Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-273
Az országgyűlés képviselőházának 2 dát mondhatok önöknek. Vegyük az automobilizmus ügyét. Csehszlovákiában ma 100.000 autó fut, Romániában 50.000, Magyarországon öszszesen pár ezer. (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez nem azt mutatja, hogy nálunk minden a legnagyobb rendben van. Ahol 946 községben nines út, ahol 1040 községnek nincs ivóvize, ott nagyon óvatosan kell beszélni a kultúrfölényről és a civilizáció fölényéről. E téren még komoly bázisokát kell kiépíteni, hogy céltudatosan elérhessük az eredményeket. • Néha morális válság is jelentkezik közéletünkben t. Ház. Hogy Budapesten minden ötödik gyermek törvénytelenül születik, ezzel nem szabad dicsekednünk. Hogy a népszövetségi kimutatás szerint a csecsemőhalandóság Budapesten a legnagyobb az összes európai városok között, ez sem valami dicséretes és nem valami kecsegtető, (örgr. Pallavicini György: Drága a tej!) Miért mondom ezt? Azért mondom, mert Kornis képviselőtársam szép beszédében azt mondotta, hogy ne dicsérjük egymást folyton, hanem mutassunk rá a valóságra, a tényekre is. Ez a morális depresszió, azután a gazdaságpolitikai depresszió azt mutatja, hogy az álmok korszaka lejárt és csak szívós, verejtékes munkával fogunk előbbre jutni. Én azt állítom, hogy minden, ami belső megerősödésünket akadályozza, káros és hátrányos. Sajnálom, hogy ebben a miniszterelnök úrral nem tudok egyetérteni. Én azért sürgetek állandóan a kisentente-tal gazdasági modus vivendi-t, mert meg vagyok győződve arról, hogy ez a mi belső megerősödésünkhöz járulna hozzá. (Ügy van! a s^élsőhaloldalon.) A miniszterelnök úr múltkor azt mondta egy beszédébe!], hogy a magyar nemzet két pólusra tárnaszkodhatikt az egyik a földrajzi helyzete, a másik a történelmi múltja. Helyes, ez két pillér, amelyre építeni lehet. De éppen ebből a geopolitikai helyzetből következik az, hogy a közeli piacokat nem lehet lefitymálni és nem lehet felcserélni távoli piacokkal. Ezt éppen Csehszlovákia viszonylatában állapítom meg. Ha Csehszlovákia a magyar piacokat kultiválta volna jobban és nem a távoli piacokat, akkor Csehszlovákia nem került volna a devalváció bajába. (Igás! Ügy van! jobbfelöl.) Ami tehát Csehszlovákia viszonylatában áll, annál inkább áll Magyarország viszonylatában is. Hiszen a miniszterelnök úr is azt mondta: ne felejtsük el, hogy a távoli piacok azért érvényesülnek nálunk, mert a transzferpénzek felszabadítása vezetett minket erre az útra. ha azonban egyszer a transzferkassza megszűnik, kérdés, hogy a mai távoli piacokat meg tudjuk-e majd tartani. (Gr. Sigray Antal: Ez soká lesz!) Drága devizák azok, amelyeket mostani exportunkkal szerzünk.^ Nagyon drágák, mert végeredményben a belső fogyasztás fizeti meg a differenciát. Búzát például önköltségi áron szállítunk ki és a differenciát a belső fogyasztással fizettetjük meg. Ez mehet átmenetileg, ez lehetséges egy-két éven át, de ebből rendszert csinálni nem lehet, mert ez nem jelent mást, mint a belső elproletárosodás és belső elnyomorítás folytonos kimélyítését. Hálás vagyok a miniszterelnök úrnak azért is, hogy a kisebbségi kérdést érintette. Nekem itt néhány szerény észrevételem volna, amely a múlttal kapcsolatos, de amely magát a témát egészen új irányból is meg fogja világítani. Azt hiszem, a kisebbségi kérdésben valamennyien azon az állásponton vagyunk, hogy a régi szentistváni álláspont még ma is áll és helyes. '. ülése 19 Sí május 7-én, hét jön. 231 Ez az álláspont azt mondotta-és m.i úgy tanultuk az iskolában, hogy minden magyar állampolgárt, beszéljen bármilyen anyanyelvet is, ha hü polgára az államnak, magyar testvérünknek tekintünk. Ez megdönthetetlen és .megváltozhatatlan. (Jánossy Gábor: így volt ezer éven keresztül!) Adja Isten, hogy ezentúl is így legyen. Ezen a szentistváni állameszmén állottunk mi 1919-ben is, amiikor még a békeszerződés megkötése előtt aiz akkori nemzetiségekkel sorsüöutő tárgyalásokat folytattunk. És itt egy kötelezettségemnek kell eleget tennem; egyik akkori minisztertársamról kell megemlékeznem, Bleyer Jakab volt képviselőtársunkról, aki azóta elköltözött sorainkból. Ö volt akkor a nemzetiségi miniszter. Meg kell itt állapítanom és hangsúlyoznom kell, hogy Bleyer Jakab az utolsó napokban és utolsó órákban oly óriási erőkifejtéssel akarta NagyMagyarország nemzetiségeit még valahogyan egy plattformra hozni, hogy ezért a magyar nemzet csak mindig elismeréssel és hálával gondolhat rá. Ezt kötelességem volt itt elmondani. Bethlen István két évvel ezelőtt szintén felállott itt és hangsúlyozta, hogy Bleyer Jakab kisebbségi politikáját ő mindig százszázalékban helyeselte, mert az korrekt volt. Mi annakidején a béketárgyalások szabotálását éppen azért tartottuk szükségesnek, hogy ez a kérdés még valahogyan elintéződjék. Hiszen amit én minden felszólalásomban itt a Házban a t. túloldalnak s mondjuk, az uralkodó rendszernek szemérevetek, az az, hogy a trianoni békét nem kellett volna olyan gyorsan aláírni; ráértünk volna azt aláírni. (Jánossy Gábor: Igaza van!) Ne méltóztassék folyton azt mondani, hogy reánk kényszerítették. Nem olyan nagyon kényszerítették azt reánk., De ha már egyszer aláírták, akkor hogyan lehetett ezt a bűnt megismételni s a nyomorult népszövetségi kölcsön fejében ezt a trianoni békediktátumot mégegyszer törvénybe iktatni? Ezek olyan dolgok, amelyek felett napirendre térni sohasem lehet. De visszatérve a német kisebbsé' v kérdésére, ez a kérdés nem közigazgatási probléma, ezt nem fogják elintézni a szolgabíró urak, ez csak a kormány nagy tapintata által intézhető el. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Németajkú lakosságunk nem is kíván mást, mint törvényben biztosított jogainak érvényesítését. (Rakovszky Tibor: Becsületes érvényesítését!) Hát mi nem kívánjuk azt a Csonka-Magyarország területén kívül élő magyar millióktól, hogy hűek legyenek Hungária-anyjukhoz 1 ? Ugyebár, kívánjuk. Miért mutassunk tehát rossz arcot azok felé a németajkú polgártársaink felé, akik amellett, hogy régen megtanulták az állam nyelvét, még német anyanyelvükhöz is ragaszkodnak? Ezt megérteni soha senki sem fogja. A legutóbbi időben pedig a hitlerizmust, a pángermanizmust és a német kisebbség problémáját egyszerűen összekotyvasztják egy nagy fazékban és úgy tálalják fel, holott ez a legnagyobb abszurdum, mert egyiknek a másikhoz semmi köze nincs. Német kisebbségi kérdés Magyarországon van és ezt csakis a iszentistváni szellem jegyében lehet elintézni. Aki mást próbál, az a magyar nemzet legnagyobb értékei ellen vét. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! A parlamenttel — úgy látom — megvan a miniszterelnök úr elégedve és meg is lehet elégedve. Dicséretére mondtam elöljáróban hogy az ő érdeme, hogy itt ilyen lojális atmoszféra alakult ki. Most azonban megint ne
