Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

462 Az országgyűlés képviselőházának 2 ben külkereskedelmi mérlegünk szempontjából is nagyon passzív eredményei mutatkozhatnak. Ezeket akartam előadni, mélyen t. Ház! Ha már a kereskedelemügyi tárcánál szólaltam íel, meg kell mondanom, hogy őszintén sajnálom, hogy bár a miniszter úr egy interpellációmra adott válaszában bizonyos tekintetben kilátásba helyezte — s annak a 300.000 embernek, a családtagokat is beleértve, aki Magyarországon az autóiparral és ezzel kapcsolatos iparágakkal foglalkozik, őszinte sajnálatát kell tolmácsolnom azért — hogy az útadót még most sem törölték el, holott a német példa is a kormányzat szeme előtt lebeghet. Különben is a benzinnél már elég illetéket íszed a kormányzat és így még inkább ezen közlekedési 'eszköz lefokozását eredményezi a kormánynak ez az eljárása, amely én szerintem az államháztartás szempontjából sem praktikus, mert sokkal helyesebb lett volna az útadó eltörlésével inkább bizonyos tekintetben felfokozni ezt •az iparágat, amiből talán a kincstárnak is több jövedelme lett volna. őszintén sajnálom, hogy ez a kívánság, amelyet gróf Bethlen István képviselőtársammal együtt terjesztettünk Gömbös miniszterelnök úr elé, teljesedésbe nem ment. Elnök: Kíván még valaki szólni? Herczegh Béla jegyző: Más nem jelentkezett szólásra. Elnök: Szólni senki sem kíván. A vitát bezárom. Az előadó úr nem kíván szólni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az 1. címet elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház az 1. címet elfogadja. Következik a 2. cím: Légügyi hivatal. Herczeg Béla jegyző (olvassa á 2. címet, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 3. címet): Szólásra következik Sándor István. Sándor István: Az 5. címhez jelentkeztem! Téves a szólítás. Elnök: Szólni senki sem kíván. A vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 3. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 4. cím: Központi mértékügyi intézet, és mértékhitelesítés. Herczegh Béla jegyző (olvassa a i. címet, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa az 5. címet): Szólásra jelentkezett Sándor István. Sándor István: Igen t. Képviselőház! A tárgyalás folyamán a főbb útvonalakról esett szó, mert hiszen az úgynevezett bekötő utakat is a belforgalom szempontjából fő-útvonalaknak kell minősíteni, hiszen egy-egy községet kapcsolnak bele az országos forgalomba. Ezt természetesnek is tartom abból a szempontból, hogy elsősorban úthálózatunk fő-ereinek kiépítése kell, hogy legyen a kormány gondoskodásának tárgya. Azt gondolom, azonban, hogy ebben a tekintetben is bizonyos hibák történtek, különben két irányban; az egyik irányban abban a tekintetben, hogy nem vették figyelembe, hogy az utak feladata az, hogy az árukat a fogyasztóhoz, vagy esetleg a továbbító piachoz juttassa, és így gyakran a kereskedelem nélkül szűkölködő kisebb jelentőségű helyek számára kiépült a viszonylag megfelelő úthálózat, ugyanakkor pedig centrális fekvésű, nagy felvevőképességű és nagy kivi77. ülése 19 3 A május 15-én, kedden. télre berendezett piacok számára kellő mértékben nem történt az utakról gondoskodás. De én azt gondolom, hogy Magyarországon, ahol különösen az Alföldnek betelepülése egészen rendkívüli a tanyarendszerrel, itt ezt a rendkívüliséget nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Nekünk a tanyáinkon él a legtöbb olyan gazdanép, amely gazdaságilag a legerősebb, — relatíve értem, mert hiszen most mindenki gyenge, — amelyik a legjobban tanulni vágyó, — mert ismerek 20—30 holdas gazdát, akinek nemcsak gazdasági szakkönyvtára, hanem kísérleti telepe is van, — s ezt a népet egészen elhanyagolni "nem lehet. Kétségtelen hogy a hozzájuk való jutás biztosítása aránylag nagy költséget jelent, én azonban azt hiszem, hogy miután az efajta utaknak az építése^ a kisebb igénybevétel folytán, romlásnak kevésbé kitettsége folytán aránylag olcsóbban megoldható helyes rendszer mellett, már most hozzá lehet és hozzá kell fogni a tanyai úthálózat terveinek elkészítéséhez és ennek alapján majd a kiépítéséhes. Természetes, hogy az a rendszer, amellyel ezeket az utakat kiépítik, nem lehet egészen egyforma, mert azt a különböző vidékek helyi viszonyai szabják meg. Példaként említem, hogy az 1880-as esztendőben Kecskeméten, 163.000 katasztrális hold határon az úthálózat olyan nagy volt, hogy sehogy sem állt arányban azzal a jövedelemmel, amelyet az útalap kap és így a legtakarékosabban kellett mindig eljárni. Mégis ezen a területen számtalan homokutat megfelelő oldalárkolással, feldomborítással és agyagburkolattal sokkal használhatóbbá tettek, úgyhogy a nép boldog volt ezekkel az utakkal, mert nedves időben a homokos részen tudott szabadon közlekedni, száraz időben pedig rendelkezésére állott az agyagos rész és mindenképpen erőveszteség nélkül tudta fuvarozását ellátni. Ugyancsak a mi vidékünkön láttam az államépítészeti hivatal által épített könnyebb és kisebb költségű utat. Igazán csoda, hogy olyan olcsón állították elő és mégis olyan tartós, mindenekfelett pedig kitűnően használható, kellemes közlekedési útvonal volt. A pestmegyei államépítészeti hivatalnak egy mérnöke tudniillik akkor, amikor Kossuth Ferenc a maga nagy útberuházási programmját készítette, kint járt Amerikában, tanulmányozni, hogy ott miképpen járnak el, hogy hevenyészve mégis közlekedésre minden időben alkalmas jó utakat tudnak csinálni. Ö talált egy típust, amelyet alkalmaztak is az Izsák—Kiskunfélegyháza közötti útvonalon. Képviselőtársam talán ismeri is ezt az útvonalat. Ennek az a különös sajátsága van, hogy a feltöltés, a felárkolás után az építménynek az alapja nem kőből épült, hanem egyszerűen a bele terített szalmából. Erre a szalmára raktak először nagy kavicsot, a nagy kavics tetejét megborították könnyű kavicsos homokkal, és azután lehengerelték. Aki járt ezen az úton, az azt észlelte, hogy ez a 30 esztendeig hibátlanul eltartott, egyszerűen készült út a lehető legkellemesebb volt, a kocsi nem rázott, nem zörgött rajta, és minden időszakban, esőben, hóban, fagyban és szárazságban pompásan használható volt. Amikor felhozom azt a kérdést, hogy a tanyai úthálózat kiépítéséről is gondoskodni kell, akkor nem gondolok holmi betonutakra és eféle utakra, hanem arra gondolok^ hogy ezzel a metódussal, ezt valamivel megjavítva — így a magunk kis pénzéből sokkal több cél-