Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

96 Az országgyűlés képviselőházának 21 pótot sok helyen még tetézi az, hogy a plébánia alapításakor rosszul adták be a szolgáltatásokat, úgyihogy például iaz én kerületemben van egy paróehia egy nagyközségben, ahol a pap a kongruával s mindennel együtt havonta 50 pengő 51 fillért kap. Ez az összes keresete, amiből neki meg kell élnie. A teljes kongnia 180 pengő, ezt azonban nem igen szokták megadni s rendszerint 90—120 pengőt tesz ez ki. Méltóztassék elképzelni így a papok helyzetét. Nem csoda, hogy különösen a 'katolikus papok a püspökhöz folyamodnak, hogy vigyék el őket káplánnak vagy akárminek, hogy legalább kenyérgondjaik ne legyenek. Ilyen kevés pénzből hogyan is élhet meg egy magas intelligenciájú ember, aki nehéz hivatást tölt be, akinek okvetlenül cselédet kell tartania, mert másképp nem tud^ egzisztálni, akinek ruházata drágább, mint más emberé és akinek szellemi téren is tovább kellene fejlődnie, újságot, hitbuzgalmi folyóiratokat, könyveket kellene tartania és akinek minderre nem telik. Nehéz küzdelemmel és lemondással teli életet kell élnie a falusi papságnak. Ezen a dolgon nagyon sürgősen kellene segíteni, mert hiszen az sem egészséges állapot, hogy a pap, akinek a község vezetőjének kell lennie, híveitől függjön. A legideálisabb az volna természetesen, ha a pap áppen úgy fizetést kapna, mint más hivataí nok és így a kenyérgondoktóil mentesülne s nem kellene olyan dolgokkal foglalkoznia, amikhez nem ért, amiket sohasem tanult és amibet, amikor plébános lesz, már nem is fog sohasem megtanulni, mint például a gazdálkodást. így azután teljesen szent és nemes hivatásának szentelhetné magát, mint lelkipásztor a legjobban meg tudna felelni és ez nagy hatással lenne a hívek lelkiéletére. Szeretnék még egy pár szót szólni az irodalomról, amelynek nagy szerepe van egy nemzet életében. (Halljuk! Halljuk!) Az ifjúságnak nagyon niagy szüksége van jó könyvre, amely játszva nevel, tanít, lelkesít, átformálja a lelkeket a szép és jó megismerésével és egy ideális életfelfogást csepegtet az ifjúság fogé-, kony lelkébe. A jó író, a jó könyv nemzetnevelő hatása óriási lépéssel viheti előre a valláserkölcsi nevelést éppen úgy, mint ahogy a pornográfia óriási rombolást tesz és tehet az ifjú s a még nem egészen fiatal lelkekben is. A könyveken keresztül találkozik az ember el nem gondolt gondolataival, megálmodott érzéseivel. Ezért be kellene szuggerálni a nemzeti társadalom lelkületébe, a közvéleménybe, hogy mit jelent az irodalom, a művészet és a szép kultusza általában, mert ha egy ország ettől eltér, akkor lelkileg összetörik, hiszen tudjuk, hogy amely országokban a szellemi mozgalmak ellanyhultak, azok belesüllyedtek egy céltalan és anya gias életbe, amely nem vezethet jóra. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Éppen ezért a fiatal magyar írókat meg kellene mentenünk, hogy nagy nép- és nemzetnevelő munkájukat nyugodtan végezhessék, hogy ne kelljen éhezve, fázva, nyomorogva tengődniök, hiszen hány halhatatlan zseni süllyedt már így el a nagyvárosok fertőjében! (Üfjy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Nemzetünk ezeréves kultúráját tartsuk fenn, hiszen szinte csodálatos, hogy ez a nemzet, amely annyi sorscsapáson ment keresztül, amelyet elpusztított a török és a tatár, úgy meg tudta tartani kultúráját és úgy ki tudta azt fejleszteni. Csodálatos az, hogy már 1463'0. ülése 193U május 18-án, pénteken. ban megvolt az első magyar nemzeti nyomda, amikor Mátyás király korában Magyarországban Buda és Visegrád vára volt Közép-Európában az olasz reneszánsz művészet központja. A klasszikus zene terén is sokat adtunk a világnak, hiszen zeneköltőink világhírt szereztek a magyar zeneköltészetuek. A komoly klasszikus zene mellett azonban a cigányzenéről is meg kell emlékeznünk, (Halijuk! Halljuk!) erről a speciális magyar zenéről, (Elénk helyeslés* és taps.) amelyet — sajnos, az utóbbi években nagyon mostohán kezeltek. Tudom, hogy minden kornak vannak divatjai, a mai korban a barbár népek zenéje, a tánczene a divatos, (Meskó Zoltán: Szomorú!) mert amint mondják, a modern táncokat csak a jazz dallamaira lehet táncolni. Ezt elhiszem, ezt megengedem. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a speciális magyar zenéről, a cigányzenéről sem, és én kötelezném minden helyiség tulajdonosát vagy bérlőjét, aki jazzzenekart tart, hogy e mellett még egy cigányzenekart is tartson. (Élénk helyeslés.) Nem hiszem, hogy volna magyar ember, aki ne szeretné a mi édes-bús magyar nótáinkat, amelyekben benne van ennek a szegény, sokat szenvedett nemzetnek minden bánata és öröme. Ezért meg kell védenünk a magyar cigányzenészek érdekeit is, hogy el ne némuljon az a hegedű, amely évszázadokon át kísérte a magyár nemzet szenvedéssel és örömmel teljes életét. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Végül meg kell még emlékeznem a mi régi szép népművészetünkről is, de ezt is meg kell tisztítanunk a rátapadt salaktól és kinövésektől, amiket az üzletszerűség hozott magával. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Lelkes, hozzáértő, nemzeti szellemtől áthatott embereket kell a népművészet élére állítani és ki kell ragadnunk azokból a kezekből, akik a népművészetet üzleti érdekből kizsákmányolják. Itt van például Mezőkövesd, amelynek népművészetét ismerem. Tudom, hogy milyen volt a régi és milyen a mostani válságos időkben készített matyó-munka. Reményünk, sőt biztos reményünk van azonban arra, hogy a Máv. által létesített Idegenház mai vezető jenek lelkes magyar szívével és hozzáértésével s a kereskedelemügyi miniszter úr hathatós támogatásával vissza fog jönni a régi szép matyóművészet és ki fogják küszöbölni az üzletszerű kinövéseket. Biztos reményünk van erre, különösen akkor, ha megértő támogatást kap azzal a most megindult mozgalommal, amely a külföldi miiselymet teljesen ki akarja küszöbölni és csakis rendes, valódi selyemből akar dolgoztatni, úgy, amint régente volt. Ennek a mozgalomnak a vezetői ugyanis a földmívelésügyi miniszter úrhoz fordultak és kérték a támogatását, hogy a mezőkövesdiek megkaphassák a dunántúli selymet, mert hiszen a Dunántúl nem tud mit csinálni a selyemmel, — bár azt is hallottam. hogy mind el van helyezve külföldön, viszont ma azt hallottam, hogy nincs elhelyezve — a matyók pedig nem tudnak selymet kapni, mert nincs behozatalunk. így tehát két problémát egyszerre lehetne megoldani közmegelégedésre. Még egy nagyon szép munkánk van itt Rákoshegyen; — ezt nagyon kevesen ismerik: a tüllre dolgozott csipkék; állami támogatással nagyon szép magyar brüsszeli csipkévé lehetne ezt a munkát fejleszteni. Mivel nagyon sok és szép munkát látok, mivel a legteljesebb bizalommal vagyok a kor-