Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

324 Az országgyűlés képviselőházának 275ülése 1934 máyus 9-én, szerdán. tésére és a tej központ on keresztül csinálták meg annakidején azt, hogy az állani nagy^ őszszegeket adott 'kölesönképp tehenészetek létesítésére. Ezekből a kölesönökből az állam egy krajcárt sem kapott vissza. Ezekből a kölcsönökből berendezkedtek a középbirtokosok és nagybirtokosok és ezek a nagybirtokosok, akik a kölcsönt kapták és nem fizették vissza az államnak, ma privilégiumot élveznek. Ezeké a tejtermelés, ezek foglalják le a piacot a maguk részére ós így kapunk rossz tejet. (Propper Sándor: Jó drágán!) Ha ez az irányított gazdálkodás, akkor kétségbe kell esni ezen az irányított gazdálkodáson és az állami intervención, mert ez nem más, mint megint megzsarolása a városi népességnek. Olvassuk a lapokban, hogy ma külön olyan szegén ytej et termelnek, amelyben semmi tejértek nincsen, amelyben csak a tej savója van, tisztán a tej legrosszabb része. Ez lehetetlen és kétségbeejtő állapot. Sajnos, nincsen időm, hogy részletesebben foglalkozzam ezzel a kérdéssel, hiszen csak egy negyedóra áll rendelkezésemre. Sietek tehát még pár megjegyzést tenni. A miniszter úr beszélt itt földbirtokpolitikáról, de megint dodonai kijelentést tett. Különösen a miniszterelnök úr minapi beszéde után dodonai kijelentésnek kell ezt venni. Mert mi a helyzet? Abban a bizonyos 95 pontban beígérték a telepítést és egyelőre semmi sem történt. (Propper Sándor: 20 falut ígértek!) Dehogy, több falut ígértek, 30, vagy 100 falut ígértek. (Simon András: Annyit nem ígértek!) ígérni ígértek sokat annakidején és beszéltek a telepítésről és a hitbizományok, a kötött birtokok megszüntetéséről. A földmívelésügyi miniszter úr mai beszédéből azt az értesülést kaptuk, hogy a miniszter úr statisztikát szerez, megrajzoltatja a térképet Magyarország birtokviszonyairól, előbb térkép kell neki, mert nem tudja, hol van Magyarország. Meg kell tehát először rajzolni, azután végigmegy rajta és megállapítja, lehet-e, szabad-e valamit csinálni. De a miniszterelnök úr, aki azelőtt arról beszélt, hogy radikális földreformra van szükség, és hogy a magyar népet csak így lehet megmenteni, legutóbb itt elmondott beszédében azt mondotta, hogy a nagybirtokot nem lehet megszüntetni. Hol vagyunk? Micsoda ellentmondás ez? Micsoda lehetetlen állapot az, hogy a miniszterelnök úr ma ellentétbe helyezkedik régebbi beszédeivel és a 95 ponttal s ezen a területen még semmi sem történt. A miniszter úr aggódik és azt mondja, fokozatosan, praktikusan kell megoldani a kérdést. Ha annyit statisztikáztak, annyit foglalkoztak azzal a rossz, régi földbirtokreformmal is, hogy lehetetlen állapotok teremtődtek, akkor kétségtelen dolog, hogy ha megint sokat foglalkoznak ezzel a kérdéssel, megint odajutunk, ahova a mádi izraelita, megint egy olyan rossz földreformot és telepítést csinálunk, mint amilyent annakidején csináltak. Vegyék elő az 1848. évi törvényeket, vegyék elő az 1848 : IX. törvénycikket és nézzék meg, hogy mi van abban. Ma fontosabb annak a törvénynek határozata, mint 48-ban volt. Vegyék elő ezt és mondja ki a törvényhozás, hogy megszüntetik azokat a kétszáz holdon felüli nagybirtokokat, amelyeket mind hazaárulásért és nem tudom, micsoda dolgokért kaptak és megszüntetik mindazokat a hitbizományokat is, amelyek nem teljesítik a történelem folyamán rájuk rótt kötelességeket. Tessék a birtokosokat az államnak kártalanítani, ne azokra a szegény nincstelenekre, azokra a szegény kisgazdákra ruházzák ezt a kötelezettséget, mint ahogy ráruházták most legutóbb is, akik nyöguek ennek súlya alatt s akik egymásután meg is szöknek onnan. A gazdák, a birtokosok megkapták a magas árat, ezek a kisgazdák azonban most nem tudják értékesíteni a földjüket. Gyerünk azonban egy kicsit a mai időhöz közelebb. Az aratás közeledik, borzasztó roszszak a munkaviszonyok, rossz kilátás is van az aratásra. Erről a kérdésről akarok néhány szót szólani, amennyire az idő megengedi. Mert az, ami a mezőgazdaságban ezen a téren van, kétségbeejtő helyzet. Az a 3 millió vagy két és félmillió mezőgazdasági népesség rá van szorulva arra, hogy napszámba járjon, mert ne felejtsék el, most a kisgazdák egyrésze is rá van szorulva arra, hogy napszámmal egészítse ki a jövedelmét. Ma a kisgazdák isi elszegődnek aratni. Ma az a helyzet, hogy az aratási, eséplési és kaszálási munkáknál az ínségbéreket fizetik, t. uraim. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Az ínségbéreket fizetik és 80 filléres napszám van ma Magyarországon ezeknél a munkálatoknál. Ha a mezőgazdaságról beszélnek, ha ma a lakosság 56%-a a mezőgazdaságból él és csak 5—6% az, amelyről gondoskodni tud az állam és amelynek privilegizált helyzetét biztosítja, akkor kérdeznem kell, mi van a többivel, mi van a többi 48—50% mezőgazdasági népességgel? Erről a népességről nem gondoskodik senki, nincs szociálpolitikája, nincs védelme, meg nem mozdulhat, kenyeret nem kap, ha löki, veri, űzi, hajtja egymást, hogy munkához jusson, akkor borzasztó koldusbérekkel fizetik ki. Olyan koldusbérekkel, hogy szégyen-gy alázat, milyen képet mutat a falu, milyen képet mutat a szegénység, menynyire lerongyolódtunk, mennyire rossz helyzetbe jutottunk. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Agrárszempontról, magyar szempontról beszélnek. Dicsőítő himnuszt hallottunk ennek a tárcának tárgyalásánál arról, hogy ezekre a szempontokra kell gondolnunk és hogy szeressük a magyar népet. Látjuk, hogyan szereti az állam, hogy még azt a koldussegélyt, azt a koldustámogatást is leszállította, amely eddig — még a múlt évben is — megvolt, ellenben növelte a nagy agráriusoknak, a tízezerholdasoknak a jövedelmét. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr. Farkas István: Bocsánat, azonnal befejezem. Esterházy herceg a maga kétszázezer holdjával és a többi külföldi urak a maguk tízezer és húszezer holdjával vájjon többet érdemelnek, mint az a magyar nép, amely itt sinylődik, kínlódik és 80 filléres napszámért dolgozik? Ha szeretni akarják a népet, megfordított politikát csináljanak, ne azt, amelyet eddig folytattak és ne tegyék tönkre a magyar népet azzal, hogy pusztulásba döntik. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Madai Gyula! Madai Gyula: T. Ház! Engedtessék meg nekem, hogy erről az oldalról a kézfogás mellett még a megelégedés és az öröm eleven szavával is üdvözöljem a miniszter urat nagykoncepciójú expozéja alkalmából. Kétségtelen, hogy ebből az expozéból egy tevékeny miniszter profilja bontakozik ki, aki szereti a földet, aki telítve van azzal az igazsággal, hogv a magyar föld a magyar sors. T. Képviselőház! A miniszter úr beszá-