Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

418 Az országgyűlés képviselőházának uyünk sem rendelkezik erről az esetről, (Zaj. — Lázár Miklós: Hiányos!) végeredményben az igen t. képviselő úr is nem ide, hanem éppen jó helyre: a miniszter úrhoz méltóztatott fordulni. Mert ez nem bíróilag megoldandó kérdés, hanem a legmagasabb igazgatás kérdése. Meg vagyok győződve róla, hogy a miniszter úr ezt a kérdést helyesen és a maga egészében meg fogja oldani. (Büehler József: A főváros maga is megcsinálja!) Mivel a kereskedelemügyi miniszteri tárca egész vonalán úgy látom, hogy a miniszter úr tudja, hogy mit akar és akarja azt, amit tud, tudja, hogy mit valósítson meg és megvalósítja azt, amit elgondol, a miniszter és működése iránti bizalommal, a címet meggyőződéssel fogadom el. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a balközépen.) Előttem szólott igen t. képviselőtársamnak a vasárnapi munkaszünetet siettető álláspontjához és javaslatához csatlakozom. (Helyeslés a balközépen.) Csatlakozom hozzá, hogy én, ha nem is mértani, de azt lehet mondani, számtani arányban növeljem azoknak a számát, akik ebben a kérdésben előttem szólott t. képviselőtársam álláspontját helyeslik és óhajtják, várják az igen t. kormánytól az ezirányú intézkedéseket. A kereskedelemügyi tárca már esztendők óta úgy a bizottságban, mint a plénumban mindig nagy érdeklődés tárgya és úgy a bizottságban, mint a plénumban olyan nagy a felszólaló képviselők száma, hogy egyik-másik képviselő alig jut abba a helyzetbe, hogy a tárca hatáskörébe tartozó fontos ügykörökre vonatkozólag a maga álláspontját ki tudja fejteni. Ebben az esztendőben, sajnos, magam is azok közé a képviselők közé tartozom, akikre csak a címnél kerül a sor és így már a házszabályok által rendelkezésemre álló idő is akadálya annak, hogy mindazokat a fontos kérdéseket, amelyeket ez a tárca felölel, részletesen bíráljam és elmondjam a magam véleményét arról a tárcáról, amelynek hatáskörébe tartozik az ipar, a kereskedelem, a közlekedés sok nagy problémája és legfelső ellenőrzése, amely tárca működésétől szeretném várni és látni azt a zakatoló, lüktető forgalmat, amely az életnek napról-napra jobb és boldogabb bizonyságát szolgáltatja. Sajnos, azonban azt kell látnom, hogy a közelmúltban, a miniszterek könnyebb helyzetben voltak, mert hiszen, ha nem is bántólag, de azt mondhatnám, hogy a hajrágazdálkodás idejében sokkal könnyebb volt a helyzet, mint ma, amikor ez a túlzott takarékosság jellemzi a tárcákat és jellemzi, sajnos, a kereskedelemügyi tárcát is, amely tárca azok közé a tárcák közé tartozik, amelyeknek nemcsak lüktető életet kell teremteniök, hanem bevételi lehetőségeket is biztosítani tudnának olyan mértékben, hogy a szociálpolitikai kiadásokra a múlttal szemben sokkal jelentékenyebb összegeket tudjunk fordítani. Ha ennek a tárcának költségelőirányzatát vizsgálom, azt látom, hogy ebben nem egy olyan tétel szerepel, amelynél bizony a takarékosság könnyen megbosszulhatja magát. Itt van például az útépítés, az államvasutak beruházásának kérdése. Ami az útépítés kérdését illeti, helyeslem a miniszter úr álláspontját és csak azt sajnálom, hogy nem 277. ülése 198% május 15-én, kedden. áll rendelkezésére az a fedezet, az az irányzat, amely programmja megvalósítására feltétlenül szükséges volna. A sorrendet is helyeslem. A miniszter úr elsősorban a régi, illetőleg a fennálló utak karbantartását akarja biztosítani. Erre a célra több, mint 400.000 pengőt — sajnos, még mindig nem eleget^— méltóztatott felvenni a költségvetésbe és én azt hiszem, hogy a kereskedelemügyi tárca tárgyalásánál a leghelyesebb bírálatot akkor gyakorlom, hogy ha emlékezetébe idézem a miniszter úrnak azt, — remélem, hogy memóriám nem csal — amit a pénzügyi bizottságban olyan találóan méltóztatott mondani, hogy amit jelenleg az útépítés fenntartására fordítunk, kevésbbé elégtelen, mint a tavalyi. Bölcsen, helyesen, röviden méltóztatott ezt mondani, elismerve azt, hogy a tavalyi sem volt elég és dokumentálva azt, hogy az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úr, ha módjában volna, sokkal többet irányozna elő. Második helyen áll az összekötő utak programún a, Pmely proeramm megvalósítását tíz esztendőre kontemplálta az igen t. miniszter úr egyik elődje. Ebből a« időből két esztendő már letelt és azt várjuk, azt szorgalmazzuk, hogy a jövőben erre a célra sokkal nagyobb összegek álljanak rendelkezésre és sokkal gyorsabb ütemben történjék ennek a programmnak megvalósítása. • f Harmadik: helyen áll a transzverzális utak építése. Ezt is r helyeslem. Most nincs időm arra, hogy az útpolitikai kérdésekkel részleteisebben (foglalkozzam, ebben a| Hájban mindenki érzi ennek fontosságát, de egyet mégis meg kell mondanom, amit szintén helyeslek, hogy a kereskedelmi kormányzat és az államvasutak megtalálták a módját annak, bogvan lehet az államvasutak és a Mateosz. — Mao-var Teherforgalmi Országos Szövetség, azt hiszem, gróf Teleki János elnöklete alatt van — közt megalkotni a harmóniát, úgy. hogy a Mateosz. az államvasutak, a magánüzemek és a köz érdekét is, eredményesen fogja szolgálni, a külföldnek is példát adva. Minthogy itt még nem volt róla szó, legyen szabad nekem rátérnem a postára. A váltógazdaság híve vagyok, ebben a tekintetben 'azonban meg kell álla ruta nom azt. hogy ez azoknak az intézményeknek eeryike, ahol a régi rendszer, a régi kioróbált férfiak állnak a mag-uk helyén, ahol hosszú évtizedes tapasztalatok eredménye az, hogy a posta vezetősége a kereskedelmi kormány elgondolása szerint meg- tudta valósítani a kereskedelmi kormányzatnak azt az elhatározását. hos:y a m tarifákat sok vonatkozásban, — a telefonra is gondolok. — leszállítsák. Azt szeretném, ha a kiváló vezetőség továbbra is ezen az úton haladna. Méltóztassék a magánbeszélgetések ^számát leszállítani, lep-aláhb egy próbaidőre, és — ezt csak egy gondolatként vetem fel — méltóztassék a hosszú beszélgetéseket megszüntetni és ha nem is három nercre, de ö^ nercre redukálni a magánbeszélgetéseket. (Helyeslés.) Tessék erre valami eszközt kitalálni, mert az már furcsa, hogy órákat beszélve, a telefonhálózatot ilyen hosszasan igénybevesziik. Ez szerény véleményem szerint nem helves. Csak ennyit akartam a postáról mondani, bár az általános vitánál részletesebben akartam erről beszélni. A postának kiváló vezetősége van és rép-i tradícióihoz híven ugyanazon a nívón áll, mint hosszú évtizedekkel ezelőtt. Magam lát-