Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

Az országgyűlés képviselőházának 2 ismét rátért erre az útra, amelyet 1919-ben én jelöltem ki és ismét municióval segítette a len­gyeleket. Akkor még nagyobb mennyiségű muníció, Összesen 30 millió aranykorona érték­ben ment ki Lengyelországba és ez tette ké­pessé a lengyel hadsereget arra, hogy ellenáll­jon a bolseviki hadseregnek. Összesen tehát 49 millió, vagyis majdnem 50 millió aranykorona értékű munícióval segítettük a lengyel álla­mot. Ezt azért hangsúlyozom, nehogy valaki azt gondolja, hogy ez csak olyan kis mellékes segítség volt. Ez igen lényeges és döntő segít­ség volt. Két dolgot eredményezett: megmen­tette Lengyelország függetlenségét és megaka­dályozta a bolseviki hatalom előrenyomulását Európába. Ezeket akartam elmondani, mert tudomá­somra jutott, hogy állítólag a miniszterelnök úr ő excellenciája Varsóba szándékozik menni és azt gondoltam, jó szolgálatot teszek ennek a kormánynak és ennek az országnak, ha mind a magyar, mind a lengyel közvélemény előtt ismét életre keltem ezeket a múlt történelmi eseményeket. Elnök: Kíván még valaki szólni 1 ? (Nem!) Ha- szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az előadó úr nem kíván szólni. Szólásjoga többé senkinek nem lévén, a tanácskozást be­fejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszterelnökségi tárca költségvetését és a vele kapcsolatos költ­ségvetési fejezeteket általánosságban, a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek fel­állani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a mi­niszterelnökségi tárca költségvetését és avele kapcsolatos költségvetési fejezeteket általános­ságban, a részletes tárgyalás alapjául elfo­gadja. Napirend szerint következik a miniszter­elnökségi tárca és a vele kapcsolatos költség­vetési fejezetek részletes tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az I. fejezetet fel­olvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa az 1. feje­zetet). Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: Igen t. Képviselőház! Előbbi beszédemet nem bírtam befejezni, kénytelen voltam egy témánál abbahagyni. Folytatni fogom ezt a beszédemet. Tudom, hogy a mi­niszterelnök úr más irányban van elfoglalva és ezért röviden vagyok bátor hozzá egy tisz­teletteljes kérdést intézni. Ha mi gyűlésein­ket megkérjük, egymásután kapjuk az eluta­sító végzéseket. Mindenféle lehetetlen címen utasítanak el bennünket s így lehetetlenné teszik azt, hogy gyűléseinket megtarthassuk. Nem akarom a Házat untatni azokkal a me­sékkel, amelyeket egyik-másik hatóság kita­lál, igazán most már nem is erőltetik meg fan­táziájukat s egészen gyermekes indokolásokkal utasítanak el bennünket. Mondom, nem akarom a Házat ezekkel untatni s nem akarom ezeket a bölcs hatóságokat itt a nyilvánosság előtt nevetségessé tenni. Nagyon jól tudom, hogy az igen t. miniszterelnök úr is — hiszen az előbb itt kijelentette, hogy már 1918-ban nem­zeti szocialista volt lelkileg, meggyőződésből... (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nem ezt mondtam!) Körülbelül ezt! (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Körülbelül sem! — De­rültség.) Az igen t. miniszterelnök úr nagyon helyesen beszélt a szociális kérdésről; tudom, hogy abszolút keresztény alapon áll és nacio­U. ülése 193 U május 23-án, szerdán 147 nalista; aki ezt a hármat magában egyesíti, nem is lehet más, mint nemzeti szocialista. {Derültség. — vitéz Gömbös Gyula miniszter­elnök: Merész logika!) Tekintve azt, hogy ez a mozgalom szín­tiszta magyar mozgalom s nemzeti alapon áll, nagyon csodálkozom azon, hogy a hatóságok olyan ellenszenvvel viseltetnek velünk szem­ben. Mivel pedig az egész országban, minden megyében majdnem ugyanaz a helyzet s majd­nem ugyanezt tapasztaljuk, fel kell tételeznem s jogosan tételezem fel, hogy ez talán bizonyos felsőbb utasításra történik. Miniszterelnök úr, mi minden felforgató tendenciának, törekvés­nek legnagyobb ellenségei vagyunk. Mi ma­gunk küzdünk elsősorban mindazok ellen, akik a nyomor vámszedői. Mi azokat a becsületes munkástestvéreinket, akiket a múltban, a kom­műn alatt lelkiismeretlen agitátorok a nemzet­közi kommunista vizekre vittek és helytelen irányba tereltek, a nemzeti alapra akarjuk te­relni. Mi igenis a nemzeti egységet akarjuk az országban létrehozni, de azt tartjuk, hogy — ma az egész világon így van, s nálunk sem lesz másképpen — a nemzeti egységet csakis a kö­zös világnézet alapján lehet megteremteni, eb­ben az esetben a keresztény világnézet alap­ján. A következő választási harcban az egyes országokban nem pártok fognak egymással szemben állani, hanem világnézetek küzdenek majd egymással, így többek között a keresz­tény világnézet fog megküzdeni mindazokkal, akik ellentétes állásponton vannak és feltétle­nül a keresztény világnézet fog az egész vilá­gon győzni és dominálni. Ügy tudom, nincs gyűléstilalom Magyar­országon, úgy tudom, hogy az egységespárt tartja gyűléseit, még pedig nem, ahogy a tör­vény rendeli, ahogy előírja, zárt helyiségben. Nem kifogásolom, hogy a mostani meleg idő­ben nem kényszerítik az embereket szűk szo­bába, mert nagyobb helyiséget nem szívesen bocsátanak rendelkezésre a falun a kormány­tól és egyéb hatóságoktól függő egyének. Mon­dom, nem kifogásolom, hogy az egységespárt a szabadban tartja gyűléseit, de arra kérem az igen t. miniszterelnök urat, mérjünk egyenlő mértékkel. A miniszterelnök úr nagyon kor­rekten, katonához méltóan ki jelentette,. hogy senkinek sem akarja a meggyőződését leti­porni. Hogy valaki meggyőződését követhesse, meggyőződését hirdethesse, arra csak népgyű­léseken van módunk, ha nem akarjuk a föld alatt tenni, ha nem akarjuk ezt titokban tenni. Kérem az igen t. miniszterelnök urat, utasítsa másként közegeit, akik úgy látszik, félreértet­ték egyik-másik itt elhangzott beszédét, ame­lyet a nyilaskeresztről mondott; kérve-kérem őt az ország érdekében, igyekezzék odahatni, hogy gyűléseink megtartását a hatóságok en­gedélyezzék, mert mi igenis a nemzet érdekeit szolgáljuk. Mi nemzeti szocialisták vagyunk és vegye tudomásul itt Magyarországon min­denki, — a miniszterelnök úr, a kormány és mindenki más — hogy ha nem engedélyezik azt, hogy a mozgalom népgyűléseken terjessze Programm ját, népgyűléseken világosítsa fel a népet, kénytelenek leszünk röpiratok formájá­ban és egyéb módon — mi majd elég találéko­nyak leszünk — eszméinket terjeszteni. De én a politikai morál és a miniszterelnök úr iránti tiszteletből is bensőmben meg vagyok róla győ­ződve, hogy nem fogja megengedni, hogy ne egyenlő fegyverekkel vívjuk meg a csatát, an­nál is inkább, mert mindketten a nemzeti egy­séget akarjuk megteremteni; ő talán tágabb

Next

/
Oldalképek
Tartalom