Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. tása lehetetlen az igazságügyminiszter úr felhatalmazása és beleegyezése nélkül, viszont uz igazságügyminiszter úr van abban a helyzetben, hogy megválogathatja és eldöntheti, melyek azok a komoly politikai perek, amelyeket az ország, vagy a köz érdekében feltétlenül meg kell indítani, tehát az igazságügyminiszter kiválogathatja a fontosabbakat és súlyosabbakat. Viszont ekkor az adminisztráció révén gondoskodhatik róla, hogy ezek soron kívül letárgyaltassanak, mert nincs helytelenebb dolog, mintha évek múlva tárgyalnak egy politikai pert, amikor az már minden aktualitását elvesztette. Mindezek a jó adminisztráció kötelességei és örömmel állapítom meg, hogy az igazságügyminiszter úr hivatalba lépése óta ezen a területen igen szép eredmények mutatkoznak. Ugyancsak fontosnak tartom a bírói és ügyészi személyzet továbbképzéséről gondoskodni. Ma mindösssze annyi történik, hogy vannak ilyen gyakorló összejövetelek a törvényszék területén, bírósági titkárok, jegyzők és joggyakornokok, általában bírói vizsgát még nem tett fogalmazó 'személyzet számára, amely összejöveteleken kiváló gyakorlati bírák ismertetik a joggyakorlatot az ifjúsággal. Ez azért jó, mert a minősítésbe is bekerül, hogy az illető >az előképzés során (milyen eredményt ért el. Nem történik azonban semmi a bírák és ügyészek továbbképzése tekintetében. Az élet változik, új gazdasági szociális és társadalmi jelenségek merülnek fel, azonfelül a jogélet területén új. problémák keletkeznek. Az a bíró, aki vidékre' kerül, belemerül az aktákba, a tömegmunkába, jogi tápláléka alig van, ha csak nem az Igazságügyi Közlöny. Nem kapnak jogi lapot, — ami pedig nagyon fontos volna — amely a jogi elméletet és gyakorlatot is ismerteti. Erre különösen felhívom a miniszter úr figyelmét. Lehetne ezenkívül továbbképző 'Összejöveteleket tartani, amelyeken a legkiválóbb 'bírák, esetleg táblabírák ismertetik a joggyakorlatot és ^ismertetnék azt is, hogy valamelyik jogi irány vagy döntés milyen körülmények között született meg. Ez nem kerül sokba, mert mindenesetre a törvényszék területén lévő bírák jelen lehetnének s részesülnének ebben a továbbképzésben. Az ideális természetesen az volna, ha az úgynevezett mezei hadakat, a járásbírákat is be lehetne hozni a törvényszék területére havonkint egyszer ilyen továbbképző megbeszélésre, összejövetelre. Sajnos, ez már pénzbe kerül és a mai nehéz viszonyok között nem igen valószínű, hogy ezt a saját zsebükből megtehetnék. Az f igazságügyi adminisztráció feladata továbbá gondoskodni arról, hogy jogerős bírói ítéletek lehetőleg gyorsan és még a jogerőre válás idején azonnal végrehajtassanak. Nemcsak a büntetés céljával, de a bírói tekintély elvével is ellenkezik az a sok alaptalan kegyelmi és halasztási kérelem, amely a 'büntetés végrehajtását elhúzni igyekszik. Ebben a tekintetben csak elismeréssel nyilatkozhatom . az igazságügyminiftztérium ügyészi és 'börtönügyi ügyosztályának kiváló vezetőiről, akik tárgyilagosan és szigorú kézzel igyekeznek megrendszabályozni ezt a visszaélést, amely különösen a háború és a forradalmak után keletkezett, amikor a kegyelmi eljárás mint negyedik fórum volt beiktatva, a halasztások pedig végtelen évekig eltarthattak. De különösen nagy elismeréssel kell nyilatkoznom a miniszter úrról azért, hogy ebben a tekintetben semülése 193k május 17-én, csütörtökön. 7 miféle közbenjárást el nem fogad és a törvényiben meghatározott eseteken túl — ezt mint népképviselő magam is szomorúan tapasztaltam — soha halasztást meg nem ad, hanem az a helyes gondolat vezeti, hogy a büntetések azért hozattak, hogy végrehajtassanak. Ugyancsak a jó igazságügyi adminisztráció feladatának tartom, hogy azok a büntető ítéletek, amelyek hozattak, megfelelően végrehajtassanak, hogy a büntetés céljának megfeleljen. Itt van még teendő, mert kétségtelen, hogy büntetési rendszerünk is reformra szorul és különösen a büntetés végrehajtása, mi majdnem olyan fontos, mint maga a büntetés. Büntetési rendszerünk átalakítását megkezdte az 1928 : X. te, amely egységesítette a pénzbüntetést, behozta a szigorított dologházat. Két. olyan intézkedés, amely miatt azt mondhatom, ma az egész művelt jogászvilág teljes elismerése kísér bennünket s büszkesége jogi életünknek. Büntetési rendszerünkben folytatólag kötelességünk vizsgálni azt, hogy miért van szükség börtönbüntetésre. Van fogház, amelybe bezárjuk azokat a megtévedt, elesett, véletlen, könnyű, szerencsétlen bűnösöket, akikkel szemben figyelmeztetésül, megtorlásul, javításul, okulásul kénytelenek vagyunk szabadságvesztés büntetést alkalmazni. A fogház szelíd 'büntetés. Másodszor van fegyház, ahova a súlyos bűnösöket, a gonoszokat, elvetemülteket, üzletszerű, visszaeső bűíiösöket zárjuk be. Ezt a két büntetésnemet értem. A börtönnek, mint büntetésnek fenntartása azonban ma már teljesen indokolatlan és minden nagyobb nehézség nélkül is törölhető a büntetőtörvénykönyvből. Azonkívül még rá kell mutatnom arra, hogy^ fegyház- és fogház-fenntartásunk is immár régi s a modern viszonyoknak megfelelő fegyház- és fogház-rendtartásról gondoskodni indokolt volna. Ugyancsak az adminisztráció javára írom azt, hogy az igazságügy számára megállapított normálstátus négy év alatt csaknem keresztülvitetett és mint a költségvetésből látható, mindössze 41 bíróval és 4 ügyésszel van több, mint a mennyit a normáltsátus megállapít. Ez igen megnyugtató dolog, mert azt jelenti, hogy az igazságügyi kormányzat komolyan vette a leépítés kötelességét. Mégis sajnálattal kell megállapítanom, hogy a^ normálstátus 1485 bíráját és 175 királyi ügyészét, összesen 1660 bírót és királyi ügyészt az ország mai nyomorult helyzetében nem bír el. Ezt szomorú szívvel kell megállapítanom, de aki ismeri az állampolgárok adózási viszonyait, azokat a súlyos terheket, amelyek alatt nyögnek, és aki látja, mint gyöngül egyre az állam gazdasági és pénzügyi ereje, (Jánossy Gábor: Ügy van!) annak be kell látnia, hogy 1660 bíró r és kir. ügyész olyan teher, amelyet nem bírunk el. Ezzel a nagy fájdalmas problémával komolyan kell foglalkoznunk. (Krüger Aladár: Túl vannak terhelve ezek is!) A dolog úgy áll, hogy békében, az 1913. évi költségvetésben volt 2993 bíró és királyi ügyész, ma van 1660 bíró és királyi ügyész. Az ország területének 30%-a maradt meg, ellenben a bíráknak és ügyészeknek 56%-a. (Zaj és_ mozgás a középen.) En az ellenvetéseket mind ismerem, de végeredményben az ország jelenlegi súlyos gazdasági helyzetében sokkal jobb előre látni és előre elkészíteni a további csökkentéseket, mint hogy esetleg váratlan meglepetések ér-