Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-280
104 Az országgyűlés képviselőházának ê ságának túlnyomó része voltaképpen nem magyar eredetű. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem egészen, nem tisztán. Nagy különbség!) Példaképpen méltóztatott felhozni, hogy a jászok nem magyarok, hanem alánok vagy bosznétok vagy nem tudom, milyen származásúak, indogermánok (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Onnan jöttek be!) és azt méltóztatott mondani egy közibeszólásban, (hogy a hajdúk sem magyar származásúak. (Hóman Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: Nem azt mondottam. Azt mondottam, hogy nem tiszta magyar származásúak! Klasszikus példát is hoztam fel. Kettőt.) Akkor már közeledünk egymás álláspontjához. T. Képviselőház! A kultuszminiszter űrnyilatkozatát tárcájának általános vitájánál nagy figyelemmel végighallgattam és abban \ a rendkívüli helyzetben vagyok, hogy kijelenthetem, fejtegetéseinek legnagyobb részét magamban helyeseltem. A mai világban ugyanis, amikor teljesen elfogytak a rendkívüli alkotásokhoz szükséges anyagi eszközök, valóban csak elismerésre méltó a kultuszminiszter úr, aki ebben a szinte reménytelen helyzetben még mindig tud maga elé a nemzet érdekében fontos és nagy célokat kitűzni. Sajnos, inkább csak adminisztratív téren mozognak az ő elgondolásai, — nem is mozoghatnak az alkotások terén — ezek az elgondolások azonban a népoktatás és a középiskolai oktatás megjavítását célozzák. Annál inkább meglepett engem az, hogy nem egy tudományos testületben, ahol az argumentumnak a vitatkozásnak tág tere nyílik, hanem itt a magyar nemzet Képviselőházában, ahol a tekintélynek mindig igen nagy nyomatéka van, kormányszékről hangzik el olyan •nyilatkozat, amely Magyarország lakosságának túlnyomó nagy, igen jelentékeny részétől még a magyar származás vigasztaló tudatát is el akarja venni. (Êlék ellenmondások a jobboldalon. — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem igaz! Bajcsy-Zsilinszky képviselőtársam mondotta ezt a közénosztályra vonatkozólag s ezt cáfoltam! — vitéz BajcsyZsilinszky Endre: A néüpel szemben cáfolta!) Abban, amit elvileg méltóztatott ebben a kérdésben kijelenteni, hogy a magyar nemzet nem etnikai fogalom s hogy történeti és politikai alakulat amelybe bő forrásokból olvadtak be nénegységek, tökéletes mértékben egyetértek a kultuszminiszter úrral, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: En is ezt hangsúlyoztam!) Lehetetlenség- az, hogy aki az ország etnológiájával foglalkozott, az ezt a felfogást megtámadja, mert az csak a saját tájékozatlanságáról tenne tanúbizonyságot. Abban is tökéletesen igaza van a kultuszminiszter úrnak, hogy úgy a vallási számarányok bolygatása, mint pedig az egyének vagy csoportok történelmi származásának bolygatása a mai időkben teljesen meddő, felesleges és káros dolog. Az az úi képviselőtársunk, aki ma délután egy hazai, de idegen nyelvű faj szószólójaképpen nyilatkozott, valamennyiünk szívéből beszélt, és szavai valamennyiünk szívében visszhangot keltettek. Ha azonban el is fogadom, t. kultuszminiszter úr, azt, hogy egy idegen származású ember éppen olyan jó magyar lehet, mint akinek a honfoglalókkal lovagoltak be az t ősei, az még nem bebizonyított dolog, mert száz százalékig be sem bizonyítható tudományos tantételekkel, —^bármilyen tisztelettel hajlok is meg ezek előtt a felfogások előtt — és éppen ezért arra vonat80, ülése 198 U május 18-án, pénteken, kozólag kormány-nyilatkozatot sem lehet tenni, hogy a jászok nem magyarok, vagy nem rokonszármazásúak. (Hóman Bálint vallás- és közoktatsáügyi miniszter: Nem ezt mondottam!) Nem lehet azt mondani, hogy a jászok indogermán származásúak, nem lehet azt mondani, hogy a hajdúk nagyrészt nem magyar származásúak. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem azt mondottam!) Akkor választ kérek kérdésre, honnan vették a jászok, akik mindig kompakt tömegben laktak és nem keveredtek más elemekkel, mert ezt birtokbeosztásuk, statútumaik is megakadályozták, a színtiszta magyar nyelvet? Ha a hajdúk nem magyar származásúak, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem mondottam!) kitől tanultak meg magyarul? Hiszen mindenütt tömegesen települtek le és a hajdú másfajta emberrel nem is keveredhetett. Ismerem azt a felfogást is, amelyet Váuibéry Armin hangoztatott először Magyarországon, hogy a kalandozások korában a honfoglaló magyarok az utolsó szálig kivesztek. Méltóztatik Vámbéry Árminnak ezt az állítását ismerni. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Abszurdum!) Nehéz a felelet arra a kérdésre, hogy ha a honfoglaló magyarok száz év leforgása alatt a különböző kalandozásokkal teljesen kivesztek, hogyan maradt itt meg akkor a magyar nyelvi Ezzel a kérdéssel nem is óhajtok foglalkozni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Négy és félmillió lakosból Mátyás király korában négymillió volt a magyar! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Igaz!) Nagyon helytelen történeti perspektíva azonban az, amely mindig abból indul ki, hogy a magyar fajta, a magyarság mindig elenyészően csekély része volt az ország lakosságának, — (Hóman Bálint vallás- és közj oktatásügyi miniszter: Én mondom?) — nem, | ezt csak általában mondom (Hóman Bálint I vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tessék elolvasni a Naplót!) — mint ahogy a Habsburguralkodás alatt és a török hódoltság megszűnése után volt. A kultuszminiszter úr éppen olyan jól tudja, mint én, hogy az Árpádok alatt a magyar nemzet olyan hatalmas népegyénisége volt Európának, hogy kicsapott az ország hatá rain keresztül, hogy a bécsi síkságon magyar földmíves lakosság lakott. A t. miniszter úr méltóztatik ezen mosolyogni 1 ? (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Én írtam meg legutóbb.) Azért mondtam, hogy a miniszter úr ezt éppúgy tudja, mint én. Azt is méltóztatik tudni, hogy a Szerbia felső részén levő síkságon szintén színmagyar lakosság volt. Ázt is méltóztatik tudni, hogy a Havas-Alföldön a földmíves lakosság nagyrésze magyarfajú települőkből állott, amit még a mai nevük »részesu« is bizonyít, ami magyarul részest jelent, mert részesnek szegődtek el a földtulajdonos bojárokhoz, amikor az erdélyi urak kizavarták őket. Volt idő, amikor ennek az országnak a lakossága színmagyar volt, eltekintve a bizonyos helyekre tömegesen, csoportosan betelepített idegen nemzetiségektől, amelyek itt Magyarországon a magyar faj szabadsága és jogai felett mindig kiváltságos helyzetet élveztek és ezért tudták etnikumukat is megtartani. (Zaj jobb felől.) Ezekben óhajtottam ehhez a vitához a magam szerény megjegyzéseit hozzáfűzni. Egyébként nekem a kultuszminiszter úr politikája
