Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-273

230 Az országgyűlés képviselőházának 2 A mammutbirtokokkal, különösen a hitbizományi reformon keresztül természetszerűleg foglalkoznunk kell, (Elénk helyeslés a jobboldalon.), de nézetem szerint a nagybirtoknak is megvan a maga létjogosultsága, mert aki egy konzervatív konkstrutív magyar élet harcosa, annak gondoskodnia kell arról, hogy a magyar nep necsak politikai, hanem gazdasági téren is.meglegyenek a vezetői. ,„, ,

Valaki — azt hiszem, Magyar Pál képviselőtársam — azt mondotta, hogy rossz a gazdasági politikánk, mert nincs koncepciónk. Ebben a kérdésben nem adok neki igazat, mert meggyőződésem szerint van koncepciónk, sőt vannak bizonyítékaink, hogy ez a koncepció meg is felel. (Magyar Pál: Nem egészen így mondottam, de körülbelül ez volt a lényege! — Derültség.) Egyik képviselőtársam politikai rendszerváltozást kíván. (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) Ha az a politikai rendszerváltozás, amelyről eddig beszéltem és amelynek méltóztattak helyeselni, akkor egyetértünk. Ha azonban esetleg más elgondolás van a rendszerváltozás kérése, vagy követelése mögött, akkor ezzel szembe állok. En a nyugalom politikáját követem, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) nemzeti egységre törekszem, öncélú magyar életet akarok inaugurálni, amelyben minden magyar boldog lesz. Ez egy jelszó a cinikus ember szemében épp úgy, mint a matematikus ember szemében. De én azt tartom, hogy a jelszavak komolyak akkor, ha belső érzésből születtek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Fanatikus a hitem, hogy ez a nemzet elhivatott arra, hogy itt a Kárpátok medencéjében betöltse újból a második ezredévben a maga történelmi hivatását. Én, aki ebben a pillanatban politikailag vezetem, mint őrtállója a nemzetnek, biztosan látom a felkelő napot, mert tudom, hogy sok viszontagság között ez a nemzet mindig talpraállott, ha akart. Es mert tudom, hogy a magyar akarni tud: bizalommal nézem a jövőt és kérem a költségvetés elfogadását. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóztassanak 'helyeiket elfoglalni. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Friedrich István! (Griger Miklós: Hol a kormány és az egységespárt 1 — Hornon n ay Tivadar: Mingy árt kérjük _ a tanácskozóképesség' megállapítását! — Zaj.) Elnök: Méltóztassék elkezdeni beszédét! Friedrich István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én felszólalásomat egy lojális elismeréssel akarom megkezdeni. El kell tudniillik ismernem azt, hogy a miniszterelnök úrnak kétségkívül van egy érdeme. Ez, az érdem pedig az, hogy amióta a Gömbös-kormány van hatalmon, a képviselőházban, a mi gyűléstermünkben jobb és lojálisabb az atmoszféra. Ezt el kell ismernünk erről az, oldalról és örvendhetünk minden oldalon, hogy végre-valahára elérkeztünk a parlament konszolidációjának olyan fokához, amikor szemtől-szembe állva, nyíltan megmondhatjuk egymásnak véleményünkét anélkül, hogy ezért egymás fejét is be kelljen törni. (A terembe érkező jobboldalt képviselők felé:) Méltóztassanak helyet foglalni, 73. ülése 193

If május 7-én, hétfőn. uraim! (Derültség. — Kenéz Béla: Köszönjük!) A miniszterelnök úr érdekes felszólalását a felkelő nappal fejezte be. Azt mondta, hogy látja már a felkelő napot, ez a felkelő nap biztatja őt és ennek a — mondjuk — önérzetnek alapján kéri a költségvetés elfogadását. Ez az a felkelő nap. amelyről 15 év óta ennyit beszélünk ebben a teremben különböző variációkban, ez az a felkelő nap, amelyet hol külpolitikailag, hol belpolitikailag beígérnek nekünk. Ez a pitymallat, ez a virradat, sajnos, állandóan késik. ' El kell megint ismernem, amint már a külügyi bizottságban is megtettem, hogy a kormány külpolitikaijának nagy részével szintén egyetértek s a vonalvezetést nagymértékben magamévá teszem. Amikor azonban a miniszterelnök úr külpolitikájának tengelyébe a revíziót teszi, akkor annak alapján, hogy a miniszterelnök úr azt mondotta: »Gyáva ember az, aki. nem mer a véleményéért helytállani«, azt mondom: tisztelt uraim, itt nagyobb óvatosságot! A revízió nem olyasvalami, ami csak úgy be fog következni, csoda módjára az ölünkbe fog hullani. (Jánossy Gábor: Azt senkisem gondolja!) Hogy a világ lelkiismerete olyan nagyon fel fog ébredni, hogy a nyugati nagyhatalmak igazságérzete fog itt csodákat művelni, ezt nem tudom elhinni. Én azt hiszem, a békés revízió csak a nemzet belső erejéből, belső megerősödéséből, verejtékes munka árán fakadhat ki, másként nem. Nagy nemzeti belső erő, pozitív és aktív közszellem: ez vihet minket előbbre, de csak a jerikói trombitákra bízni ezt a nagy problémát nem lehet. (Jánossy Gábor: Senkisem bízza azokra!) A jerikói trombiták csak egyszer csináltak csodát. Nem szabad álmok után szaladnunk. A lidércfény maradjon lidércfény, a délibáb maradjon délibáb. A revíziót nem lehet sem a fellegekben, sem az atmoszféráiban megcsinálni. A revíziót csak polgári munkával, szívós termelő és produktív munkával lehet megközelíteni. Itt egyetértek az olasz miniszterelnök úrral, Mussolinivei, aki legutóbb azt mondotta, hogy a népszaporodás nem jelent a nemzet sorsára veszélyt, mert minél elevenebb a népszaporodás, annál nagyobb a fogyasztás, annál jobban jön lendületbe az ország gazdasági élete. Ez tehát Magyarországra vonatkoztatva, azt jelenti, hogy nincs felesleges magyar ember. Ne valljuk tehát azt, hogy túlsokan vagyunk. Nincs sok diplomás, nincs sok munkás, nincs sok földmunkás. Dehogy van sok, csak a gazdasági politikánk rossz és silány és ez termeli a felesleges magyart. Egyke? Ha mi az egyke ellen küzdeni akarunk, akkor méltóztassék olyan gazdasági po, litikát is inaugurálni, hogy a megszületett magyarok kenyerüket megkereshessék! (Propper Sándor: Szociálpolitikát!) Itt van Illés t. képviselőtársam, aki elmondotta, hogy milyen nehezen tudott ezer diplomás embert sovány kenyérhez juttatni. Egyik oldalon tehát a^ felesleges emberekkel nem tudunk mit csinálni, a másik oldalon pedig az egyke megszüntetését sürgetjük. Itt nagy ellenmondás van, t. Ház, amelynek minél előlbb véget kellene vetnünk. Azután itt van a kultúrfölény, civilizációfölény! Lehet, habár a történelem azt bizonyítja, hogy nem mindig a kulturáltabb és civilizáltabb nemzetek maradtak felŰL Itt is óvatosnak kell lennünk. Az igazi civilizáció és kultúra lendületet és eleven erőt jelent. Egy pél-