Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

Az országgyűlés képviselőházának 2 jelentősége van a vasárnapi munkaszünet újabb szabályozásának, amelyre vonatkozó törvénytervezet most kerül előkészítő megvitatásra. Ezenfelül számos jelentős kérdés fog rendezés alá kerülni, amelyek a rendeleti jogalkotás körébe tartoznak.« Éppen huszonkilenc esztendeje annak, hogy az akkori kereskedelemügyi miniszter úr elé igen népes küldöttséget vezettem a vasárnapi munkaszünet kérdésében. Istenem, huszonkilenc esztendő, az idő hogy eljár, majdnem azt mondhatnám: cserebogár, sárga cserebogár; úgy elrepült az a huszonkilenc esztendő, mint az illanó álom, mintha csak tegnap lett volna,mint a hulló falevél, lamikor az őszi szél elsodorja, a kérdés azonban még mindig nincsen rendezve. És ha valaki sokallja ezt a huszonkilenc esztendőt, egy régebbi forrásra hivatkozom, az 5000 esztendős ótestamentumra, amelyben már szintén meg van állapítva a munkaszünet vagy a majdnem 2000 esztendős újtestamentumra, amelyben a vasárnapi munkaszünet már szintén intézményesen van biztosítva. Elmúltak ,az évezredek és ma mégis megtörténik, hogy polgártársainknak tíz- és százezrei nem élveznek soha egyetlen szabad órát, rabszolga munkát végeznek, kuli módjára napfelkeltétől késő éjszakáig robotolnak és dolgoznak, elesnek a fizikai, szellemi és erkölcsi élet legelemibb igényeinek kielégítésétől: nem mehetnek templomba, nem tanulhatnak, nem mehetnek szabad levegőre, nem képezhetik magukat, hanem mint az »Ej uchnyem« hajóvontató rabszolgái, reggeltől éjszakáig kínlódnak, nyomorognak, küzdenek. Hogy azután ennek a folytonos munkának milyen hatása van lelkükre és gondolatvilágukra, azt felesleges itt fejtegetnem. Az azonban bizonyos, hogy a polgári társadalomnak kötelessége, 'hogy ezt az anomáliát végre megszüntesse. Az elmúlt vasárnapon a Magánalkalmazottak Országos Szövetsége, a Fűszerkereskedők Országos Egyesülete és számos más rokon munkaadó és munkavállaló szakma igen népes gyűlést tartott, amelyen minden párt képviselve volt. Jelen voltak a politika^ pártok, a törvényhatósági bizottság pártjai és egyhangúlag megállapodtunk abban, hogy felkérjük a miniszter urat, — aki az idézett indokolásban is kilátásba helyezte, hogy sürgősen meg fogja oldani a kérdést — hogy legyen kegyes az eddig létező s törvényben biztosított rendeleti jogalkotás erejével ezt a nemcsak kopogtató, de a polgári társadalom kapuit már döngető kérdést megoldani. Végre is az este 7 órai záróra minden szempontot és minden igényt kielégít és annak a pár kényelmes embernek, akinek este 9 órakor jut eszébe, hogy az üzletbe menjen és szükségletét fedezze, a kényelemszeretete nem elegendő ok arra, hogy ezért emberek tízezrei szolgálatban tartassam ak

% Tessék •szombaton *ste beszerezni a szükségleteket. (Ügy van! Ügy van! \a jobb- és a baloldalon.) hogy vaárnap Istennek tiszteletére és embernek üdvére teljesen zavartalanul élhessenek ezek az emberek is. (Helyeslés és taps. — Kérődi Katona János: Az Iparkamara nem akarja ! Az egész ország akarja! — Eber Antal: Sokkal komplikáltabb kérdés ez, mint amilyennek a képviselő úr gondolja! — Kórod! Katona Já^ns: Önök akadályozzák meg állandóan! — Eber Antal: Könnyű itt szavalni!) Elnök: Csendet kérek! Dési Géza: Én nem azoknak nevében szó77. ülése 198% május 15-én, kedden. ill lok, akik nem akarják... (Büchler József: Csak Magyarországon van ez! — Zaji) Elnök: Kérem a képviselő urat, maradjon csendben. Ne tessék közbeszólni! Dési Géza: ...hanem azoknak a nevében szólok, akik akarják (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) és meg vagyok győződve róla, hogy számban mértani haladványszerűen többszörösen felülmúljuk azokat... (Ügy van! Ügy van! — Zaj. — Büchler József: Mindenki akarja, csak a kamara nem!) Elnök: Csendet kérek! Dési Géza:... akik nem akarják ezt a nagy társadalmi kérdést megoldani. (Zaj. — Elnök csenget. —- Kóródi Katona János: Nagyhatalom az az Éber Antal! — Éber Antal: Én egyedül nem tudom megakadályozni!) Ha komplikált a kérdés, arra kérem a miniszter urat, legyen kegyes operatíve belenyúlni a kérdésbe, tehát nem belgyógyászatilag, mert egy ilyen régen vajúdó, általános és egyetemes érdekű szociális kérdést végre is nem lehet törpe kisebbségek szempontjából megoldani, (Ügy van! Ügy van!) hanem egyetemes emberies érdekek magaslatáról kell nézni. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ha beszélünk titkos választójogról és más nagy kérdésekről, engedjék meg, hogy azt mondjam: ez van olyan fontos kérdés, hogy minden embernek megadjuk a legelemibb emberi jogokat. (Büchler József: Ügy van!) Az emberi kultúrának nem a rádió a mértéke, sem a repülés, sem a tengeralattjáró hajó, hanem az a minimum, amely a legszerencsétlenebbnek, legelnyomottabbnak is jut; mert kell hogy jusson mindenkinek, aki embernek született, a napból, a levegőből, a szabadságból, a kultúrából, (Jánossy Gábor: Kenyérből!) az emberiesség minden elérhető jótéteményéből. Éppen ezért mély meggyőződéssel, mint a polgári társadalom tagja, kérem az igen t. miniszter urat. ne riadjon vissza azoktól a látszólagos akadályoktól, amelvek a munkaszünet teljes megvalósításának útját állják. (Büchler József: Az egyházak is akarják!) Hiszen az emberiség haladása mindig akadályokon vezetett keresztül s a történelem tanusága szerint nem volt eset rá, hogy ne lettek volna ellenzői minden olyan reformnak és törekvésnek, amely előre és felfelé vitte az emberiség haladását, mert a. megszokottság kényelme és egyes — habár jóhiszemű — érdekek mindig szembenálltak a nagy általános érdekekkel. De viszont énpen az a törvényhozás kötelessége, hogy amikor a nagy egyetemes érdekek összeütköznek a szembenálló külön érdekekkel, akkor ne a speciális érdekeket, hanem az általános tekinteteket lássa meg, értse meg és valósítsa meg. (Helyeslés.) Én bízom a miniszter űr igazságos, emberies felfogásában, (Helyeslés.) abban a szellemben, amelyet ő minisztersége óta minden alkalommal érvényesített s amely — újból hangsúlyozom — a mi ügyvédi tradíciónknak is örökseire. Mi azért vagyunk itt. hogy azoknak dolgát, akiket elnyomnak, akik védelemre szorulnak, előmozdítsuk, (tïgv van! Ügy van!) Ez a mi hivatásunk. Bár előbb Lázár Miklós t. barátom uzsoráról beszélt és _ megkérdezte tőlem, mint büntetőjogásztól, vájjon uzsora-e a_z, amit a Hév művel (Szüos Tstván: Az! — Ügy van! Üay van! a, baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Dési Géza:... mire én, mint jogász kénytelen voltam tagadólafos választ adni, mert büntetőtörvénykönyvünk, sőt uzsoratöryé-