Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

Az országgyűlés képviselőházának 280. ellen seinmi kifogásom nincs, csak azért nem fogadom el a költségvetést, mert pártomnak és magamnak is az az álláspontunk, hogy ez iránt a kormány iránt bizalommal nem viseltetünk. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Bodó János! - r Bodó János: T. Ház! Rövid felszólaláson! tárgya az iskolánkívüili népművelés törvényhozási úton való rendezése. Sajnos, ezzel a kérdéssel a parlamenti vitákban keveset foglalkoznak, ia sajtó is keveset ír róla és csodálatos, hogy ennek törvényttiozási úton való rendezését már a múlt század hatvanas éveitől kezdődőleg majdnem minden kultuszminiszter tervbe vette. Már Irányi 1870-ben terjesztett elő törvényjavaslatot, később Pauler, mint kultuszminiszter, a háború után pedig gr. Klebelsberg Kunó kézirat ^gyanánt adott ki egy, az iskolánkívüli népművelésre vonatkozó törvénytervezetet, amelyben foglalkozott az iskolánkívüli kötelező népoktatással, a szakoktatással, ezenkívül az iskolánkívüli népművelés céljait szolgáló népkönyvtárakkal. T. Ház! Annál is inkább foglalkozom ezzel a kérdéssel, mert magam is ilyen szakértekezleten előadója voltam egy törvénytervezetnek, azt előkészítettem és ismertettem. Ügy látom, hegy nemzeti kultúránk érdekében az iskolánkívüli népművelést csak törvényhozási úton rendezhetjük, ezért tehát arra kérem az igen t. kultuszminiszter urat, legyen végre az a miniszter, aki nemcsak törvényjavaslattal jön, hanem törvényhozási úton az iskolánkívüli népművelést meg is fogja oldani. T. Ház! A világháború után minden modem államban felismerték az iskolánkívüli ifjúság nevelésének nagy nemzeti jelentőségét. Az idő előrehaladottságára való tekintettel nem kívánok részletekbe bocsátkozni, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy^az iskolánkívüli népmüvelés tekintetében még az utódállamokkal szemben is visszamaradtunk. Hogy csak egy példát említsek, méltóztassék megengedni hogy a cseh iskolánkívüli népművelést részletesen ismertessem, mert nem közömbös, hogy az utódálla/mok magyar fajtánk elnyomta sara milyen iskola és népművelődési politikát követnek. Matula, a népművelés legkiválóbb cseh írója azt mondja, hogy az iskolánkívüli népművelés Csehszlovákia kardinális eszméje, állameszméje, ímert a népnek a demokráciára és a köztársaság számára való nevelését jelenti. Az új cseh államot mondhatni nagyrészben a népművelés által kifejlesztett nemzeti erők lendítették új életre. Röviden akarom csak említeni a cseh iskolánkívüli népmüvelés elért eredményeit. 1926-ban már 569 kerületi népművelési bizottság működött; jellegzetes, hogy ebből 298 cseh, 82 tót, 177 német, 8 rutén és csak 1 magyar! A helyi bizottságok száma 9000 volt, ezekből csak 24 magyar. 1927-ben a, szervezetek 51.000 népművelési előadást tartottak, később ezek az eredmények megsokszorozódtak. 1919—27-ig a csehek 115,680.000 cseh koronát fordítottak iskolánkívüli népművelésre. Sőt törvénythozási úton 1919-ben hozlak az első népművelési törvényt az állampolgári nevelést adó népművelődési tanfolyamokról, 1919-ben meghozták már a második^ népművelési törvényt a községi népkönyvtárakra vonatkozólag, 1920-ban pedig a községi krónikákra vonatkozólag. A törvény kötelezi a tanítókat, hogy a népművelésben közreműködjenek. A csehek Í zerint a csehszlovák állaim a rendszeres népművelés ülése 19 3 U május 18-án, pénteken. 105 hazája, ez a rendszered népmüvelés biztosítja az államnak és az alkotmánynak szilárd szellemi és erkölcsi alapját. (F. Szabó Géza: Puffogtatás!) Kétségtelenül a háború után az ifjúság kulturális nevelésének jelentőségét mi is felismertük és ennek eredménye volt 1921-ben a testnevelési törvény meghozása. Már akkor is többen javasoltuk, hogy szükséges lett volna egy egységes köznevelési törvényt hozni, amelynek keretében a testnevelés mellett a szellemi és erkölcsi nevelésre vonatkozó törvényes intézkedések is bennfoglaltattak volna. A háború után több miniszteri rendelet foglalkozik az iskolánkívüli népmüvelés szabályozásával. Ismerem ezeket a rendeleteket, gyönyörűen elgondolt rendelkezéseket tartalmaznak, a mai gazdasági helyzetben azonban — sajnos — azt tapasztaljuk, hogy ezek a szép elgondolások és az iskolánkívüli népművelés eredményei ma már hanyatlóban vannak. Tudomásom szerint költségek hiányában a népművelési titkári állások csökkentéséről van szó. Az előadók, akik a népművelési tanfolyamokon előadást tartanak, kevéssé dotálhatóak, illetve maguk a népművelési bizottságok is kevés munkásságot fejtenek ki. Mint látom, a költségvetésben mindössze 64.000 pengő irányoztatott elő az iskolánkívüli népművelés dologi kiadásaira és pedig a népművelési előadásokra, tanfolyamokra és szemléltető eszközökre 54,000 pengő, népkönyvtárakra 6000 pengő, kultúregyesületek támogatására 4000 pengő. Ez a csekély öszszeg — sajnos — nem lesz elegendő arra, hogy a magyar ifjúságot a mai nehéz időkben azokkal a szellemi, erkölcsi és testi kellékekkel ellássák, amelyekre szükségünk van jövő nemzeti céljaink tekintetében. Pia a modern államok életét figyeljük, éppen azt látjuk, hogy minden állam az ifjúság nevelésére fekteti a súlyt. Ezt látjuk Olaszországban, ahol a Dopo Lavoro intézménye útján az ifjúságot öntudatos római jellemben és szellemben nevelve azt kívánják elérni, hogy ez az olasz ifjúság igenis egy új erős olasz állam biztosítékát jelentse, sőt az olaszok szerint a mai Olaszország az ifjak állama. Itt meg kell említenem, hogy a szocialisták sokkal jobban felismerték az iskolánkívüli népművelés jelentőségét. Ők Liebknecht szerint jól tudják, hogy a tudás: hatalom és éppen ezért szorgalmazzák a népművelést. Ha figyeljük szocialista képviselőtársainkat, látjuk, hogy ők is mindenkor intenzíven foglalkoznak a népművelés kérdéseivel, mert céljuk a művelődés, a tudás előmozdításával öntudatos proletárságot nevelni, illetve híveiket az osztályharcra előkészítem. Nem kívánok már a kérdéssel hosszasan foglalkozni, csupán meg kell említenem, hogy lehetetlenségnek tartom, hogy például a leventeintézmény keretében mindössze kétórás heti testi nevelés képezze a kikéüzés tárgyát. Különösen jogos ez a kritikám akkor, amikor a leventeintézmény első megszervezője voltam és a leventeintézmény megszervezésénél, az előadók kiképzésénél igenis hangsúlyoztam, hogv a. levente-kiképzés célja a levente ifjúságnak testi, szellemi és erkölcsi javakban harmonikus részesedést nyújtani. Éppen ezért felhívom a kultuszminiszter úr figyelmét arra. hogy elsősorban a levente ifjúságnak, amely a 15—21 évig közel 600—700.000 ifjút jelent, vezesse *>e elsőnek a kötelező iskolánkívüli szellemi és erkölcsi nevelést és pedig a téli hónapok keretében, figyelemmel arra, hogy egyrészt a szellemi nevelés terén az általános művelődés, másrészt 15*