Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

Az országgyűlés képviselőházának 277. ülése 1934 május 15-én, kedden. 461 jutni, mint villamoson. Tudom, hogy a miniszter urnák nincsen közvetlen joga a beavatkozásra, de az idegenforgalom fontos érdekeinél lógva, es különben is a miniszter úr maga hangoztatta, hogy a főváros milyen megértő ebben a kérdésben, méltóztassék a főváros vezetőségével megértetni, hogy ilyen villamosközlekedést egy világvárosban nem lehet fenntartani. (Peyer Károly: Az idegen ne járjon kisszakaszon. — Malasits Géza: Maradjon otthon es küldje ide a pénzt, mondja a villamostarsasag!) Nagyon sokan vannak az idegenek közül, akik villamoson is járnak. Ha mi is, szegény emberek, elmegyünk Olaszországba, szinten villamoson járunk és nem autón. (Peyer Károly: A kisszakaszra mondottam!) At. szocialista képviselő urak közül többen, de még Pintér képviselő úr is a kormánypárt részéről is állást foglalt a borravaló eltörlése mellett. Ez is egy olyan botránykő Budapesten, (Peyer Károly: Teljesen igaza van!) amelyet végre el kell hordani. (Büchler József: Miért tnem csinálják meg? — Peyer Károly: A szállodákban minden további nélkül meg lehet csinálni!) Lehetetlen állapot ez, amikor egész Európában megszüntették ezt a szégyenletes rendszert és amikor nyilvánvaló, a miniszter úr tudja, hogy maguk a pincérmunkások is valamennyien a borravaló eltörlése mellett f vannak, tehát az érdekelteknek óriási többsége ezen az állásponton van. Különben is itt van a közvetlen magyar példa, mert Pécsett magam tapasztaltam, magam beszéltem pincérekkel és másokkal is és tudom azt, hogy valóban tökéletesen bevált a borravaló eltörlése. Nem látom be, hogy egypár érdekelt miatt, (Büchler József: Egypár kávés miatt, az óvadékos főpincérek miatt!) akiknél az óvadék játszik szerepet, miért kell ezt a szégyenletes dolgot fenntartani, amikor nagyon jól tudjuk, hogy Budapest világvárosi presztízsét és — mondjuk — fürdővárosi tekintélyét és vonzó erejét mérhetetlenül rontja ez a csúnya balkáni borravalórendszer. Erről a kérdésről hónapok óta folyik a vita, (Büchler József: Ankétek, gyűlések!) folynak az ankétek és csodálatos módon annak ellenére, hogy az igazán érdekeltek és azok, akiknek érdekeltsége kell, hogy bennünket is elsősorban érdekeljen, a borravaló eltörlése mellett vannak, mégsem történik semmi. Nagyon kérem a miniszter urat, miután méltóztatott látni, hogy ebben a kérdésben igazán párkülömbség nélkül egyetértünk, a szociáldemokraták részéről, a mi oldalunkról, a kormánypárt oldaláról elhangzott felszólalásokból kivehetően mindnyájan valljuk, hogy a borravaló eltörlésének követelése a helyes álláspont, méltóztassék ebben a kérdésben végre valahára cselekedni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egyébként pedig a címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Hegymegi Kiss Pal! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Miután az előttem szólott igen t. képviselő úr is érintette a római egyezményt és érintette a mostani terméskilátásokat, méltóztassék megengedni nekem, hogy egypár percre igénybe vegyem az igen t. Ház türelmét és talán nem is annyira a kereskedelmi tárca keretéhez tartozólag is az én kerületemnek és annak a vidéknek megbízásából, ahol lakom, itt a parlament nyílt színe előtt kérjem a kormányt, — adja Isten, ne legyen igazam — hogy tekintettel arra a súlyos helyzetre, amely immár a ini vidékünkön, a Tiszántúlon nyilvánvaló, legalább is egyidore a kormány szíveskedjék intézkedéseket tenni és a terményeknek a külföldre való kiszállítását megszüntetni. Aki keresztülmegy a Tiszántúlon, az láthatja, — nem tudom, az ország más részében így van-e -r hogy rozstermésről ma már szó sem lehet és búzatermésre sincs kilátás. A legelők is mind felégtek az óriási nagy szárazság miatt. A legnagyobb Ínségnek, a legnagyobb nyomorúságnak nézünk elébe. Azt tartom, nem helyes ilyenkor az a fölényes és bizakodó hangulat, amely az illetékes miniszteriális jelentésekből és a földmívelésügyi kormányzat részéről megnyilvánul, hanem tisztában kell lennünk azzal, hogy most egy rendkívül szűk esztendő jön és erre a szűk esztendőre az ország lakosságának megtartása érdekéből malmost fel kell készülnünk. (Ügy van! a baloldalon.) Ennélfogva én itt annak a vidéknek megbízásából a kormányzatot teljesen felelőssé téve, hangsúlyozom, hogy igenis szüntesse meg a termeivényeknek a külföldre való kiszállítását^ mert vannak vidékek, ahol öt és vannak vidékek, ahol kilenc hét óta nem esett eső. Azok a szakértők, akik ezt látják, akik ezzel a földdel állandóan foglalkoznak, nem fogadják el a miniszteriális burokban megállapított jelentéseket. Kétségtelenül terméskatasztrófa előtt állunk. Ha pedig ez így van, nehogy az történjék meg, hogy azután drága pénzen kelljen a külföldről visszavásárolnunk azt, amit kiviszünk. Mélyen t. Ház! En már a múlt esztendőben sem lelkesedtem azért, hogy a mi terményfeleslegünk nagyrészét, hatmillió métermázsa búzát ötpengős áron kivittek. 30 millió jött be az országba. Nekünk az inségakció legalább is a felébe került. Ezt az exportot vesztegetésnek tartottam, de most még inkább vesztegetésnek tartom, és meg kell azt is említenem, hogy nálunk különösen a mezőgazdasággal foglalkozók munkabére nagyon alacsony volt. E rossz termés^ miatt ezeknek a kereseti lehetőségük még inkább csökkenni fog. Elismerem, hogy a külföldre való kiszállítás folytán mégis bizonyos pénz jött be az országba, de rá kell mutatnom, hogy ez el fog maradni, tehát az inség ebben az^ esztendőben rendkívül nagy lesz és a kormánynak már most gondoskodnia kell arról, hogy ez az inség ne találja készületlenül az országot. Ezeket azért kell most nemcsak a magam akaratából, hanem annak a vidéknek kívánságára is elmondanom, .mert egy nagyon fölényes, bizakodó hangulatot látok éppen a földmívelésügyi miniszter úr részéről. El kell ezt mondanom akkor, amikor a római egyezményt ünneplik itt. (Büchler József: Nem lesz a szegényeknek kenyere a télen!) Nem tudom, hogy mi lesz, de azt hiszem, hogy Olaszországnak akkor, amikor mi nem tudunk kivinni terményeket, módja lesz itt a maga termékeit behozni a szerződés megállapításai folytán. Miután pedig, amint az előttem szólott igen t. képviselő úr is hangsúlyozta, az állatkivitel kérdése nem rendeztetett megfelelően, arra kérem a kormányt, hogy folytasson ezirányban tárgyalásokat, mert az állatkivitel bizonyos spatiumokhoz van kötve, ha egy kontingenst bizonyos időben át nem vesznek, nem lehet azután azt távolabbi időre elhalasztani. Ha már nem tudunk mezőgazdasági termeivényeket kivinni, ha — mint mondják — a Dunántúlon megfelelő vagy elegendő állat van a kivitelre, akkor valahogy így rendezze ezt a kérdést, mert ennek a megegyezésnek az- első esztendő64*