Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

Az országgyűlés képviselőházának 280. illése 19Síp május 18-án, pénteken. sajtó és különösen ennek .szabadkőműves része azt írná rólunk, hogy mi ennek a világnézetnek vagyunk az elszánt harcosai, .hogy mi harcoskeresztények vagyunk, hogy valláserkölcsi alapon állva, küzdünk iá keresztény magyar fajta érdekeiért, a keresztény magyar fajta felszabadításáért, ezzel nagyon jót tennének nekünk, mert akkor mindenki azt mondaná: természetes, okosan teszik, hogy ezt teszik, ez iá kötelessége minden keresztény magyarnak. De ez persze nem áll az ő érdekükben és ezért úgy akarják a színmagyarság előtt ezt a mozgalmat feltüntetni , mintba ennek .nem tudom, micsoda pángermán céljai lennének, mintha itt nem tudom, micsoda német behódoltság lenne, mintha mi .— örvendetesen látnók azokat az esztelen agyakban megfogamzott térképeket, amelyek — nem tudom, mennyire — akarják a határt kitolni. Legyen meggyőződve mindenki, hogy a nemzeti szocialista mozgalom, a magyar nyilaskeresztes mozgalom ott lesz az ország határain, amikor azokat meg kell védeni. De majd akkor korul fogunk nézni, hogy hol vannak azok, akik a kávéházak biztos fedezékéből szokták megírni ezeket a cikkeket és akik a múltban is ott várták a háború végét és jobbra- vagy bal ráfordul ás át. Majd akkor számonkérj ül; ezeket a kacagányos új magyarokat, bogy, ott lesznek-e velünk, amikor küzdeni kell a magyar határokért, ha kell, a németekkel szemben is. Igazán büszke voltam, hogy felekezetemnek egyik papja, Heckenberger képviselőtársam, ilyen gyönyörű beszédet mondott, de ha ő rendkívül értékes beszédében ezt a kijelentését úgy értelmezte, hogy a magyar hazai németségnek az a csekély töredéke, amely az ö táborukban van, így vélekedik, hogy nem akar német horogkeresztes lenni, azt megértem. Ha azonban úgy értette, hogy az a németségnek mintegy 20%-át kitevő kisebbsége, amely az ő pártjahoz, az úgynevezett egységhez tartozik, a horogkereszt alatt a magyar nemzeti szocializmust értette és azt véli, hogy az állameszme veszélyeztetve van azzal, ha valaki nemzeti szocialista, akkor tiltakoznom kell azoknak a becsületes németeknek nevében, azoknak a németajkú magyaroknak a nevében, akik ebben az országban nagy többségben igenis nemzeti szocialisták. De, hogy ez a mozgalom mennyire nem pángermán irányzatú és hogy mennyire aljas rágalom és hazugság az, hogy ez a mozgalom — a magyart értem mindig alatta — távol áll a magyar ember lelkétől, mutatják azok a százezres tömegek az Alföldön, a Tiszántúlon: a tősgyökeres kálvinista és katolikus magyarok az egész vonalon jobban csatlakoznak hozzá, mint a németek. Akkor kérdem, miért és ki állapítja meg, hogy ez a mozgalom távol áll a magyar ember lelkétől? Bízzuk ezt csak a magyar nemzetre. Ezt nem a pesti redukciók fogják eldönteni, ezt eldönti a magyar nép bölcsesége és magyar fajtám él n lakára sa, ívitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ha a magyarság tömegeit úíry meg lehetne sokszorozni, ahogyan a képviselő úr csinálja a tömegeivel, akkor egy-kettőre nagyhatalom volnánk!) Két orientáció áll itt egymással szemben: a francia és a német orientáció. Az egyik velünk küzdött, védte határainkat > becsülettel, tisztességgel, vagy amint ön mondja: Schulter an Schulter, a másik pedig bután és bitang módon megcsonkított bennünket. Ez a kettőnk között a különbség, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Zöld beszéd!) Zöld beszéde Hát kinek köszönhetjük az ország megcsonkítását? Elnök: Kérem képviselő úr, szíveskedjék parlamentáris kifejezést alkalmazni! (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Szégyen-gyalázat a magyar parlamentben egy nagy nemzetről így nyilatkozni! — Zaj.) Meskó Zoltán: Azt mondottam, hogy bitang békeszerződés. Ezt fenntartom. Trianonra értettem, nem a nemzetre. Ne tessék ilyet belemagyarázni. Fenntartom, hogy a trianoni szerződés bitang és rongy, {vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ebben egyetértünk, ez az egy az, amiben egyetértünk!) Ne tessék mellékvágányra terelni a dolgot. A franciabarátság odáig nem mehet, hogy Trianont elismerjük, mert Trianont nem fogjuk elismerni soha, a legerőteljesebben küzdünk ellene, békeparancsnak tartjuk, amelyet teljesen meggondolatlanul alkottak meg. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: A trianoni békeszerződés elítélésében mindenki egyetért!) Legyen szabad beszélnem még az ifjúság elhelyezéséről. Azt mondják, ugyancsak liberális oldalról hirdetik, sőt maga a miniszter úr is kijelentette, hogy a magyar ifjúságot^ az egyetemen kívülről izgatják és ez az izgatási vád rendszerint minket, nemzeti szocialistákat ér, mintha mi ott a zavarosban akarnánk halászni, mintha mi o.tt az elkeseredett ifjúságot még erőteljesebben akarnánk izgatni. Ez a szándék teljesen távol áll tőlünk. Nem kell ezt az ifjúságot izgatni, ezt az ifjásázot izgatják a tények. Lehetetlen állapot, hogy amikor az ifjú diplomával kijön az egyetemről, vagy a diplomáját sem tudja megszerezni, nem tud elhelyezkedni. Az igen t. miniszter úr teljesen bölcsen és helyesen állapította meg, hogy az állások betöltésénél a keresztény felekezetek között különbséget nem szabad keresni, mert a nemzet sírját ássa meg az, aki a keresztény felekezetek között különbséget akar tenni vagy széthúzást akar szítani. Az igen t. miniszter úr figyelmét ennél a kérdésnél felhívom arra, hogy már láttunk statisztikát arról, hogy a protestánsok és a katolikusok hány százalékban vannak, de én arról szeretnék statisztikát látni, hogy a Műegyetemről kijött mérnökök vagy más diplomások a közgazdasági életben milyen számarány szerint boldogulnak. Szeretném látni ezt a statisztikát, mert lehetetlen állapot, hogy az én fajtám a bankszolgai állásnál megálljon, lehetetlen állapot, hogy ennél tovább ne vigye. A mi egész közgazdasági életünk magyar verítékből keresi •'jövedelmét, magyar munkából, fajtám munkájából. Nem támadom én az ipart, a nagyipart, nem vagyok elfogult ember, aki odavágja, hogy ez vagy az nem kell, mert igenis szükség van rá megfelelő formában, megfelelő korlátok között, de szeretnék egy olyan kimutatást, amilyet mi csináltunk meg fáradságos nehéz munkával. Már megvan, a munka körülbelül befejezés előtt áll. Ezzel a statisztikával mi ki fogunk jönni és a miniszter úr fog elsősorban megdöbbenni azon. A miniszter úr jó szándékát örömmel elismerem; hogy belenyúlt a közgazdasági életbe, ő kezdte meg először nyitogatni a közgazdasági élet, a közgazdasági vállalatok kapuit és egy pár keresztény embert sikerült is ott elhelyezni, ahol eddig ezeknek az embereknek nem nagy terük nyílott az elhelyezkedésre. Kérem a miniszter urat, folytassa ezt az akcióját, mert