kü­lönösen az új fegyelmi törvény alapján: meg­szabadulunk egy csomó dologtalan, kevésbbé alkalmas és nem megfelelő minőségű elörege­dett, vagy elbetegedett bírótól és kir. ügyész­től. Jó adminisztráció mellett talán egyelőre KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. ülése 1934, május 17-én, csütörtökön. 9 mellőzhetők lesznek ezek a szigorúbb intézke­dések, amelyekkel azonban foglalkozni kell és amelyekre kötelességemnek tartom a figyelmet felhívni. Teljes elismeréssel viseltetem a köz­ponti igazságügyi vezetés iránt is, ahol igazán nagy tapintattal, nagy céltudatossággal igye­keznek biztosítani a mai nagyon nehéz körül­mények közt az igazságszolgáltatás zavarta­lan menetét. Végre teljes elismeréssel és biza­lommal viseltetem az igazságügyminiszter úr iránt, akinél azt tapasztaltam, hogy minden intézkedésében minden befolyástól menten ki­zárólag az igazságszolgáltatás magas érdekei vezetik, hogy eddigi adminisztrációs munkájá­val igazán elismerésreméltó érdemeket szer­zett és eredményeket ért el és különösen meg­állapítom, hogy az a halk, nyugodt, komoly és felelős vonalvezetés, amely az igazságügyi kormányzatot jellemzi, arra mutat, hogy az igazságszolgáltatás sorsa jó kézben van letéve, ennek következtében az igazságügyi költség­vetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számo­san üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! (Zaj. — Hall­juk! Halljuk! — Elnök csenget.) A mélyen t. igazságügyminiszter úr nagyon meg lehet elé­gedve, amikor ennyi dicséretben volt része (Lányi Márton: Meg is érdemelte!) olyan ki­váló jogász részéről, mint Váry Albert mélyen t. képviselőtársam. Végtelenül sajnálom, hogy nem folytathatom ezt a dicséretet és nem illeszthetek további babérokat abba a koszo­mba, amelyet ékes szavakkal nyújtott át Váry Albert t. képviselőtársam. De engedje meg, képviselőtársam, hogy mindjárt őhozzá intéz­zem első kérdésemet. Hogyan képzeli mélyen t. képviselőtársam, aki az állami adminisztráció-, ban előkelő helyet foglalt el, hogy e leépítés által az igazságszolgáltatásnak szolgálatot le het tenni? (Váry Albert: Nem lehet! Nem is mondtam!) Ez a legfőbb szempont azonban, nem pedig a krajcároskodás. Rá akarok mu­tatni arra, milyen szomorú dolog az, hogy egy koronaügyészhelyettesi minőségben szolgált jogászi előkelőség mondja azt, hogy a bírák létszámcsökkentése révén anyagilag 2'5 millió pengőt lehet megtakarítani. Bocsánatot kérek, nagyon szomorú megállapítás ez. Másutt tessék körülnézni, nem az igazságszolgáltatás meze­jén. (Váry Albert: Azok nézzenek szét a ma­guk portáján!) Minek i ÍZ M sok helyettes ál­lamtitkári és minek az a sok egyéb új hivatali állás, amelyeket kreálnak, mikor ezáltal el­veszik a kenyeret azok elől, akiknek elsősorban van arra szükségük. Engedjék meg, hogy eszébe juttassam t. képviselőtársamnak, de figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak is, hogy mielőtt a Code Napóleont megalkották, Fran­ciaországban borzasztó züllött viszonyok, gaz­dasági és társadalmi leromlottság volt. Akkor az a^hadvezér, aki mint jogalkotó is az első emberek egyike, magához hívatta pénzügymi­niszterét és azt mondta neki: pénzügyminiszter úr, önnek rossz, gyenge és tudományosan nem eléggé képzett az igazságszolgáltatása. Teremt­sen pénzt, mert az országnak ez a fundamen­tuma; szüntessen meg minden mást, de ne bántsa az igazságszolgáltatást. (Váry Albert: Pénzt kért ő is!) Így született meg a Code Napoleon. , Ehelyett a mélyen t. miniszter urnák leg­első törvényalkotása, minden törvényhozási idegenkedése ellenére az volt, hogy idehozott 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom