Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

Az országgyűlés képviselőházának 275. \ mentelmi bizottság előadója kíván jelentést tenni. (Propper Sándor: Esőt, kérünk, nem mentelmi ügyeket. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Lányi Márton: T. Képviselőház! Van szerencsém beterjeszteni a mentelmi bizottság jelentéseit Büchler József, Dénes fay-Dinich Ödön, Erdélyi Aladár, Meskó Zoltán, báró ürosdy Fülöpné, őrgróf Pallavicini György, Reisinger Ferenc és Simon András képviselő urak egy-egyrendbeli, Lázár Miklós, Neme thy Vilmos és Weltner Jakab képviselő urak kétkétrendbeli, továbbá Frühwirth Mátyás képviselő úr négyrendbeli, Esztergályos János_képviselő úr nyolcrendbeli és végül Turchányi Egon képviselő úr kilencrendbeli mentelmi ügyében. •Tisztelettel kérem, .méltóztassék ezeknek ikinyomatása, szétosztása és annak idején napirendre tűzése iránt intézkedni. Elnök; A beadott jelentéseket a Ház kinyomatja, szétosztatja; azok napirendre tűzése iránt annak idején fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! A földmívelésügyi miniszter úrnak hosszú beszéde kétségtelenül érdekes volt. Ezzel a beszéddel a gazdatársadalom, a nagybirtokosok tábora meg lehet elégedve. (Mozgás.) Klasszikus, tipikus igazolása ez a beszéd annak, hogy ebben az országban milyen, de milyen egyoldalú, rideg, önző agrárius politikát csinálnak. A miniszter úr olyan adatokat sorolt fel, amelyekre majd én is hivatkozni fogok, amelyek igazolják, hogy ez a kormány is — éppúgy, mint elődei, évtizedeken át a háború előtt is — azt a főszempontot tartotta szem előtt, hogy azt a kiváltságos helyzetet, amely itt a nagybirtoknak, a hitbizománynak, a latifundiumnak jutott, megtartsa, és ezek kiváltságait csorbíttatlanul épségben tartsa. (Úgy van! a szélsőbáloldalon.) A miniszter úrnak az iránygazdálkodásra vonatkozó fejtegetése élénken bizonyítja, hogy a mezőgazdaságban lévő különböző termelési formák és alakulatok milyen nagy, óriási kedvezményeket kapnak és hogy az állam egész apparátusának minden erejét arra fordítja, hogy ezeket jól támogassa és ezek terményei értékesítésének érdekében mindent elkövessen. Hogy az állam ezt teszi, hogy az ország területén lévő termelési ágak termelési lehetőségét, intenzitását előmozdítja, mindezt természetesnek kell tartani, mert ezen a területen, az értékesítés, a termelés tökéletesítése terén kötelessége a kormánynak mindent elkövetni. Ámde nemcsak ez az egy termelési ág van. Ne beszéljünk mindig a gazdákról, mint a miniszter úr teszi, hiszen majd beszélünk arról, hogy az ország lakosságának csak nagyon kis része részesül abban az óriási nagy kedvezményben, amelyet az úgynevezett agrártársadalom kap, mégpedig csak a gazdáknak, a tízezerholdasoknak egy része. Ezeknek egy része is külföldi úr, aki fütyül Magyarországra, mert birtokai, tízezer holdjai itt vannak, és boldogan élvezi azt a privilégiumot, amelyet nem élvez az itten élő magyar, aki túrja, dolgozza azt a földet, aki izzad a munkában kora reggeltől késő estig és szenved a nyomorúság súlya alatt. T. Ház! A miniszter úr bebizonyította itt nekünk kézzelfoghatóan, hogy 99 millió pengőt kapnak a búzaexporton keresztül a magyar agráriusok. Maga a miniszter úr bizonyította be, hogy 99 millió pengő az az összeg, amit az ése 1934 május 9-én, szerdán. 323 állam azért áldoz, hogy a magyar búza értékesíttessék. Bebizonyította azt is, és hálásan emlékezett meg arról, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr 14 millió pengő vasúti kedvezményt juttatott ebben az évben direkt az agrártermékek kiszállításának elősegítésére. T. Ház! Az ország lakosságának 56%-a él a mezőgazdaságból. A mezőgazdaságból él tehát az ország nagy többsége, de a birtokmegoszlás szerint azok, akik búzát, dohányt, tejet, vajat exportálnak, ezek alig hat-hét százalékát teszik ki a mezőgazdaságból élő 56%-ot kitevő népességnek, úgyhogy az 56%-ot kitevő mezőgazdasági népességből csak 6—7% élvezi a 99 milliót, a 14 milliót és élvezi azokat a rendkívüli kedvezményeket, amelyeket a kormány a különböző mezőgazdasági termelési ágaknak nyújt. Ezzel szemben mit élvez a másfél, a kétmillió nincstelen? Aki megnézi ezt a költségvetést, s ennek a költségvetésnek a szociálpolitikai berendezkedések céljaira felvett összegeket, az a következőket fogja látni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbáloldalon.) A gazdasági munkaügyi igazgatás címe alatt van az egész nagy, hatalmas agrár szociálpolitika, amely nem áll másból, mint kolduskenyérből, de még kolduskenyérből is csak akkor, ha valakinek van jó szíve, hogy ilyen kolduskenyeret juttat a mezőgazdasági népesség szenvedő rétegeinek. Azt mondja a jelentés, hogy munkásjóléti célokra, a gazdasági munkabérmegállapító bizottságok költségeire és az 1907. évi ennyi számú törvény végrehajtására fel volt véve az elmúlt esztendőben 105.000 pengő, az idén 5000 pengővel kevesebbet vettek fel. (Propper Sándor: Itt fillérekre néznek!) Az Országos Gazdasági Munkáspénztárra — az úgynevezett kolduspénztárra — a múlt esztendőben fel volt véve 200.000 pengő, az idén ebből is elvettek 3000 pengőt, úgyhogy csak 197.000 pengőt vettek fel. Most tessék összehasonlítani ezt a két számot. Eddig kapott a magyar mezőgazdasági munkásság, tehát az ország lakosságának többsége, az államon keresztül 200.000 pengőt, most leszállirtották ezt 3000 pengővel, ellenben az agráriusok kaptak 99 milliót, azonkívül kaptak vasúti kedvezményekben 14 milliót. Segítenek-e tehát itt az agrár társadalmon? Segítenek-e itt a magyar népen, a magyar gazdatársadalmon? Csak a kiváltsátgoisak élvezik és élvezhetik azt, amit itt az állam nyújt a nagy agrártárs ad al óimnak és csak erőszakolt fenntartása ennek a rendszernek, hogy ez lehetséges. A miniszter úr beszélt a tejről, a dohányról, a cuikorrépatermelésről, a cukor értékesítéséről és egyéb értékesítési kérdésekről. Ezek mind olyan kedvezményeket kapnak, hogy azokhoz az egész lakosság, a parasztság,^ mezőgazdasági népesség nagyrésze is hozzájárul; ezeket a privilégium óikat, amelyeket a mezőgazdasági és részben ipari ilyen alakulatok is kapnak, az összesség fizeti meg és viseli annak terheit. A miniszter úr beszélt a tejről. Azelőtt ismertünk jó tejet. Ha valaki ió tejet akar inni, akkor ki kell mennie a vidékre. Mert itt Pesten van ipari tej. pasztörizált tej, rendes tej, szegény tej, (mindenféle tej, de annyira elrontották a tejet, hogy Pesten jó tejet nem lehet kapni, csak drága tejet. Ezzel a miniszter úr meg van elégedve és hangoztatta, hogy a gazdákat megvédi. Köszönöm szépen ezt a védelmet. Annakidején a 33-as bizottság által kiküldött vizsgálóbizottság megállapította, hogy az állam 800.000 pengőt adott a tej központ léte sí-